Nagy forgalmú utak környékén gyakran van, hogy a keresztező, becsatlakozó utcákban feltorlódnak az autók, közlekedési lámpa meg nincs, ilyenkor a főúton jövők jóindulatán és a rákanyarodók reakcióidején múlik a továbbhaladás. Péter egy konkrét példán keresztül hozta fel ezt a jelenséget a hozzá kapcsolódó idegbeteg reakciókkal együtt. Mert ugye ha bepofátlankodunk, az bunkóság, viszont állni és várni meg azoknak idegesítő, akik mögöttünk jönnének. Mi a jó megoldás?

A következő rövid posztban nem maga a történet a lényeg, csak kíváncsi vagyok az olvasók véleményére.

Biztos mindenki ismeri azt a gyakori szituációt, mikor valaki egy felsőbbrendű úton haladva lemond elsőbbségéről, hogy egy autót elengedjen és ilyenkor a második vagy néha még a harmadik várakozó is próbálja kihasználni az adódó lehetőséget és még ő is kikanyarodik. Nem kevés baleset származik ebből.

Naponta járok a budai alsó rakparton északi irányba és kanyarodom fel a Halász utcánál a Bem rakpartra. Erről a helyről tudni kell, hogy a szemből 50-60 km/h-val érkezők – érthetően – ritkán adják meg az elsőbbséget így néha egy percet is várni kell, mire átjut az ember. Nos itt is elég gyakori, hogy több autós próbál átcsusszani a szemből érkezők előtt ezért folyamatos a dudálás és anyázás.

Az elmúlt napokban azonban újabb Darwin-díjas autósokra lettem figyelmes. Egyszer majdnem karambol is lett belőle. Másodikként várakoztam a feljutásra, az előttem lévőt elengedték, de én vártam, hogy engem is biztosan átengedjenek. Erre mögülem kivág egy taxi és mikor én is elindultam, nem sokon múlt, hogy összemenjünk. Persze a nagy tudású személyfuvarozó kisiparos dudál, mutogat, majd Bem rakparton még az egyezményes jelet is bemutatja.

Sejtem, hogy magában azt gondolta, hogy egy tétovázó barom vagyok, aki nem veszi fel a közlekedés ritmusát, én azonban továbbra sem fogok senkit vészfékezésre kényszeríteni csak azért, hogy 20 másodperccel előbb érjek át a kereszteződésen.