Még mielőtt ma este elstartolok Balfra, hogy az egész hétvégét a kommentelők színe-javával (na jó, annak egy részével) töltsem, kaptok mára is egy sztorit! A rendszeres olvasók tudják, hogy már többedszerre visszatérő levélírónk, Tornado86 történetei általában elrettentő példának alkalmasak. Szerencsétlen srác tényleg kapott már rengeteget a kommentelőktől amiért saját magában nem látja meg a közlekedési stílusával kapcsolatos hibákat. De nem adja fel, ezúttal egy márkatársával akadt össze, aki észe és vezetési tudás szempontjából sem állt a helyzet magaslatán.

Tegnapelõtt este Nagyváradra szólítottak teendõim, kb. 23:30 lehetett mire átértem Bihar megyébe. Éjfél körül járhatott az idõ, amikor Mezõtelegd kijáratánál utolértem egy optikai tuningolt 1-es Toledo-t, motorikusan sima szürke TDI, sötétkék két hosszanti szürke csíkkal, valamint a hátsó szélvédõ és a két hátsó oldalablak fekete fóliával rendelkezik.

Lendületbõl érkezve meg is elõzöm emberünket, majd az elõtte haladó 2 jármûvet, hozzájuk képest õ is lendületben volt, így gondoltam, hadd elõzze meg. Letudva ezt és a derékszögû jobbos elõtti egyenest látom, jön utánam, nem ismeri az utat, viszont siet, benne van a pakliban. Megyek nyugis 100+-os tempóban gyorsítva, amikor is egy teherautót értünk utol, szembõl senki, emberünk erre elkezdett veszettül lámpázni, erre én balindex, majd leírok elõtte egy diszkrét ívet hogy még véletlenül se tudjon rájönni, érdemes-e egyáltalán megpróbálnia az elõzést.

Persze mire végzek a kamionéval olyan 140 körüli tempóra gyorsítva közben, látom követ vagy 3mm-re, gondoltam elsõre úriember leszek, abba is hagytam a gyorsítást. Emberünk hezitál, picit elveszem a gázt, kiteszi a srác az elakadásjelzõt, megköszönve a segítségemet. Persze menni nem mer, mivel nem tudja, melyik kanyar mennyire éles, milyen szögben van megdöntve és még lehetne sorolni a tényezõket.

Hogy szebb legyen, nem sokra rá vissza is elõztem, majd kicsit növelve az egóját, leírtam egy ívet, hadd gondolja hogy kicsit besokalltam, ami persze nem volt igaz, gumi messze volt még a megnyekkenéstõl, emberünk persze vérszemet kapott, ereszti is teligázzal, másodjára persze csak simán tartottam a tempómat.

Ekkor már a Fugyivásárhelyre bevezetõ egyenesben voltunk, hogy szebb legyen, egy korábbi baleset eredményeként egy autó orra csúnyán bele volt fúródva az útszéli árok talajába, ahogy kivettem a sötétben 120 körül, annyira hogy az tartotta ott a kocsit (másnap délután úton vissza Kolozsvárra már nem volt ott).

Persze egyikünket se hatotta meg az ilyesmi, viszont a híd utáni hosszú egyenesben pár meglehetõsen ideges mozdulattal állt neki emberünk megelõzni egy teherautót. Távolság szempontjából nem mondható veszélyesnek, simán mehettem volna mögötte, viszont amilyen idegbeteg mozdulatokkal váltott sávot, a Toledo jó úttartása és a száraz út az ami megmentette a balesettõl, vizes úton tuti beleszalad a kamionba vagy az árokba, jobb esetben megpördül.

Nem sokra rá megyek is utána, továbbra is csak úgy simán tartva a ritmusomat, semmi sietség alapon. Nagyváradra beérve megint utolérem, emberünk persze a Kolozsvári úton befele megint nyom neki egy teligázt mikor melléérek, meg se parittyázom gyakorlatilag. Majd kiérve a Körös partján levõ részre megint eljátssza ezt.

Mögötte haladva jön képbe a szemetelõs téma, persze magamban már röhögtem a fickón hogy ez biztos direkt szivat, csakhogy az nevet igazán, aki a végén nevet. Kb. az ott megengedett 70 körüli tempóval haladva mindketten átgázolunk egy Mountain Dew-s flakonon, szerencsére nem Heinekenes üveg volt vagy valami hasonló. :) Az abban az órában már kikapcsolt lámpához érve el is váltak útjaink.