Nem is lehetett volna más ennak a posztnak a címe, mert talán ez volt a hétvége leggyakrabban emlegetett mondata. Aki nem értesült volna róla korábban, annak segítek annyit, hogy a sok egyéjszakás kaland mellett most másodszor tartottunk péntek estétől vasárnapig tartó blogtalálkozót, a tavalyi egerszalóki után ezúttal a másik térfélen, Balfon gyűltünk össze kiereszteni a gőzt.

Gusztika az egyikből ivott, a másik volt a mikrofon. Néha keverte...

A "dévúval járok" szállóigére visszatérve, az meg még péntek este született meg, amikor Gusztika fedőnevű egyáltalán nem titkos ügynökünk valahogy Máté Pétert kezdett karaokezni, ahol a második "tévúton járok" kezdetű refrén már a költői szabadság szellemében módosításra került, beleszőve egy-két csikidamot is a megfelelő helyeken (már amennyiben létezhet olyan hely és szituáció, ahová egy Szikora-féle dal való).

Molnár Vendégház, itt volt fedél a fejünk felett

A tavalyi évvel ellentétben most sikerült olyan szállást kifogni, ahol nem akartak minket lehúzni, ha kértünk valamit, mint például nagyobb bográcsot, megoldották gyorsan és egyetlen rossz szó nélkül.

Aki itt aludt, annak a kerti tóra nyílt a kilátása

Annak ellenére, hogy péntek este sokan munkából jöttek Budapestről vagy még egy kicsit messzebbről, az érkezés után a kómából felébredve megérkezett a hangulat is mindenféle üvegekbe töltve. A nagy vidámkodás közben valahogy lett tévé, meg playstation gitárnak látszó tárggyal kiegészítve. Ez valószínűleg csak azért, hogy ne legyen senkinek az állkapcsában izomláza a sok vigyorgástól, mert a többé-kevésbé (legtöbbször kevésbé) sikeres próbálkozás közepette mindenki erősen koncentrált.

Azért rásegítettünk, nehogy jól menjen

Egy idő után feladtuk a gitározósdit, mivel a motoros kartonzsaru volt az egyetlen, aki néha eltalálta, hogy mikor mit kell nyomni. A léggitározás kiegészítésére persze kézről-kézre járt a guitar hero kontrollere, de leginkább karaokeba hajlott át a folyamat, a többség rendesen megalapozta a másnaposságát. Hajnal felé az est egyértelműen lekiemelkedőbb egyéniségét, Gusztikát is megtalálták a gyámjai és felöltöztették, mert csípősek azért a márciusi hajnalok...

Elvitték aludni a gumiszobába

Hogy lehessen minket büdös részegezni is

Nagyjából senki sem fogta a jelzést, hogy fél tízkor díszegyenruhában gyülekező az udvaron, hogy ne vesszünk éhen, mert bár nagy találmány a zsíros kenyér lilahagymával, nem szerettünk volna azon élni egész hétvégén, meg ott volt egy csomó hús a hűtőben, krumpli, ez, az, amaz, csak el kellett használni.

Előkészületek, miután betörtünk a konyhai eszközökért

Apró üzemi baleset, bár disznópörzsölést nem terveztünk...

Mindenki ott volt nemtől, kortól, állatfajtól függetlenül

Tavaszi divat

Alaposan ki lett centizve az ebéd elkészülése, igazából még rotyoghatott volna a cucc egy fél órát, de annyira nem volt rossz a helyzet, hogy beleragadt volna egy falatba bárkinek a műfogsora, meg éhesek is voltuk, mire fél kettő körül ehető állapotba került a gulyás.

Elégedett arcok és tarkók

Amiért a végén fel kellett gyorsítanunk a kanalazást, az azért volt, mert megérkezett a ház elé a külön bejáratú vonatunk, ami azért tudott házhoz jönni, mert nincs szüksége sínekre azon okból kifolyólag, hogy egykoron egy merci kabrió volt - legalábbis a mozdony - és gumikerekeken gurul, így a masinisztának, egyben idegenvezetőnknek némileg több lehetősége van az irányításra, mint egy átlagos vonat esetében.

Háttérben a vasutas idegenvezetőnk

Az álvonattal jó sokáig pöfögtünk, mire a szomszéd faluba értünk, miközben a távolban egyre gyülekeztek a sötét felhők, több villámot is láttunk, miközben kicsit fázott a fülem a menetszélben. Fertőrákoson átültünk egy elektromos buszra, hogy célba vegyük a Mithras-szentélyt, néhány méterre az osztrák határtól.

Ő is fel volt villanyozva

A fák már a határ túloldalán vannak

A Mithras-szentély belül

Miután megtudtuk, hogy a Fertő-tó mélysége valahol 70cm körül van, hogy hol volt a valójában dupla vasfüggöny és miért gereblyézték a földet, valamint hogy ki az a Mithras és mit csinál azon a marha régi mészkő domborművön a bikával, meg még sok minden más érdekességet is, elindultunk visszafelé és a blog mivoltához híven önként és dalolva pellengérre állítottuk magunkat.

És ezzel még nem volt vége a jó dolgoknak. Mielőtt belevágtunk volna az újabb, esti kalandba, betámadtuk az egyik soproni vendéglátóipari egységet egy tizenöt darabos pizzarendeléssel, mert borvidékről van szó, mi más is lehetett volna az esti program, mint egy pincelátogatás, ami már csak azért sem volt kérdés, mert Németh Csabi meghívott minket egy térítéstől mentes borkóstolásra, ahol ő is tartotta velünk a lépést és nem engedett el minket legalább háromszor újratöltött búcsúpohár nélkül, miután végigkóstoltuk a különböző Kékfrankosokat, Zweigelteket, Cabernet-t, Shirazt, no meg a kihagyhatatlan és spontán megítélt közönségdíjas Roséját.

Nem volt pohár, ami tíz másodpercnél tovább maradt üres

Kincsek hátul a sötétben

Annyira jó volt a hangulat, hogy végül elfelejtettünk venni, én legalábbis egészen biztosan olyan mosolygósra borozgattam magam, hogy kiment a fejemből mindenféle egyéb tartalmakkal együtt, úgyhogy ha a közelben járok, mindenképpen be kell arra kanyarodnom újra.

A borkóstolás után a kitartóbbak még tovább buliztak éjjel a panzió pincéjében, de hogy ott mi történt, arra már senki nem emlékszik és nem is maradt fenn róla talán semmi bizonyíték. Másnap a társaság jó részét én ébresztettem telefonon, mindenkit meglepetésként ért, hogy 24 óra alatt 25 órával lett később, mire felébredtek. Nagyjából 11 körül kezdett magához térni az akkor már harmadnapos társaság, aki a telefont se vette fel, oda erőszakkal törtünk be és a fegyveres ellenállástól sem visszariadva kényszerítettünk mindenkit némi készpénz átadására, hogy anyagilag segíthessük a panzió tulajdonosainak túlélését és az általunk okozott súlyos lelki traumák gyógykezelését.

Ébredezünk vasárnap

Vasárnap délelőttre terveztünk még egy soproni kirándulást, de mivel dél is elmúlt, mire összeszedte magát mindenki és az utolsó másfél órában a hideg mellé elkezdett csöpörögni is az eső, úgy döntöttük, hogy ezt kihagyjuk és mindenki megy amerre viszi a GPS.

Ez is jól sikerült, már megint!

Fotók: Mityu, Don Blasius, Marcellusca, Fiam & 107!, SilentSound, Potha