András bemutatja, hogy milyen az, amikor három ideges autós kerül egy helyre. Tulajdonképpen az egész történéssorozat elején még senki nem idegbeteg, aztán végül egyikük sem úszta meg a magas vérnyomást. Kivéve talán a vicces kedvű, ámde narkolepsziás sportbatárt vezető sofőrt.

Azt hiszem a blogba pontosan illő, de rövid eseményt éltem át, amit megosztok veletek. Történt tegnap (2010.04.25.), egy verőfényes, meleg vasárnap délután, helyszín: Budapest, Magyarország.

A Margit-híd felől északi irányba hajtok le a budai alsó rakpartra, de a még a felső rakparton a lámpa megfog. A sorrend a lámpa előtt: egy Porsche Cayenne, egy mentőautó (megkülönböztető jelzés nélkül), majd én.

A lámpa zöldre vált, hosszú másodpercekig semmi, majd a mentő röviden rádudál a Porsche-re, aki végre elindul, és kb 10-el elgurul addig a lámpáig, ez már az alsó rakparti becsatlakozás rendőrlámpája, ami szintén piros. Hozzáteszem, hogy a lehajtó tetején lévő lámpától egyáltalán nem lehet látni, hogy a lehajtó alján lévő lámpa piros, barátunk egyszerűen csak nagggyon-nagggyon ráér, és a többiek icccci-picccit sem érdeklik.

Amikor a lehajtó alján lévő lámpa zöldre vált, a Porsche-ban megint várakozás, tökölés, tájkép nézés (vagy orális szex?!).

A mentő sofőrje begőzölt, nagy gázadással (alig láttam a koromtól) és gumicsikorgással a záróvonalon át, a kereszteződésben, a járdaszigetek között megelőzi a szuttyogó Porsche-t. Nem szabályosan, de megértem a mentősofőr indulatát.

A Porsche megint csigatemóban indul, rendkívül lassan gyorsul (egy IFA legyorsulná) - a lassúságot talán még tetézi is, hogy ámulatból-amulatba esett, amiért a mentő megelőzte. Már bőven a rakparton vagyunk, ahol 70-es a sebességkorlátozás, de mi még mindig 30-cal megyünk. Na, az 1.4-es Astrámmal lendületet veszek, és előzni kezdem a barátunkat. Rendben meg is előzöm, és a biztonságos követési távolságot is kiszámolva húzódnék vissza a saját sávomba, de látom, hogy Porsche-s barátunk felébredt hosszú téli álmából (vagy meghiúsult az orális szex?!), beletapos a gázba, és mellém ér, hogy ne tudjak visszamenni.

Tehát itt vagyok, megyek a szembejövő sávban 80-90-el, szemben azért közelednek autók, mellettem pedig egy kretén, aki nem enged visszamenni. Ígyhát maradt a vészfékezés, majd gyors visszasorolás Porsche-s barátunk mögé, aki tovább gyorsulva immár 130-al repeszt az alsó rakparton (biztos lendkerekes az autó, nehezen indul meg, de ha egyszer elindul..., megjegyzem szép koromfelhőt ő is hagyott - nem, nem kondenzcsík volt, azt is felismerem) és hamar utoléri a mentőst és óriásit fékez, hogy visszalassuljon a rakparti tempóra. Végül a feltorlódott sornak köszönhetően 60-as tempóval szépen elautózunk az óbudai szigetig, ahol szép emlékekkel elbúcsúzunk egymástól.

Tanulság? Biztos van, nem tudom. Mindenki vonja le magának.

De kérdés, hogy ki volt a hülye:

1. A Porsche Cheyenne-es ürge, mert a városnéző kedvéhez nem párosult hideg vérmérséklet?

2. Az Astrás, mert az autóflottájából miért nem a Köenigseggjét, vagy a Bugatti Veyronját használja az 1.4-es Astra helyett egy vasárnapi családi kirándulásra?

3. A mentős, amiért gumicsíkokkal festette át a szép, fehér záróvonalat és koromfelhővel szennyezte be az amúgy sem tisza budapesti levegőt?