Don Blasius volt olyan szerencsés, hogy külföldön, Franciaországban nyaralt és ha már autóval ment, gyűjtögette a közlekedéssel kapcsolatos tapasztalatait is, hogy aztán megírhassa nektek. Ha netán te is autóval indultál útnak valamelyik távolabbi országba, szintén örömmel veszek valami hasonló beszámolót!

Vér nem lesz a posztban, de úgy gondolom, hogy másoknak is érdekes lehet, ha esetleg autóval szeretne eljutni Franciaországba. Mi így tettünk, mert bár időnk az kevés volt, energiánk annál több, így Párizs megnézése után délnek vettük az irányt, így alkalmunk nyílt némi loire-völgyi és provence-i tekergésre is. Odafelé Ausztria-Németország, visszafelé Olaszország-Szlovénia volt az útvonal. Jó alkalom volt ez megfigyelni a különböző vezetési szokásokat és közlekedés szervezést, voltak különbségek. Inkább Franciaországról írok, mert a többi már szerepelt posztokban, ha jól tudom, meg eleve ott töltöttük a legtöbb időt.

Franciaország sok tekintetben átmenet Nyugat- és Dél-Európa között, és ez a közlekedési kultúrára is igaz. Párizsról inkább csak kívülállóként tudok nyilatkozni, csak a Periferique-en és azon kívül vezettem, a szállásunk egy külvárosi (Ivry) szállóban volt, ami garázst is biztosított és ez nemcsak borsos árú utcai parkolás miatt volt lényeges. Egyébként is nagyon jó a tömegközlekedés ott és nem is drága.

Ép autót csak elvétve találni, minden autón apróbb-nagyobb karcok-horpadások, sokszor a kocsi sarka hiányzott lámpástul, nem számított nekik. Szerintem ezek jó részével nem is törődnek, nekik nem számít. Párhuzamos parkolásnál tényleg igaz, hogy egyes utcákban annyira egymásra állnak, hogy csak a másik meglökésével lehet kiállni. Ez felveti a kérdést, hogy mi van például az automata váltós kocsikkal. Lejtős utcákon azért nincs így, ott azért kéziféket behúzzák, muszáj. :)

Városokban egyébként is megéri zárt parkolóházakba állni, mert sehol sem drágább, mint az utcán, viszont nyugi van valamennyire, kisebb az esélye, hogy meghúzzák, bár kizárni nem lehet. A fizető zónák pedig eléggé ki vannak terjesztve, Párizs egész közigazgatási területe (Périferique-n belül) ilyen, de a vidéki városokban is nehéz ingyenes helyet találni.

A jelzőlámpáknál az olaszokhoz hasonlóan kimarad a piros utáni piros-sárga fázis, egyből zöldet ad a piros után. Így aki nem figyel, az élvezheti a mögötte állók dudakoncertjét. :)

Ennek megelőzésére a hagyományos lámpák alá az úttól kb. 1 m magasra kisebb lámpákat szerelnek (akkora, mint a kerékpáros lámpa), aminek köszönhetően a sor elején álló autósnak sem kell kitekeredve figyelnie percekig, hogy mikor vált a lámpa, hiszen szemmagasságban láthatja. Ráadásul kissé befordítva az úttest felé, hogy tényleg látszódjon.

Körforgalom nagyon sok van, lakott területen kívül szinte minden elágazásnál. Ezek elsőbbségadás táblával szabályozottak, viszont városokban jobbkezes körforgalmak is előfordulnak. Klasszikus példa a párizsi Diadalív körüli körforgalom, jobbkezes és elég gyorsan érkeznek be oda az autók a beletorkolló sugárutakról.

Amikor ott jártam, torlódást nem láttam, pörgött rendesen a forgalom. Ilyen körforgalom több is van Párizsban és Marseille-ben is. Nem olyan vészes ez, mint elsőre hittem, mert az ilyen körforgalmak előtt lámpák is vannak a betorkolló utakon, amik az egyes irányokat megfogják. Kihajtásnál hol indexelnek, hol nem.

Sokkal több a jobbkezes utca aránylag, mint nálunk. Ha országútról beérünk városba, nagyon kell figyelni, volt olyan, hogy a "főutat" keresztező mellékutcán nem volt tábla, jobbkezes volt a kereszteződés.

Autópályák: a forgalmasabb sztrádák irányonként 3 sávosak, jó minőségűek (sokkal jobb, mint a németeknél). Nagyvárosokat elkerülő szakaszok kivételével fizetősek (kapus rendszer), nem olcsók, 200 km kb. 15 Euro. A táblázás elég jó, időben van kitéve minden információ. Benzinkutak kb. 50 km-enként vannak. Jó megoldás, hogy mindig felsorolják egy kijelzős táblán az elkövetkező 3-4 kutat, hány kilométerre van, milyen kút, mennyi annál a benzin és a gázolaj ára.

Figyelni kell nagyon a sebességhatárokra és a követési távolságra. Ezeket ellenőrzik kamerával helyenként. Van olyan szakasz, ahol 2-3 kilométerenként vannak elhelyezve a kamerák. Ezért viszont itt autópályán nyugisabb közlekedni, mint idehaza, nincsenek 160-200-zal mindenkit levillogók. Egyébként sávonként az átlagos sebesség kb: külső 100, középső 120-130, belső 130-140. Nincsenek nagy különbségek, egyenletes a tempó, nincsenek ráfékezések és emiatt torlódások.

Ugyanakkor nem nagyon partnerek abban, hogy besorolj. Ha a gyorsítósávon érkezik valaki, a külső sávban haladó, ha lenne is hova, nem húzódik beljebb. Másik gyakori jelenség, hogy az előzött autó elé kicentizve érkeznek meg vissza, sokszor fékezésre kényszerítik a lassabb járművet. Ezt hamar megszoktuk. Ilyenkor egyébként indexelnek. Sok helyen kint van tábla; esős időben csak 110 km/h a megengedett sebesség, ezt is ellenőrzik persze.

Az országutak is elég jók, van ahol kétszer két sávosak és 110-130 sebességhatárral majdnem autópályák, de ingyenesek, olykor kiváltható vele a drága sztrádázás. Mellékutakon is tartható általában a megengedett 90, jó az utak minősége. Városi utakon már vannak úthibák, repedések, keresztbordák, nincs kolbászból a kerítés itt sem, de legalább több rétegen átnyúló mély kátyúkat nem láttam.

A francia autósok viselkedése az utakon nem túl barátságos, bár északon még teljes nyugalomban lehet közlekedni, ott még a szabályokat is nagyjából betartják, nem sietnek, nem mennek át záróvonalon, piros lámpán. Dél felé haladva durvul a helyzet. Nem feltétlenül szabálytalanok, hanem inkább nagyon erőszakosak.

Ha elsőbbségük van, ahhoz foggal-körömmel ragaszkodnak, senki nem mond le róla, még ha százan jönnek mögötte, akkor sem. Akinek macisajtja-stoptáblája, elfogyó sávja van, vagy csak be akar fordulni balra, az várhat, míg kinő a szakálla, nem engedik el és nagyon erős a forgalom. Látják, hogy ki akarsz jönni, de inkább rágyorsítanak és bambulnak maguk elé, tudomást sem véve a többi közlekedőről. Fokozottan igaz ez Marseille-re. Ez a város mindig is valahol tele volt renitens elemekkel, láttunk eleget belőlük, gyalogost és autóst is (amolyan Blaha-fíling :D).

És sávot váltani bizony könnyebb index nélkül. :P Ellenkező esetben a másik sávban menő autós az index láttán a gázra lépett szinte minden esetben, nehogy be tudjak sorolni. Talán a külföldi rendszám is kiváltja belőlük ezt, de úgy láttam, a helyi autósok is így tudnak érvényesülni. Sokkal kevésbé tartják be a szabályokat, mint északon. Sokan vezetnek kézben tartott telefonnal.

Itt fordult elő az az eset is, amikor az egysávos egyirányú alagútban a mögöttem jövő robogós pizzafutár nekiállt ledudálni, de nem tudtam volna sehova se lehúzódni előle (megengedett maximális sebességgel mentem). A srácon még sisak sem volt, és persze miután megelőzött, mutogatott, majd ment tovább, de a sztráda felé. Robogóval, bukósisak nélkül. Csak ne előttem essen el... Szerintem Marseille-hez képest Budapest egy német város. Na jó csak majdnem.:)

Gyalogosok: nem jellemző itt sem, hogy megvárnák a zöldet, ha úgy látják, hogy nem jön semmi vagy messze van még. Lámpa nélküli zebrán viszont csak akkor engedik el őket, ha már leléptek, de akkor sem mindig.

Kerékpárosok: ők viszont mintha fegyelmezettebbek lennének, igaz segíti őket, hogy van elég bicikliút. A legtöbb egyirányú utcába behajthatnak fordítva is, ezt tábla jelzi. De ezt megengedik egész szűk utcákban is. Úgy láttam, hogy ésszel kezelik ezt a bringások és nem is élnek vissza vele, szűk utcán nem láttam szembemenő biciklist annak ellenére, hogy joggal tehetné. Járdán tekerő bringást nem sokat láttam.

Összességében jó túra volt, és nem beszélek le senkit az oda autózásról. Itthon is elég sok hülye van, odakint még jobban oda kell figyelni.:) Nálunk is rossz a közlekedési morál, van hová fejlődnünk, de azt hiszem ők ezen a téren több tekintetben rosszabbul állnak (talán az autópályás levillogók hiánya üdítő kivétel), keserű öröm, tudom. :P

És bár gyönyörű, látnivalókban gazdag ország, mégis autót vezetve megkönnyebbültem az "Italia" felirat megpillantásakor, pedig aztán az olaszok sem szentéletűek. :)