A szeptember az a hónap, amikor még nem értek véget a nyári útfelújítások, de elkezdődött az iskola szezon, aminek egyenes következménye az, hogy a nagyobb városok bedugulnak, senki nem halad, viszont kékülő fejjel üvöltöznek a sofőrök. Gyula még jó helyzetben van, mert motorról nézi végig az egészet, amikor az autók állnak, ő még könnyebben halad.

Beköszöntött a szeptember, Budapesten újra megbénult közlekedés. A hétfői és a keddi „események” késztettek arra, hogy billentyűzetet ragadjak. Motorral közlekedem télen-nyáron, mert szerintem Budapesten normálisan haladni máshogyan nem lehet.

Amióta ismét megnőtt a forgalom, az autósok egy része nagyon veszélyes és ijesztő tevékenységekbe kezd, ezek közül sorolok fel néhányat.

1. Nagy autós sport, hogy a kocsisor végére padlógázzal majd hatalmas fékezéssel megérkezni. A sor oka lehet piros lámpa, esetleg egy balra kanyarodó autós vagy tulajdonképpen bármi. Ilyenkor egyes egyedek tapossák a gázt és várják a csodát. A csoda általában nem következik be és az autó, ami addig előttük állt, továbbra sem mozdul.

Egyes példányok ezt úgy fokozzák, hogy a gázt időben elengedő motorost megelőzik akkor is, ha nem csupán ésszerűtlen a cselekedetük (mert ő úgy is elmegy a sor mellett vagy között, és pár másodperc múlva újra előtte lesz), esetenként veszélyes (mert mondjuk szembe jön egy másik autós, stb.). Sok autós akkor is kimegy előzni a nála kisebbet (lehet akár bicikli is), ha igazából semmi értelme nincs. Régebben ez a hím sofőrök kiváltsága volt, manapság a gyengébbik nem képviselői is megtanulták és sikeresen alkalmazzák ezt az irracionális cselekvéssorozatot.

2. Másik nagy autós sport a buszsáv használata. Itt háromféle típus van, kettővel nincs is probléma, essünk gyorsan túl ezeken. Első halmaz a kicsit csalók csoportja, ők 5-20 méteren belül kiugranak a sávból, közben folyamatosan indexelnek és húzódnak kifelé. Velük gond nincs, egyértelmű a szándékuk.

Másik halmaz a bátrak csoportja. Ők simán bemennek a buszsávba, majd hetvennel végigdöngetnek azon. Nagyon kevés egyed indexel feleslegesen, rájuk is lehet számítani. Be lehet mögéjük állni egy fix hatvanra és nagy gond nem lehet.

Jöjjön a harmadik csoport, a legveszélyesebb. Ők a fenti két csoport keveréke, abszolút kiszámíthatatlanok. Folyamatosan indexelnek, tempójukat és irányukat rendszeresen változtatják, megelőzni őket szinte lehetetlen. Pont olyan tempóban mennek, hogy feltartsák a motorost, de az egyik oldalról se merje megelőzni. Mi van akkor, ha mégis pont akkor ugrik ki a sávból, esetleg egy kátyút kerül ki a másik irányba? Ezen egyedek bátorsága 1-4 sarokig tart, utána diadalittasan visszamennek a sávjukba. Ha rövid (tényleg leheletnyi) dudálással jelzed nekik előzési szándékodat, rendszeresen mutogatnak, kiabálnak, hepciáskodnak.

3. Sajnos elértük azt a fejlettségi szintet, amikor nagyon elszaporodtak a lábatlan gyerekek. Őket általában egy nőstény egyed szállítja iskolából, edzésről, szolfézsről, stb. haza. Szép gesztus, de sok kockázatot rejt. Ilyen családokban általában a hím egyed ilyenkor távol van, pedig a közös programokban ő szokta vezetni az autót. Most a nősténynek kell, akinek se gyakorlata, se kedve nincs, ráadásul az utódai elveszik a figyelmét a vezetésről. Teljesen kiszámíthatatlanok a cselekedetei, nagyon veszélyes manőverekre képes.

4. Az emberiséget mindig a kíváncsiság és a tudásszomj vitte előre. Ezen képességek a forgalomban is előjönnek, sokan kukucskálnak előre, miért is nem haladnak. Ezzel sincsen semmi baj, de egyes egyedek akkora kíváncsisággal rendelkeznek, hogy átmennek a mellettük lévő sávba is, ezzel akadályozva a motorost a tovahaladásban.

Tegyük félre az álszent moralizálást és beszéljünk nyíltan. Az autós és motoros nem ellenség. Autósnak sem szándéka megölni a motorost, motoros sem akarja az autók tükrét lerugdosni. A normálisnak persze.

Mind a kettő szeretne gyorsan odaérni a céljához és időnként a gyorsabb haladás érdekében hülyeséget csinál.

Figyeljünk egymásra, mert – véleményem szerint – lehet a Kreszt rugalmasan kezelni, de egymást ne veszélyeztessük.