Most fejeztem be a munkát, nem kicsit vagyok hulla, úgyhogy ne várjatok most tőlem nagyon tartalmas bevezetőt. Íme Nabukodonozor levele:
A történetem rövid lesz. Ma (okt. 27-én) reggel békésen haladtam első megbeszélésem helyszínére, amikor is elhagyva a Könyves Kálmán körutat rátérve a Gubacsi útra szembesültem a kressz szabad értelmezésével.
Ugyanis a Gubacsi útról balra kanyarodva szembe találtam magam a Máriássy utcán egy velem szemben, átlépve a záróvonalat, két sort előzve, szabálytalanul közlekedő autóval. Rendszám mindegy, nem is emlékszem.
Na ennél egy kicsit nagyobb volt a forgalom...Első reakcióként megálltam és vártam mi lesz. Gondoltam, én bárgyú, hogy esetleg emberünk elnézést kérve, fülét-farkát behúzva valahogy bekönyörgi magát a sorba. De nem, nagyobb csoda történt.
Emberünk először pattogott, hogy tolassak hátra, majd mikor látta, hogy ez nem megy, mert mögöttem is vannak, kitalálta azt a zseniális dolgot, hogy húzódjak be középre és ő majd engem JOBBRÓL kikerül. Még egyszer:
2 sáv, amit előzött éppen áll. Az én sávom áll miatta. Ő erre nyitna még egy sávot, tőlem JOBBRA, hogy akkor azt használná, mit neki szembe forgalom. Erre nem voltam túlságosan vevő, így én nem mozdultam. Erre kipattant és felindulva emlegette felmenőimet illetve, hogy én mekkora köcsög vagyok.
Amikor rájött, hogy nem mozdulunk, betolakodott az általa előzött sorba, mellém állt (kicsit sem feltartva megint mindenkit), majd folytatta a szájkaratét. Én el nem ítélhető módon nem vártam meg a mondat végén, ott hagytam, hadd haladjon mindkét sor. Az autó egy Ford Focus volt, emberünk egy középkorú "úriember".
Értem én, hogy rohan, de ha ennyire szabálytalan, több embert feltart, akkor mégsem neki kellene felháborodni nem?
Az utolsó 100 komment: