Szegény homburg se járt jobban, mint a tegnapi poszt írója, őt is megtalálta egy érdekes figura, hogy szerezzen neki egy élménydús estét... A karácsonyra való tekintettel szívesen veszek békés, pozitív, lelket melengető, happy enddel végződő írásokat emailben, mert ami raktáron van, az mind durva, frusztráló, erőszakos, olyat meg mégse raknék ki egy ilyen ünnepen.

2010. 12. 07. esti történet. 18:00 körül Soroksár felől (5-ös számú főút-Grassalkovich út) a Petőfi híd felé. Hosszú nap volt. Soroksáron a Hősök terétől közepes forgalom a 2x2 sávos úton. A következő lámpa után kocsisor alakul ki. Belső sávban vagyok. A következő pár száz méteren nyugodt haladás.

A táblák 70 km/h-ás sebességet engednek, de a festékgyár előtti lámpák szétszedik a sort. Egy fehér Opel Astra (GHX-679) marad előttem, mely kb. 60-al megy. Előtte senki, mellette ugyanolyan tempóban a külső sávon egy fehér japán kisteherautó. Féktávra érkezem. Nem villogok, nem dudálok. Várok, hogy gyorsítson, vagy lemenjen a külsőbe. Semmi.

Mögöttem gyűlnek az autók a belső sávban. Egy lámpán túlmegyünk a zöld hullámmal, a következő előtt végül az Astra annyira gyorsít illetve balos ív miatt a kisteherautónak több utat kellene megtennie, hogy ki tudok húzódni a külsőbe, ahol persze szintén senki előttünk. Na de jön az új lámpa amely sárgáról éppen pirosra vált.

Puff neki, megállás. (Ez volt az első hibám). Sárga-zöld, indulás. Az Astra kilő, hirtelen nagyon sürgős lett neki is, de véletlenül se annyira hogy előnyt szerezzen, hanem pont annyira, hogy mellettem haladjon. (Versenyez, velem? Minek?) A külső sávban a Meddőhányó utcai kereszteződésnél, lámpánál utolérünk egy piros autót.

A felüljáróra felmenet a balos íven, visszatudok jönni a belső sávba, és ekkor megkapom a büntető féklámpát(!). Kétség sem fér hozzá: 70-es tempó, az Astra előtt senki… Rövid dudával jelzem, hogy nem kellene erőlködni. A felüljáróról lefelé, a Gubacsi híd előtt ismét sűrű forgalom. Nincs mód a sávváltásra. Innentől 2x3 sávos az út, de tele van, külső sávon busz is halad. Belső sávban egymás mögött állunk a lámpánál.

Zöld. A híd alól kijőve, mellettem rés nyílik több autó jobbra vált sávot. Én is megyek a középsőbe. Astrásunk ragad a belsőben. Mellette elhaladva átnézek, ki ez a fiú (második hiba) és kicsit meglepve látom a jobb keze középső ujját felém lendíteni. Nahát egy őszinte mosoly közepette viszonoztam kedvességét (harmadik, talán legnagyobb hiba).

Innentől felgyorsulnak az események, akarom mondani begőzöl drága barátom. Kiteszi a kocsit mögém. Sűrű villogás, dudálás. Kiharcolja magát a küső ívbe, mellém teszi a kocsit és integet, meg talán ordít is. Nem nézek rá, kocsiban megy a rádió. Én most már megőrzőm a nyugalmam, mert ebből semmi jó nem sül ki.

Bepipul. Kétszer rámhúzza az autót. Lendülettel centikre közelít, de csak perifériás látásból figyelem, legfontosabb, hogy tartsam a sávot. Ha nekem jön, akkor ő is sérül nem meri megkockáztani (remélem legalábbis). Nem tud bejönni elém, mert az előttem lévő autó és közöttem pont annyi a távolságtartás, hogy meg tudjak állni, ha muszáj (remélem legalábbis).

Erre taktikát vált drága pajtásom. Ismét mögém sorol és a következő lámpánál (Illatos utca magasságában kiugrik a kocsiból) Hevesen magyaráz (Nekem mutogatsz? Húzd le az ablakot! Szállj ki!) és szid miközben áll a záróvonalon. Na ez szép. Ha elütik a szembejövők még segíthetek is Neki.

A „Mint a Villám” című filmből Nicole Kidmanen kívül az a rész maradt meg bennem, hogy az öreg azt tanácsolja Tom Cruise-nak, hogy ha valaki kiszáll a kocsiból és bunyózni akar veled, akkor sose szállj ki, mert aki a kocsiban van, mindig annak van előnye. Barátomnak - aki egy harmincas tök normál srácnak néz ki és akár volt iskolatársam, sörivó pajtásom is lehetne - is hamar elfogy a türelme és visszaszáll a kocsiba.

Visszafelé a kerék kap egy nem túl erős rúgást (ez az a pillanat, amikor majdnem feladom elvemet és kiszállok). De közben ismét zöld és indulás. A Lágymányosi hídig már csak jön mögöttem, nem tud, vagy nem akar megelőzni.

Még a híd után előttünk hárommal valaki vészfékez, mert a Soroksári úton a Vágóhíd utca előtt a külső sáv lezárt egy rövid szakaszon, de szerencsére nincs baleset mindenki meg tud állni. A Boráros térig még kétszer megpróbál megelőzni az Astra, de aztán mégse teszi és a Petőfi híd előtt elválnak útjaink.

Tanulság. Vonja le mindenki. Azért írtam le, mert ilyen rövid időn belül ennyi brusztolással még nem találkoztam, főleg nem ok nélkül. Feltartás, verseny provokálása, büntetőfékezés, mutogatás, fenyegetés, ráhúzás-leszorítás, autóból kiszállás. Okosabb enged szamarabb szenved alapján lemaradhattam volna az elején, vagy más útvonalon is mehettem volna, mint terveztem.

Rossz vicc... Az elején a sárga-piroson otthagyhattam volna és annyi. Persze lehet, hogy három lámpával később mögém jön és ugyanezt eljátsszuk.