Ha már Márk is emlegetett rendszámot, akkor én is megemlítem az ECK-936 rendszámú kedves taxist, aki ma délelőtt a Hungárián úgy váltott balra sávot, hogy éppen ott voltam és ha nem fékezek, nekem jön, mindezt pedig index nélkül és kezében telefonnal, utassal az anyósülésen. Csókoltatom. De ami a most következő levélben olvasható, az ennél sokkal veszélyesebb, mert egy autót meg lehet javítani, de ha egy gyalogost csap el valaki a saját idiótaságából fakadóan, ott már könnyen lehet nagyobb baj is. És ez már nem az első ilyen, sőt.

Rég vetemedtem már arra, hogy soraimmal untassam a blog nagyérdemű közönségét. Sajnos folyó év március havának első szombatján a déli órákban, a Villányi út BKV megállókkal tarkított, körtérhez eső végén, olyan halálmegvető (más halálát) bátorságról tett tanúbizonyságot, egy a futószalagról Mlada Boleslav-ban legördült pszeudoprémium kategóriás, JVP783-as forgalmi rendszámú személygépjármű, nemét tekintve férfi, vezetője, ami úgy vélem érdemessé tette őt arra, hogy néhány mondatban elétek tárjam a történetet.

A Bartókról lekanyarodva haladtunk (C) a Villányin, előttünk két autó (A,B) mögöttünk az ominózus Škoda(D). A zebrán a villamos sínek mellett gyalogos (T). Körülbelül 35-40 km/h tempóval haladt a konvoj tekintettel az itt tapasztalható az utat keresztező élénk gyalogosforgalomra, arról nem is beszélve, hogy a képen látható útszakaszon zebra is lassítja a járműforgalmat.

Mindenki türelmes volt, hiszen senkit nem akartunk megölni! Az "A" jelű autó vezetője lassított, hogy elengedje a gyalogost, ez már sok volt a "D" jelű gépjárművet vezető "Úriembernek", nem bírta tovább a feszültséget, és a képen látható manővert hajtotta végre. A zebrához érkezve a sebessége alsó becslésen 70-80 km/h volt.

Vannak időszakok, amikor a a székesfővárosban, nap mint nap közlekedve úgy látom, javul a közlekedési morál, de mindig történnie kell valaminek, ami kiábrándít.

Lehetséges, hogy sokan unalmasnak tartják a posztot, hiszen semmi vér/biciklis/"ódis"/szájkarate/stb, de gondoljunk bele, a tömött buszmegállóból milyen könnyen az úttestre léphetett volna egy rakoncátlan kis srác, akit az anyukája követ, hogy visszarángassa a megálló biztonságosnak vélt takarásába, vagy ha a gyalogos, bízva az elsőbbséget megadó lassító kollégában a zebrára lép, mi van ha nem tekint hátrébb, ha nem elég óvatos?
Egy gyönyörű verőfényes márciusi szombat délutánon kellett volna meghalniuk? Az eset pikantériája, hogy a Karolina útnál a piros lámpánál begördültünk a škodás mellé!

Miért írtam ezt posztot? Talán együtt sikerül kiderítenünk, vajon hány szabályt hágott át a sietős úrvezető? Vajon kimeríti-e a "közúti veszélyeztetés bűntette" tényállást?