Ma van az a nap, amikor a GDP zuhanni kezd, ugyanis A Szerelő egy hosszas levélben taglalja, hogy is járt egy BMW-sel. A sztori meg van fűszerezve némi rendőrséggel, és egy csipetnyi magánéleti szállal is. Vigyázat, a levél egész hangulatos, kellemes időtöltést kívánok.

Megosztanám veletek egy közelmúltbeli éjszakai kalandomat. Nem, sajnos nem nő van a dolgban és meleg sem vagyok, annak ellenére, hogy a történet főhőse szerint mégis az vagyok :) De nem mennék az események elé, szép sorjában haladjunk. És éppen ezért egy kis előzményt kénytelen vagyok elárulni az érthetőség miatt. Egy közeli ismerősöm barátnőjének a volt pasija időnként zaklatja a volt csaját, ezért néha engem kér meg a barátom, hogy hozzam el a lányt otthonról. Hogy miért ez a látszólagos körülményesség, abba most nem mennék bele, a lényeg, hogy egyik éjjel, kb. 1 óra körül elindultam a lányért. Bp, XIII ker, Reittner Ferenc utcára kanyarodtam ki az egyik mellékútról, amikor kb. 1 saroknyival arrébb utólért egy autó, majd a reflektort felkapcsolva elkezdett "tolni". Kicsit még gyorsítottam is, gondoltam, had menjen, ha menni akar, és mivel nem voltam hajlandó száguldozni, így egy olyan szakaszon, ahol nem voltak parkoló autók, lelassítottam, hogy el tudjon menni mellettem.

 

 

El is ment, de aztán lelassított teljesen, majd keresztbe állt előttem, majd kiszállt és két "sünikével" a hóna alatt elindult felém és nagyon csúnyán nézett rám. Elővettem én is a csúnya nézésemet, de nem állította meg :), így inkább hátra gurultam kb. 10 métert. Ekkor megállt, de amikor én is, ismét jött felém. Na, akkor még egy kicsit hátrébb, gondoltam, szépen elsétálgat a kellemes holdfényes éjszakában, de vagy nem volt romantikus hangulatban, vagy eszébe jutott, hogy nem kéne ott hagynia őrizetlenül a BMW-jét (szép nagy ótó volt :) ), visszament, majd elhajtott.

 

Én is elindultam utána szép lassan, megvárva, hogy eltűnjön, majd bekanyarodtam az ismerősöm felé. Hívtam telefonon, hogy megjöttem. Ő még arra kért, hogy nézzek már körül a környéken, hogy nincs-e ott valahol a volt hapsija, ugyanis elég rednszeresen szokott rá várakozni. Úgy is tettem, mentem néhány kört, viszonylag lassan, hogy észre vegyem, (majd kicsit gyorsabban, amikor vissza haladtam) ha valaki várakozik egy autóban. Majd beálltam helyzetjelzővel az ismerősöm háza elé és vártam, hogy kijöjjön.

 

Ekkor lassan egy autó haladt el a keresztutcában és amikor meglátott engem, akkor visszatolatott, hogy be tudjon kanyarodni, majd beállt velem szembe. Kiszállt és mit ad isten, megjelent az újdonsült BMW-s ismerősöm, akit már rég el is felejtettem. Mondom, kellemes éjszaka volt, de látszott rajta, hogy nem nagyon értékeli, mert ismét nagyon morcos volt.

 

Gondoltam, az egyszer már bevált technikával hátha ismét sikerül megszabadulni tőle, annak ellenére, hogy társasági ember vagyok, szeretem az új ismeretségeket is, de pillanatnyilag az illető teljesen kívül esett az új ismerőseimmel támasztott feltételek köréből. Hátramenet, majd megfordulás és szépen a mellékutcákba be és kikanyarodva autózgattam. De csak jött mögöttem, ha nem is túl közel, de végig utánam.

 

Általában kellemes társaságnak tartanak, de szerintem ő nem ezért kereste az ismeretségemet és ez az érzésem később be is igazolódott. Gondoltam, nem kéne egész éjszaka autókázni keresztül kasul a városban, pedig szép város és így kivilágítva új megközelítésbe is kerül, de most valahogy nem volt hozzá kedvem, főleg azért, mert mennem kellett volna az ismerősömért. Ezért aztán felhívtam a rendőrséget. Egy hang kedves érdeklődésére, hogy vajon miért is keresem őket ilyenkor, elmondtam neki, hogy egy illető, akinek 2 sündisznó szorult a hóna alá, végig követ a kerületen keresztül és amikor megállok, akkor kiszáll és elindul felém, én viszont ma éjszaka kizárólag hölgyekkel ismerkednék. Roppant megértő volt az illető és azt tanácsolta, hogy menjek a Teve utcai rendőrséghez. Megköszöntem a tanácsát és mondtam, hogy ez már nekem is eszembe jutott, hiszen már csak 2 saroknyira vagyok az épülettől. Hú, ez remek, örvendezett, bár nem biztos, hogy  ugyanezekkel a szavakkal fejezte ki magát. Tanácsolta még, hogy menjek az autó beállóhoz, ott szokott lenni egy rendőr. Mondom neki, hogy nem látom. Gondoltam magamban, lehet épp könnyíteni ment be az épület belsejébe, mivel nem akart úgy járni, mint néhai főnöke, akinek az épület oldalának a levizelését nem nézték jó szemmel. A következő tanács az volt, hogy várjak akkor ott, majd küld egy járőrt. Megköszöntem szíves közbenjárását. Ekkor mellém gurult a BMW-s, majd ízelítőt adott az ízes népi kiszólásokból. Már épp megköszöntem volna ezt a kedves ismeretterjesztő gesztust, amikor hív telefonon az ismerősöm, hogy most akkor mi van, mert nem vagyok sehol. Mondom neki röviden a történteket, de előtte fel kellett húznom az ablakot ( nézd el nekem neveletlenségemet, hogy kizártam a társalgásból önjelölt ismerősömet), mert oldalról sikerül a fülemen lévő telefon hangerejét felülmúlnia. Ekkor tudtam meg, hogy buzi is vagyok :) Meg hogy neki egy telefonjába kerül és 3 autó úgy közrefog, hogy 8 napon túl gyógyulok. Mert hogy én nem tudom, hogy ő kicsoda. Na, ebben igaza volt, tényleg nem tudtam, viszont kezdett kialakulni róla egy határozott vélemény, de ezt nem osztottam meg vele. Mint említettem, nem vele szerettem volna bővíteni ismerőseim számát. Ezután próbáltam a csevegés eredeti fonalára rátalálni, ezért megkérdeztem, hogy vajon miért ez a kedves érdeklődés szerény személyem iránt. Mivel egy percig sem tudtam komolyan venni a szituációt, így valószínűleg a mosolyomat félreérthette és gúnyolódással vádolt. Biztosítottam felőle, hogy ezt neveltetésem kizárja. Állításomra bizalmatlansággal válaszolt. Ez sem tűnt szimpatikusnak  a részéről. A sok kötőszó és jelzős szerkezet ellenére kezdtem homályosan érteni valamit a szándékából, de teljesen világos csak a  rendőr járőr kiérkezése után lett.

 

A rendőrök kíváncsiak voltak arra, hogy vajon mi vihetett rá minket arra, hogy az utca közepén töltjük drága időnket, ahelyett hogy otthon a kényelmes fotelben sört iszogatnánk. Teljesen megértettem őket, a szituáció bennem is gyanút ébresztett volna. Na, és ekkor fény derült mindenre. Az elmondása szerint ugyanis én kivágtam elé, ő természetesen keresztbe állt előttem, hogy felhívja a figyelmemet a kölzekedési szabályok fokozottabb betartására (ez csak a lényeg, más szavakkal fejezte ki magát), majd hazament, de mivel látta, hogy a lakása előtt kétszer is nagy sebességgel elhajtottam, ezért kénytelen volt engem megkeresni, hogy megakadályozza az autójának a megrongálását, amit szerinte nekem meg kellett volna tennem, ha igazi férfi vagyok. Ekkor majdnem elnevettem magam. Úristen, ezért volt ez az egész baromság, mert féltette a kocsiját, hogy majd én megkeresem, hogy hol parkol és majd jól össze-vissza károkozom? Hihetetlen és egyben komikus is volt számomra. Hiába biztosítottam felőle két tanú jelenlétében, hogy a szavamat adom, hogy nem is volt ilyen szándékom és hogy ezek után sem kerül a tevékenységeim közé autók rongálása, nem hitt nekem, pedig nyílt, őszinte tekintettel mondtam. A rendőrök felírták az adatainkat, hogy ha mégis lenne valami az autójával, akkor lehet tudni, hogy ki volt az. Na, erre egy kissé megnyugodott, de azért az látszott rajta, hogy az éjszakát az autóban fogja tölteni és óránként felkel, hogy ellenőrző körúton felmérje az autó épségét. Szerintem csak az akadályozta meg abban, hogy bevigye a nappalijába a kocsit, hogy nem fért be a liftbe. A nagy autók hátránya. Arra gyanakszom, hogy udvarias viselkedésem ellenére nem lettem számára szimpatikus (mondjuk, ezt annyira nem is bánom). Ezt a gyanúmat arra alapozom, hogy a szokásos távozáskori megnyilvánulások helyett azt javasolta a törvényhozóknak a rend őrein keresztül, hogy az olyanokat mint én, ki kéne tiltani az utakról. Javaslatát egy mosollyal jutalmaztam, hiszen ez azon kevés mondatok egyike volt a részéről, mely nyelvtanilag teljesen megfelelt és az ilyen jutalmat érdemel.

 

Az esettel kapcsolatban felmerült bennem néhány gondolat.

Eszembe jutott, hogy ha én nagy sebességgel elhajtok előtte, akkor hogyan is lehet ezt félreérteni azzal, hogy tönkretenni valót keresek épp magamnak. Ha jó az elgondolásom, akkor ha valaki egy bizonyos autót keres a sok parkoló kocsi között, akkor nem gyorsan, hanem lassan halad.

A másik, hogy ha épp furfangos terveket szövöget valaki elvetemült gonosz és épp a sötét erőket hívja segítségül terve megvalósításához, akkor nem helyzetjelzővel, jól felismerhetően fogja ezt tenni, mielőtt végső rohamra indulna.

Aztán, a szándéka alapján, az, hogy keresztbe állt előttem, számára ez olyan súlyú dolog volt, amit feltétlenül meg kell torolni, hiszen ezt feltételezte rólam, hogy majd én így teszek. Ezek szerint tudta, hogy nem teljesen szocializálódott viselkedési mintát követett.

 

És végül, miután a rendőröknek elismerte, hogy keresztbe állt előttem, tehát szabálytalankodott, majd üldözőbe vett, azaz alapos gyanút ébresztett az önbíráskodásra, a rendőröknek nem kell ilyenkor hivatalból eljárni?

 

Üdv,  A szerelő