Útjaink olyan minőségűek, amilyenek, ugyanakkor eltérő mértékben vigyázunk autóinkra. Azt én sem szeretem, ha valaki 20-szal döcög előttem egy látszólag viselhető útburkolaton, de azokat sem, akik a fekvőrendőr méretű huplik és gödrök fölött át akarnak tolni engem is 70-nel (pl. Éles sarok). De azért ne rajtam múljon, ha siet, menjen előre, ő dolga. Tehát a posztban szereplő szituáció ismerős; ha nem vagyok ismerős a környéken vagy a rossz út miatt esetleg lassabban megyek, akkor én is le szoktam mondani az elsőbbségről. Ilyenkor mindenki nyer egy kicsit, más sem idegeskedik, nekem is jól esik, amikor látom, hogy ezzel segíthettem. Így történt ez Tivadar esetében is. Jó lenne, ha ez a fajta viselkedés terjedne el inkább. Figyeljünk oda egymásra, és persze ne csak a rossz utak miatt!

Első alkalom, hogy írok nektek, de úgy meghatott egy szürke, J-vel kezdődő rendszámú VW-s ma esti jófejsége, hogy muszáj.

 

Tatai útról fordulok Újpest felé, mennék át a vonatsíneken, összesen 4 sínpár, eléggé zötykölődős átjutni rajtuk. Mivel főútra kanyarodok, megadom az épp szintén átkelni vágyó VW-nek az elsőbbséget, aki csak villant, hogy menjek. Egyikünk mögött sincs kocsi, egyértelműen neki van elsőbbsége, egyszerre értünk oda, nem is értem a gesztust, de megköszönöm, megyek át. 20 éves Calibrával tolom, imádom, de használati tárgy, átzúzok a síneken gyorsan. Visszapillantóból látom, hogy a VW-s rézsútosan manőverezve, kifejezetten óvatosan, figyelve és nagyon lassan veszi a sínek göröngyeit, nyilván, hogy kímélje a kocsit.

 

 

Sztori szummája: meglepő de örömteli látni, hogy vannak sofőrök, akik vigyáznak, szeretik a kocsijukat és arra is figyelnek, hogy ezzel ne tartsanak fel szükségtelenül másokat. Ezúton is köszönöm!

Neked is van egy jó sztorid? Küldd el nekünk!