Az alábbi kedves történetet Pál a postoló nevű rendszeres kommentelőnk küldte, aki összeakadt egy eszetlen bringással. Szerencsére vér nem folyt sokak bánatára, de azért egy jó anyázás és zsidózás található a párbeszédben.
Előrebocsátom, nem szeretem a hangulatkeltő posztokat, mert gyakorlatilag az autósok, motorosok, kerékpárosok, gyalogosok összeugrasztásán kívül más hasznuk nemigen van, viszont a most következő történet sajnos valószínűleg hasonló hatást vált majd ki az olvasókból. Szombaton (május 7.) reggel Rákoskertre igyekeztem Budaörsről, így a Lágymányosi-hídról lehajtva, a Kőbányai úton hagytam el a Könyves Kálmán körutat. Egészen a Horog utcai lámpáig eseménytelen volt az út, ott azonban kikanyarodott elénk egy kerékpáros (szabályosan).
Tudtam, hogy ha zöldet kapunk, előbb-utóbb utol fogom érni, de ennek akkor még nem tulajdonítottam nagy jelentőséget. Viszont amikor utolértem, már sejtettem, hogy itt baj lesz, mert emberünk 20-25 km/órás sebességgel karikázott a külső sáv közepén. Ezzel egyébként nem lett volna baj, hiszen magam is bringás lévén a múltkor a Pesti úton percekig követtem egy ötfős országútis csapatot, akik síkon lazán tartották a 40-es tempót.
Ez autóból szemlélve lassúnak tűnhet, bringásként viszont igen szép teljesítmény és mivel ráértem, nem előztem meg őket izomból, hanem egy darabig együtt csorogtam velük. A fentebb említett bicajos viszont nem negyvennel ment, ráadásul a kormányt sem fogta, hanem kezét lazán maga mellett lóbálva kóricált a sáv közepén.
Ha egyedül lettem volna, még ezt is tolerálom, vagy nagy ívben kikerülöm, a belső sávban viszont folyamatosan húztak el mellettünk az autók, mögöttem pedig lassan kialakult egy 4-6 kocsiból álló és hússzal araszoló sor. Csak idő kérdése volt, hogy valaki ráfeküdjön a dudára, ezért magamra vállaltam ezt a nem épp megtisztelő feladatot.
Egy rövid, szerintem egyáltalán nem erőszakos dudálással a fickó tudtára adtam, hogy meg kéne fogni a kormányt, amit pánikszerűen meg is tett, sőt le is húzódott az úttest jobb oldalára. Ahogy kikerültem láttam, hogy habzó szájjal ordít, de tudtam, hogy a Mázsa utcai lámpánál lesz még alkalmunk megbeszélni a dolgot, így is történt:
- Mi a f*szt képzelsz a tetves k***a anyádat?! Mit dudálsz, te g**i?!
- Nyugodj meg barátom, inkább fogd te is a kormányt. Látod, mindenki fogja. Én is, a mögötted álló is, mindenki. Így szokás.
- Szétb***om a pofádat, te köcsög! Szétb***lak!
Itt remegő kézzel elkezdte birizgálni a bringa kormányát, amire – nem vicc – egy bilincs volt felapplikálva. Na ennek a karperecnek az egyik felét oldozta le valahogy és kezdett el hadonászni vele. Két dolog jutott eszembe: Ha elkezdi csapkodni vele a kocsit, akkor visítva felröhögök, mert az autó fényezésének ép része gyakorlatilag nincs, ha viszont becsápol a nyitott ablakon, akkor esküszöm behúzom az utastérbe és ott beszélgetünk tovább.
- Szétb***lak g**i, mit dudálsz?!
- Essünk túl rajta barátom, mindjárt zöld a lámpa.
Emberünk itt kifogyott a szitkokból, vagy megzavartam azzal, hogy jeleztem, hamarosan mindenképp vége a beszélgetésünknek, így tartott egy pár másodperces hatásszünetet, majd ekképp zárta a vitát és egyúttal rövidre az agyamat:
- Mocskos, rohadt zsidó!
Esküszöm, hogy egészen eddig a pillanatig úgy voltam vele, hogy a dudálással felbőszítettem egy bringást, akivel most majd anyázunk egy sort, aztán mindenki megnyugszik és megy tovább a maga útján. Tévedtem, mert az egyébként teljesen normálisnak tűnő 45-50 körüli bringás fószer ezek szerint nettó idióta volt. Mással ugyanis nem igazán indokolható a zsidózás, kivéve talán, hogy az átlagosnál hosszabb orrom van, de ezt "háborús körülmények között", ilyen felfokozott idegállapotban kétlem, hogy a bácsi meg tudta ítélni.Nem állítom, hogy a bringások en bloc ilyenek, mert ezzel saját magamat is minősíteném. Mindössze egy történetet szerettem volna elmesélni, mert a dolog szóról-szóra így történt és sokáig kattogtam még rajta, miután tovább mentem. Ti találkoztatok már hasonló ámokfutóval?
Az utolsó 100 komment: