Két évvel ezelőtt nagyon hasonló módon próbáltak engem is lehúzni, csak akkor nem autópályán villogtak le, hanem egy út mellett álló segítségkérőnek álltam meg. Attila és barátnője is elég hamar levágták, hogy miről van szó, de hogy én ilyen helyzetben nem ajánlottam volna fel pénzt, az is biztos... Legyetek óvatosak, vigyázzatok a pénztárcátokra!

Egy történetet mesélnék el, ami tegnap esett meg barátnőmmel és velem útban hazafelé szeretett szülővárosomba. A sztori csupán elmesélő jelleggel íródott, ugyanakkor figyelmeztetni is próbál, és remélhetőleg felkelti majd azon becses olvasóitoknak a figyelmét, akik hivatásszerűen szolgálnak és védenek. A szervhez nem akartam fordulni vele, mert káreset nem történt, és van elég bajom most, mint hogy feljelentésekkel járkáljak, viszont ide leírni nem kerül semmibe.

Az eset szempontjából fontos leírnom, hogy cseh rendszámos autóval közlekedtünk, a sofőr szerepet pedig barátnőm vállalta, mivel engem a tomboló porckorongsérv okozta fájdalom a hátsó ülésre kényszerített fekvő helyzetbe. (Bár nem tartozik ide, de a későbbi esetleges troll kommenteket megelőzve Csehországban élünk és dolgozunk, és a közeljövőben esedékes műtétemre jöttünk haza.)

Az M1-es autópályán haladtunk, normál tempó és erős forgalom mellett, én fekve csodáltam a felhőket, mire az alkalmi sofőröm egyszer csak megkérdi tőlem, hogy vajon miért villoghat az a Merci a leállóban haladva nem sokkal mögöttünk. Miután feltápászkodtam nagy nehezen, látom, hogy egy sötétkék kb. 10 éves E osztályos Merci bécsi rendszámmal jön utánunk, vadul indexel jobbra és villog.

Mivel barátnőm állítása szerint semmi kirívó dolog nem történt, amikor megelőztük őket, így az jutott eszembe, hogy talán elhagytunk valamit, esetleg lapos a gumi, stb. Különösen hittem abban, hogy a hátsó rendszámot sikerült elhagyni, mert pár nappal korábban eltört az azt tartó keret, és onnantól kezdve mindig bennem volt a félelem, hogy elhagyom.

A Merga sofőrje mellett alacsonynövésű utas, feltételezésem szerint gyerek ült, ráadásul bécsi az autó, ezért nem gondoltam egyből a legrosszabbra, inkább naivan segítségnyújtásra gyanakodtam. Félreálltunk a leállóba, azt hiszem valamennyire jogosan tettük mindezt, és kíváncsian vártuk, mit akar az úriember.

Megállt mögöttünk, kiszállt, és az anyósülés felől az ablakon keresztül kommunikálni kezdett velem, én akkorra már felültem normálisan. Egy 45 év körüli, 180 cm magas, 90kg-os jólszituált arab férfi volt, és egyből kezembe nyomott egy névjegykártyát, ami azt hivatott bizonyítani, hogy egy dortmundi autókereskedés ügyvezetője. Elkezdte a mondókáját, hogy letiltották a bankkártyáját, és benzinre lenne szüksége, ezért adjunk már pénzt neki, hogy tankolni tudjon.

Cserébe levette az aranykarkötőjét, és ideadta nekem, hogy nézzem meg milyen jó bizniszt is csinálnánk, ha jól emlékszem még imádkozva, eléggé meggyőző módon kérte mindezt. Mondtam neki, hogy jelenleg nincs nálunk jelentős pénzmennyiség, mégis megkérdeztem mennyi kellene neki, mire a válasz 100 euró volt. Megnéztem jobban a karkötőt és a névjegykártyát, az előbbiről jó indulattal is bűzlött, hogy igazi, az utóbbin pedig olyan fantázianevek és helyesírási hibák voltak, hogy rövid idő alatt leesett gengszter mivoltja.

Ekkor tudtam, hogy a helyzetből minél hamarabb menekülni kell, és kooperatívan felajánlottam neki 5 ezer forintot a feltehetőleg gagyi karkötőért, és szabadkoztam, hogy nincs pénzem. Ekkor mondta, hogy akkor menjünk el egy automatához, és vegyünk le pénzt. Mivel próbáltam szépen nyomatékosítani, hogy szó se lehet erről, tartva attól, hogy felbőszítem, és már a barátnőm száját is egyre több „sorry, but no” hagyta el, a csávó feladta, és szerencsénkre visszaszállt a kocsijába.

Miután elindultunk a következő kihajtón elhagytuk a pályát, de azt láttuk, hogy ők mennek tovább a főváros felé, feltehetően újabb áldozatot keresni.

Átgondolva az esetet szerintem nagy szerencsénk volt, hogy ennyivel megúsztuk, mert amikor kiszállt az autóból, már akkor látszódott rajta, hogy nem tiszta lapokkal játszik. Ráadásul nagy a gyanúm, hogy a barátnőm volt a célpontja, mert engem nemigen látott meg először, csak amikor már jócskán villogott, és felültem.

Az is szembetűnő volt, hogy jól ismerte a cseh kifejezéseket, tehát nem magyarokat akart bepalizni. Két dolog lehet: egyik, hogy tényleg csak 100 euró kellett neki, másik pedig a friss húsok nyugati piacra történő exportja. Egy biztos, bűnözőnek bűnöző, mert a névjegykártyáról egy adat sem igaz.

Tanulság nincs, most is mindent ugyanígy csinálnék ha megtörténne, kivéve, hogy azt a szemét rendszámtartó keretet kicserélném. Inkább olyan kérdésem van, hogy Ti találkoztatok-e már hasonló autópályán történt csínytevéssel, ami azért alakulhatott volna rosszabbul is, vagy ismertek-e még ilyen technikákat, amiket érdemes elkerülni?

Befejezésül pedig annyit, hogy mindig is tudtam, nekünk is szükségünk lenne egy Semir Gerkhan-ra.