Richelieu jó szokása szerint alapos körítést adott aktuális történetének, aki nem szereti a hosszú előjátékot, az bele se fogjon. Tulajdonképpen nem történt semmi olyan, amiből bárkinek bármi baja lett volna, csupán csak egy kérést intézett egy ismeretlen nőhöz, aki úgy látszik, nem tudta elviselni a kritikát és kikelt magából.

2011 július 25. Magyarország, Pomáz. A Pilis kapuja, szép vidék, telis-tele vagányabbnál vagányabb anyukákkal, férfiakkal és gyermekekkel. Meg néhány kóbor kutyával. Utóbbiak a történet szempontjából lényegtelenek.

Délután van, szokatlanul hideg idő. Battyogok haza családunk kis kocsijával. Kicsi, de megbízható autó. A sajátomat, egy volvót, ami szemem fénye volt, nemrég rommá törte egy részeg barom, úgy, hogy én egy helyben álltam, ő meg szemből belém rongyolt százzal. Reggel 8-kor. A történet szempontjából ez is lényegtelen momentum.

Megállok a Pomázt Szentendrével összekötő út elején, a pomázi végen, ahol egy nett kis zöldséges bódé áll. Kedves embereknek tűnnek a tulajok, mert nem voltak restek a bolt mellé aszfaltozni egy amolyan U alakú kis 30 méteres utacskát, mely a főútról indul, és oda is tér vissza. Nyilván azért, mert Szentendre felől érkezve boldog boldogtalan leparkolt az út szélére amolyan franciásan, hogy vegyen paprikát, és miután előtte van egy apró kis domb, biztos volt néhány "necces szitu" előttük már az ott megállók miatt. Ezt most megoldották egy ideje.

Az U alak közepén kővel felszórt talaj, amit előtte nem egyengettek ki, tehát lehet benne tócsa, de hát az csak víz. 2 centis mélységben ritkán öl. Nem kell egy Abu Dhabi F1-es pálya oda.

Épp megérkezem tehát, és jó polgárként index jobbra, át a kavicsokon az U alakú út hátuljához, hogy majd vásárlásom után beszállva sikkesen kikanyarodhassak a főútra. Azért nem a kavicsra, mert ott tényleg volt tócsa, és hát nem öl, de nedvesít. Ennek 1 hátránya volt, hogy legalább 8 métert kellett a boltig gyalogolnom, szemben a megszokott 6 méterrel. Úgy ítéltem meg, ez belefér a napomba.

Velem együtt áll be egy szép X5-ös szürke BMW kishaszonjármű, úgy, hogy épp a zöldséges ajtaja elé úgy 3 méterrel, szinte párhuzamosan a főúttal, de az aszfaltozott részre.

Kiszáll az élet által szembe-köpött sofőr hölgy, akin látszott a mindennapos stresszes gyári meló minden vonása. Amúgy pedig komolyra fordítva, meg kell jegyeznem, teljesen kultúrált volt a megjelenése. Vásárolunk. Én uborkát és paradicsomot, ő nem. Fizettem, és távozáskor kultúráltan annyit jegyeztem meg:

- Ne haragudj, legközelebb, ha itt megállsz, ott hátul/oldalt van aszfaltos út, és nem kell a behajtó közepére állnod. Úgy mindenki ki tud majd hajtani. Kedves hangon mondtam, kicsit lemondóan.

Beszállok, elbattyogok az aszfalton álló haszongépjármű mellett, és próbálom belátni az utat a szép szürkétől. Majdnem kilőnék (mert nem nagyon lehet kilátni tőle, így a fürgeség növeli a túlélést), mikor kopognak. Az ablakon. A hölgy az, magyaráz. Lehalkítom a zenét, ablak le.

- Parancsolj!

Válasza, röviden:

- Mit szólsz te be nekem, hm? Miért nem állhatnék be ide??!?!? Nem fogok a 20 milliós kocsimmal a vizen átmenni, megőrültél?!!?!?! Ki vagy te, rendőr?? Én mindennap járok ide, megbecsülnek, szeretnek. -stb stb stb.

Egy csúnya szó el nem hagyta a száját, az tény.

Válaszoltam, illemtudóan:

- Nem, nem vagyok rendőr. Örülök, hogy a kocsid 20 milliót ér, de az enyémet én vettem. Mi, földönfutó pogányok megbírunk ott oldalt állni, és látod, nem merültem el a mélység titkában, még a kis kocsimmal sem. Szerintem nem kell kiabálni.

Válasza:

- Nem a 20 millió a lényeg (!), hanem hogy miért ne állhatnék ott?!?!?!

A hölgy folytatta, én karba tettem a kezem, és figyeltem. Mindent felsorolt, de minden mondatban benne volt, hogy már miért nem állhatna meg ott, ha akar. Közben egy darázs szállt a bal füle mellé, szóltam is, hogy vigyázz darázs, erre azt mondta: NEM CSÍP MEG!!!

Ok, ha nem hát nem.

Röviden csak annyit mondtam a végén, miután megkérdeztem, hogy végzett e:

- Nehezen hiszem, hogy tényleg 10 perce itt erről magyaráz, és azt sem tudom, hogy a KRESZ szerint állhat-e ott vagy sem. Azt viszont tudom, hogy a zöldségesek ritkán foglalkoznak aszfaltozással unalmas napjaikon, tehát feltételezem, hogy a célja a beruházásnak a bniztonságos és kultúrált parkolás megteremtése volt, és nem az, hogy ő az elejére parkoljon mindennap, ha szeretik őt, ha nem. Nem lehet kilátni, elindulni kaland, parkolni meg tetris. Miatta.

Majd miután ismét kezdett valamit mondani, azt mondtam, sőt, kértem, hogy inkább ezt most függesszük fel, és parkoljon csak tovább ott, holnap is és mindig.

Mert a logika az nem törvény. Csak ajánlás.