Ma sikerült kicsit elrontanom a dolgokat, és már egy megjelent levelet újra kitenni. Szánom bánom a bűnömet, így azt töröltem, és most jön egy másik poszt. Köszönet Xaba99-nek az észrevételért. Az anyagot catus küldte, akit már többször megszivattak mások a parkolásukkal.

Alapvetően nyugod természetű embernek tartom magam, de amikor sorozatosan a másik ember hülyeségével, nemtörődömségével, figyelmetlenségével (vagy nem is tudom minek nevezzem) szembesülök egy hét alatt már immár negyedik alkalommal,akkor már bennem is kezd felmenni a pumpa.

 

Semmi egyéb nem történt csak annyi hogy kedves autós társaim olyan közel  parkoltak hozzám hol egy nyilvános parkolóban, hol egy bevásárlóközpont parkolójában (2x), hol pedig a házunk előtt, hogy képtelen voltam egy 10-15 centis résen bepréselni magam a kormány mögé ( béna-e vagyok?).

Maga a folyamat hogy az anyósülés felől közelítsem meg a vezetés lehetőségét, nem okozott gondot, átmásztam az egyik oldalról a másikra. Na de kérdem én, mi van ha ez egy kismamával, nagymamával, nagypapával, egy mozgássérült társunkkal történik? Álldogál szerencsétlen a kocsi mellett arra várva,hogy majd valami történik, megjön a másik autó sofőrje és végre ő is elindulhat ahova menni szeretett volna?