Vannak, akik határozatlanságukkal okoznak veszélyt, legyenek autóval vagy gyalogosan. Mintha nem vennék észre, hogy mások is vannak az úton, de azt sem veszik észre, ha segíteni akarnak nekik. Ezek után persze ők reklamálnak. Múltkor is egy ilyen láma törette majdnem össze magát; Silenttel mentünk, ő vezetett, beengedte volna a bamba autóst, aki nem indult, majd mikor mi igen, akkor ő is. Szerencsére elmaradt a csattanás, bár nem sokon múlott. Krumplinudli több kis történetben tálalja nekünk a hasonló egyedeket.
Az alábbi események kb. 5 nap leforgása alatt történtek. Azzal, aki sokkal többet vezet, mint én, nyilván egy nap leforgása alatt történik ennyi izgalom, de azért megosztom, mert egyáltalán nem tudok mit kezdeni az alább írott történetek embertípusával.
Az autós
1. A Budaörsi út felől a Villányi úton a maximális sebesség +5 km/h-val közelítettem meg a Villányi-Karolina lámpás kereszteződést. Idáig egy viszonylag hosszan belátható egyenes útszakasz vezet, így már messziről láttam a zöld lámpát, és a villamossínen egy helyben ácsorgó, nyilván a Villányira rákanyarodni óhajtó fekete Nagyautót. Rajtam kívül közel s távol senki nem jött a Villányi út ezen szakaszán. A fekete Nagyautót vezető hölgy látván, hogy közeledek, továbbra sem mozdult. Ám amikor mintegy 2 autónyi közelségbe kerültem, szépen – gyökkettővel – kikanyarodott elém. Bizonyára eddigre szedte össze a bátorságát a balra kanyarodási manőverhez (ne feledjük, addig TELJESEN üres volt az út). A jobb egyben pasi ült, és csúnyán nézett rám (wtf?). Én mondjuk majdnem kinyomtam a szélvédőt, és a lámpa is piros lett.
2. Körforgalom, előttem megy egy drága piros női Kisautó. A körforgalom jól belátható – emelkedő a folytatása, tehát aki szemből jön, az kb. 150 méterről látszik, aki meg közvetlen balról jön, az szintén jól látszik. Szóval a körforgalomban nincs egy lélek se, messzi távolból szemből egy autó fog érkezni sokára, maga a körforgalom teljesen üres. Ennek ellenére a behajtásnál természetesen nézek szépen balra, ahogy az iskolában tanultam, de mivel már messziről látom, hogy sehol senki, nem lassítok nullára. Még jó, hogy nemcsak balra néztem, hanem előre is. Az előttem haladó Kisautó ugyanis az ellenség megtévesztése végett megállt (nem, nem lelassult, hanem megállt), vezetője (hölgy) buzgón néz balra, ahol azonban semmit nem lát, minthogy nincs autó a körforgalomban egy se. Én újra majdnem kinyomtam a szélvédőt, de megálltam a Kisautó fenekétől 5 centire. Így álldogáltunk jópár másodpercet. Ekkor bukkant fel a messzi távolból érkező autó, amely már a körforgalomban volt. Barátnőnk ekkor – megnyugodva, hogy jönnek, tehát mehet – rálépett a gázra, de nem nagyon, csak épp annyira, hogy szerencsétlen kollega is kitolja a szélvédőjét. A hölgy az eseményből semmit nem vett észre.
3. A jól ismert helyszín az M7 Budapest felé menő 3 sávos szakasza. A külső sávban laza kamionsor 80-90 km/h-val, közöttük egy-két autó szintén annyival. Nemdrága fehér Kisautó az egyik kamion mögött kb. egy kamionnyival 80-85 km/h-val halad. Én a középső sávban közeledek 130 km/h-val, előzvén a sort. Nemdrága Kisautó alig észrevehetően közelítette a kamiont, én gyorsan előztem őket. Amikor már majdnem mellé érek, Kisautó sofőrje (hölgy) bátran balra húzza a kormányt, félig átjön a középsőbe, végül(!) indexelni kezd. Persze ráfekszem a dudára meg a fékre és kapaszkodok nagyon a kormányba, hogy elférjünk hárman két sávban (mert közben a belsőben nagyon jött valaki), hölgy megijed, és az utolsó utáni pillanatban visszamegy (nem, nem kenődött a kamionra, mivel a köztük lévő távolság nagy volt, a sebességkülönbség viszont kicsi, és az „előzésnek” sem úgy látott neki, hogy gyorsított volna). Mi tagadás, felment a pulzusom.
A gyalogos
4. Öltönyös-nyakkendős úriember telefonál a zebra mellett a járdaszegélyen, arccal a zebra és az úttest felé. Én balga azt hittem, át akar menni. Lassítottam, megálltam, intettem. Úriember néz rám, látja, hogy intek, telefonál tovább, nem mozdul. Én maradok, várok, ismerem a szabályt, ha egyszer megadtam az elsőbbséget, azt nem illik visszavonni. Eltelik 10 mp, úriember továbbra is egy helyben állva, az indulásra utaló legkisebb jel nélkül bámulja a neki megálló autót és benne engem, közben telefonál. A 15. másodpercben úgy gondoltam, hogy azért ennél jobban sietek, hát elindultam. Természetesen az úriember továbbra is telefonálva ebben a pillanatban elém lép, én újra kinyomom a szélvédőt, ő meg rázza az öklét és üvölt, hogy ez egy zebra, és itt neki elsőbbsége van, hol vettem a jogsim. Nyilván hogy az Ecserin...
5. Ifjú babakocsis anyuka gyalogos és autó számára egyaránt jól belátható egyenes útszakasz végén a zebrát közelítve a barátnőjével beszélget, 0–6 hónapos gyerek a babakocsiban alszik/nézelődik. A zebrához érve megállnak, majd nem indulnak el, beszélgetnek tovább: barátnő a zebrának háttal, anyuka a forgalomnak (tehát pl. nekem) háttal, babakocsi első kereke a járda legszélén himbálózik, mert anyuka előre-hátra tologatja. A hely egyben egy forgalmas, bkv-s, de viszonylag szűk kereszteződés is. A szituáció úgy tűnt, hogy barátnő megy jobbra, anyuka+babakocsi balra át a zebrán, csak még egy fél órácskát beszélgetnek a sarkon. A zebrától néhány méterre már gyökkettővel mentem, gondoltam intek anyukának, hogy mehet, de ez Anyuka pozíciója miatt (ti. hogy háttal állt az érkező autóknak) nem volt lehetséges. Egyértelműnek tűnt, hogy az elkövetkezendő 24 órában is elmélyült fecsegésbe feledkeznek az adott helyen. A szituáció veszélyessége miatt (is) megálltam a zebra előtt. Nyilván nem kell mondanom, hogy anyuka (továbbra is háttal nekem, csacsogva, és a közlekedés olyan jelentéktelen résztvevőire való tekintet nélkül, mint az autók és buszok) betolta elém a babakocsit, majd ő is megindult utána. Hacsak anyukának nem volt hátul is szeme, nem láthatta, hogy autó/busz/IFA közeledik/megáll/el fogja ütni, és a csacsogás hevében az is tuti, hogy nem is hallotta. Jelzésképp egy rövidet dudáltam, hogy ne akarja már megölni a gyerekét, nézzen legalább körül. Ejnye, nagyon csúnyán nézett rám anyuka, nem értette, mi lehet a problémám, hiszen ő a gyalogos, ez egy zebra, neki elsőbbsége van, akkor most minek dudálsz köcsög. Ezt így hogy?
Magamról: Ifjú babakocsis anyuka vagyok én is. Az autó tükreit és a szememet a sminkelési funkciókon kívül másra is szoktam használni (de csak néha persze, nehogy megártson :P).
Az utolsó 100 komment: