Legtöbb témánk abból adódik, hogy valaki valamilyen negatív dolgot tapasztal. Én nagyon szívesen osztok meg Veletek olyan leveleket is, ami nem ilyenről szól. Egyetértek Lobster1978 legelső mondatával, nyugodtan küldhettek hasonlóan pozitív posztokat is! :)

Se vér, se biciklis, se szabálytalanság, de talán elfér a blog szellemiségében néhanap egy pozitív poszt is...

Péntek este már sötétben (okt 28.) Szfvárról mentem Dunaújvárosba, és apránként beértem egy Sprintert, a személyszállítós fajtából, ami komótos nyolcvan-nyolcvanöt körüli tempóval ballagott lefelé a 62-esen. Eleinte gondoltam, hogy megelőzöm, de pont az az időszak volt, amikor megindultak a népek, és annyira azért nem siettem, hogy mindenáron előrébb akarjak jutni 1-2 autónyit. Mások nem így voltak ezzel, de agresszív barmokat így sem láttam. Amire figyelmes lettem, hogy a Sprinter és közém ékelődött kisautó dugdossa kifele az orrát, de nem sokat látott. A mercis viszont ezt érzékelte és azonnal jelzett lehúzódással és jobbra index-el amikor felszabadult az út. Mutattam is a feleségemnek, hogy lám, vannak még rendes emberek (bár tény, hogy nem sokat vezetek, de az elmúlt két évben most először tudtam neki megmutatni, hogy milyen amikor így segítik az előzést a jó fej arcok).

 

Aztán Perkáta után volt némi útjavítás, ahol immáron a Sprinter mögött haladva látom, hogy villant kettőt a vészvillogóval, majd fékezni kezd (nem ráfékezéskor villantott, hanem még előtte, tehát gondolom nem automatika volt), hamar kiderült, hogy okkal tette, hiszen az útjavításnál meg kellett állni, és elég beláthatatlan szakasz volt, így azonban nem ért meglepetésként hogy állóra fékezett (bár igaz, nem is másztam bele a fenekébe). Ekkorra már végképp elhatároztam, hogy nem előzöm meg és szépen ledöcögök mögötte a célomig. Valahogy átragadt rám a nyugalma, és bevallom kicsit kíváncsi is voltam még mi jöhet (alig súrolom a húszezer kmet és igyekszem a jó dolgokat megtanulni). Azon kívül, hogy korrekten a sebességhatárokat ésszel betartva (illetve lakott területen kívül, egy kicsit alatta) haladt, még arra lettem figyelmes, hogy amikor buszöbölben álló távolsági busz mellett halad el, mindig villantott a refivel is, nemcsak óvatosan haladt el mellette, de még az esetleges kilépni kívánó gyalogosnak is jelzett.

Mi a tanulság? Nekem az, hogy így ismeretlenül is hálás vagyok annak a "sárgataxis" céglogós Sprinteresnek aki mögött autóztam. Nem szeretném túlmisztifikálni, bár a "szokásos" menetidőmhöz képest egy jó 4-5 perccel lassabban értem ugyan a célomhoz, de azzal a nyugalomérzéssel ami legfeljebb akkor jellemző rám, ha senkivel nem találkozom az utakon. Egyszerűen jó érzés volt látni és tudni, hogy vannak ilyen figyelmes vezetők is, és idővel remélem én is hasonlóvá válhatok. Tudom, hogy 100 rossz példára jut egy ilyen, de mégis úgy döntöttem, hogy inkább ezt szeretném követni, nem a többit.

Mielőtt valaki belekötne, hogy miért nem ment 90-el ahol lehetett, nem tudom miért ment ennyivel, de az tény, hogy maximálisan segítette az előzni vágyókat.