A héten két levelet is közöltünk balesetek utáni ügymenetekről, volt szó korrekt félről és gerinctelen sunyikról egyaránt. András is megküldte történetét, ami azért jó, mert pont az ideális hozzáállást írja le. Igaz, itt nincs szó biztosító bevonásáról a károk kis mértéke miatt, de példamutató lehet hasonló esetekre; ismerjük el, ha hibáztunk, ugyanakkor a balesetet okozó közlekedőtársunkkal is lehet normális hangnemben kommunikálni.
Ha már ennyien leírták negatív tapasztalataikat, most jöjjön az én, pozitív végkimenetelű sztorim.Mindegy hogy mikor, mindegy hogy hol, a lényeg, hogy velem történt, én vezettem. Közepes forgalomban, szemerkélő esőben országúton haladunk, én 80-90 között, utolérek egy 60km/h körül közlekedő autót.Mivel hosszú, egyenes szakaszon vagyunk, tempóban, lassítás nélkül elkezdem előzni. Hirtelen az előttem haladó nyom egy satut, ráhúzódik a szaggatott vonalra, kiteszi az indexét balra, hogy ő be akar fordulni az összekötő útra amit későn vett észre.Nyilván én is azonnal reagáltam, de itt még a PÁV I. vizsgám és a jó pár vezetéstechnikai tréning sem tudott megmenteni, szemből jöttek, jobbra vizes fű + árok, a kocsiban meg nincs abs hogy fékezés közben egyenesben maradjon rajta, így jobb híján próbáltam minél nagyobb felülettel eltalálni az előttem állót, hogy a lehető legkevesebb sérülést szedje össze a kocsi, bár blokkoló kerekeknél ez is inkább a szerencsén múlott.Odébb is raktam a tagot pár centivel, de szerencsére nem volt nagy a sebességem, így csak a lökhárítómon keletkeztek felületi sérülések, ill. pár karcolás az ő kocsijának hátulján. Félreálltunk, a kötelezően megjelenő sarki dinnyeárus épp azt ecsetelte, hogy már rengeteg levelet írtak mindenkinek, mert nincs kitáblázva rendesen ez a lehajtó és mindenki benézi, tegnap is hárman csúsztak egymásba, akkor volt sérült is, stb. stb. Közben mi a szerencsére minimális károkat mértük fel, mindketten higgadtak voltunk, egy rossz szó, goromba megjegyzés nem hangzott el, mi is megbeszéltük a helyzetet, elismerte a sofőr, hogy hirtelen, körültekintés nélkül fékezett, indexelés nélkül ráadásul, így esélyem sem volt megállni, megjegyeztük, hogy még szerencse, hogy nem mentem gyorsabban, nem kezdtem el hamarabb előzni, meg ilyenek. Tényleg a szerencsén múlott, hogy nem 1 másodperccel hamarabb értem oda és hogy a mögöttem jövő ki tudott kerülni. Persze páran dudaszóval jelezték nemtetszésüket, hogy az ütközés után csak 5 mp-cel álltunk félre...Nade, visszakanyarodva a sofőrhöz, elnézést kért, mondtam, hogy ismerős lakatos kijavítja nekem a hibákat 5 ezer ft körül, de mivel nem volt nála kp, ezért telefonszámot cseréltünk és folytattuk utunkat, mivel mindketten siettünk.Alapvetően itt véget érhetne a történet, örüljek, hogy nem hívott rendőrt, nem én lettem a hibás, de.Megcsináltattam a kocsit, több volt, mint ötezer, de én is korrekt akartam maradni a sofőrrel így nem kértem tőle többet mint amit előre megbeszéltünk, telefonon felhívtam és átutalta a pénzt, ezzel rendeztük, lezártuk az ügyet.Ami az én véleményem az egészről, hogy vannak még korrekt, udvarias emberek, csak nagyon ritka, hogy találkozzak velük. Most valami hasonló sikerült, hiszen mindketten a másikra bíztuk magunkat valamilyen szinten, az összes dokumentum az esetről az én mobilomon lévő fotók voltak.Önmagában kellemes élmény volt, hogy mindketten valamelyest felfokozott idegi állapotban az ütközés után teljesen baráti hangnemben beszéltünk egymással. Közben meg mást összevernek azért, mert rádudál valakire...A végkifejlet pedig, hogy átutalta a pénzt, majd mindketten elköszöntünk egymástól, tartja bennem a reményt, hogy léteznek még ilyen emberek.További balesetmentes közlekedést!
Az utolsó 100 komment: