Itt a blogon is számtalan példa igazolja; a hülyékkel meg a gengszter kinézetűekkel nem érdemes kötekedni testi épségünk és nyugalmunk érdekében. De előfordulhat, hogy az illetőnek nem is áll szándékában a provokáció, mégis a másiknak meg úgy tűnik, prédára talált. Fokozza a helyzetet, ha kis autóval van, mint például a kicsi senki is, aki két sztorit is megosztott velünk.

Lehet, hogy hosszú lesz a sztorim, ezért kettéosztom.

I.

Egy érdekes jelenséget volt szerencsém kétszer is megtapasztalni: a maffiózó kinézetű gyanús, az éjszakai életben talán jól ismert karakterek valamiért haragszanak a Twingókra. Vagy a kék szín dühíti fel őket, vagy általában a kis autók, nem tudom. Kb. fél évvel ezelőtt a Fiumei úton reggel lazán csordogáltam a forgalommal. (Aki ismeri a helyet, az a következő helyzetet is ismeri, aki nem, annak szól a kitérő: Kétszer két sáv, ami egy OMV kútnál csak egy sávos lesz, mert a másik lekanyarodik, majd nem sokkal később újra két sávos lesz, egészen az Orczy térig, ahol a belső sáv kanyarodó lesz. Ezen a kb. 400 méteres szakaszon a sietősebbek a később kanyarodóvá váló sávban végig tudják előzni az egyenesen haladó sort és ki-ki vérmérséklettől és/vagy pofátlanságtól függően korábban, vagy az utolsó pillanatban visszasorol. Ez ugye mindennapos helyzet.) 

 

Szóval az OMV kutat elhagyva, ahol ismét kétsávossá válik az út, látszott, hogy az Orczy tértől visszatorlódott az egyenesen haladó sáv, így, ha nem sorolok át a pofátlankodós sávba, akkor lehet, hogy beragadok a Salgótarjáni úti kereszteződésbe. Ezért szépen, ahogyan még anno megtanultam, index balra, visszapillantótükörbe nézek és látom, hogy még valahol mögöttem, kb 50 méterre épp egy ezüst Merci is kisorolni készül, ezért én sem habozok, gyorsan ki és spuri. Ezzel pedig elkövettem az aznap reggel baklövését: Mercedeses barátom ugyanis néhány másodperc múlva 1,2 Mach sebességgel, dudálva, villogva beleesett a nyakamba. Bár a belvárosban nem gondolom, hogy fel kell készüljek ekkora sebességkülönbségre (én sem álló helyzetből kezdtem átsorolni, rendesen haladtam a sorral), megadóan felemeltem a kezem, jelezve "bocsi". Részemről ezzel vége is volt. Még időben visszasoroltam az egyenesen haladó sávba és a sor pirosat kapott. Ekkor kezdődött el az a szürreális jelenet, amit máig nem tudok hova tenni.

A kabrió Mercedes megállt mellettem és a szemem sarkából láttam, valamit nagyon mutogat a benne ülő. Gondoltam meghallgatom, ezért lehúztam az ablakot. Az ülve is elég magasnak látszó, legalább 1,90 fölötti, kopasz napszemüveges srác feltolta a napszemüvegét. A hatás már akkor lehengerlő volt és már vette a levegőt, hogy mondjon valamit. De nem, mégsem, valamit elfelejtett. A zene! Gyors mozdulattal feltekerte a seggrázós feka rap zenét, csak úgy harsogott, ő pedig próbálta túlüvölteni. Mondandója a nézzé a visszapillantóba-mér vágtá be elém-kirángatlak te g*ci háromszögben lehetett, de erre őszintén szólva már nem emlékszem annyira elfoglalt a rémületkeltő überkemény hatásvadász mozdulatsor.

A lámpa zöldre váltott, ő egy nagy gázzal az előttem éppen elinduló autó elé vágott be gátlástalanul, én pedig megszeppenve, mint egy jóérzésű állampolgár, valóban el kezdtem gondolkozni, hogy vajon tényleg én voltam figyelmetlen és a manőveremmel veszélyeztettem a Mercis autóstársamat? Sokáig nem kellett ezen gondolkozni az Orczy, majd a Golgota teret elhagyva, a Vajda Péter utca után a villamossíneken fénysebességgel végigelőzte a sort, majd a következő kereszteződésnél szintén a kanyarodó sávból előzte végig a többi egyenesen haladót és eltűnt. Ő győzött. Én pedig máig gondolkodom, hogy hogyan háríthattam volna el a helyzetet. Mondjuk, ő nem hiszem, hogy gondolkozna ilyesmin. Vagy bármin.

II.

Hogy kiírjam magamból a Mercis történetet, arra egy egészen friss élmény késztetett. A budapesti Ecseri út - Üllői úti kereszteződésben a belváros felé vezető oldali - milyen érdekes - szintén OMV kúthoz kanyarodtam be. Pontosabban csak ott kanyarodtam be, utam nem oda, hanem a Burger King Drive-jába vezetett, ahol az egészségtelen menü elfogyasztása után 1-esben, alapjáraton gurultam kifelé (a benzinkutat megkerülve, arra lehet kijutni) miközben a menühöz kapott üdítő maradékát szürcsöltem a szívószálon át. A mögém érő fehér Suzuki elől lehúzódtam, hadd haladjon, én még éppen jóllakom. És itt követtem el a mai napi (12.06.) banális hibát.

Ahogy gurultam kifelé, nézelődtem tehát jóllakottan jobbra-balra, a tőlem jobbra lévő parkolóba éppen akkor állt be valamilyen ezüst színű kombi. Na igen, ennyire figyeltem a dolgokra, valamilyen és ezüst. Közben az üdítő elfogyott, szépen kikanyarodtam a lámpához, hogy onnan jobbra kanyarodva az Üllői útra folytassam az utam. Eltelt legalább fél perc, amikor azt látom, hogy gurul mellém egy autó. Csodálkoztam, hiszen ott egy sáv van, amibe én beleillek, a mellém érő lámpatest, majd motorháztető, majd a többi része az autónak nincs jó helyen. Mire ezt észrevettem, már magyaráztak is felém. "Mit nézel?" - kérdezi tőlem a jobb kettőből egy svájci sapkás bizalomgerjesztő úriember. Hogy mivan?? Esküszöm, még a kérdést sem értettem, miért kérdez tőlem ilyeneket egy vadidegen este egy benzinkút mögött? A további kérdésekre, hogy miért néztem őket, van-e valami problémám és mi a problémám, eszembe jutott, hogy megmutatom nekik a poharat, hogy "ebből ittam, így ni, ezért gurultam el előttük lassan". Ekkorra ugyanis beugrott, hogy ez volt az az autó, amelyik éppen jobbra tőlem leparkolt, amikor arra haladtam.

Szóval igen, vétettem, feléjük néztem. Pedig nem volt problémám velük, se senkivel. Nem bámultam, (innen is üzenem, esküszöm) nem néztem, hogy ki ül ott és mit csinál, csak pillantást vetettem a körülöttem lévő világra. A pohár megmutatása után még valamivel megfenyegetett az illető, amire a még rosszabb arcú kopasz sofőr csak bólogatott, majd egy "buzigyerek" hangzású elköszönéssel szerencsére elváltak útjaink. Nekem zöldre váltott a lámpa, ő pedig kiadta a parancsot a legénységnek: na tolassunk vissza! Közben persze végigfutott az agyamon az összes menekülési útvonal, hiszen az én egyetlen fegyverem a gázpedál lett volna és a 75 megvadult paci, ami az alig 9 mázsás Twingót megszökteti jó esetben. Rosszabb esetben... mellém állva láttam, ők legalább hárman voltak és nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy elképzeljem, milyen válogatott eszköz-arzenáljuk lett volna pl. a kombi csomagtartóban, ha harcolni támad kedvük. Talán valami ösztönös érzése támadt, amikor úgy látta, krúzolok. És közben arra nézek, amerre ők vannak.

Lássuk be, a Twingo a hibás.