Mikor beüt a kánikula az állatok ösztönösen indulnak meg a víz felé nagy tömegben. Ez alól a gnúk sem kivételek. A vonulás általában békés módon, hétvégék elején indul meg. A problémát az okozza, ha más állatok is bekeverednek a csordába, akik az általánosan elfogadott szabályokat nem képesek/akarják betartani. Őket nevezzük lámáknak. Egyes lámák képesek türtőztetni magukat ideig-óráig, ám legtöbbjüket már messziről fel lehet ismerni. Ez a túlélés szempontjából kritikus fontosságú. A "nagyvízhez" vezető út 1-1,5 óra alatt megtehető nyugodt tempóban, de egyes lámák annak érdekében, hogy perceket nyerjenek képesek a teljes gnú csordát veszélyeztetni. Még más lámák rettegve csatlakoznak a gnú csordához és túlélésre játszanak. Az út kisebb része két sávos, az igazi harcok itt zajlanak. Ahhoz, hogy megértsük őket, vegyük sorra a tipikus láma fajtákat:

- Hétvégi vagy mezei láma: A veszélyessége rutintalanságából ered, emiatt kiszámíthatatlan. Többnyire nem gonosz fajta, csupán gyakorlatlan, vagy ostoba. Általában idősebb, vagy egészen fiatal korosztályból kerülnek ki. Jelmondatuk: "Ha már végre bejöttem a belső sávba, nem megyek ki még meg nem előztem azt a kamiont, … meg akkor már azt is, … meg azt is …" Különös ismertetőjelei: Nem ismeri a jobbra tarts szabályt, 100 - 110-es tempóval hosszú, mérgelődő sort húz maga után (Itt beigazolódik az öreg igazság: a csorda sebességét a csorda leglassabb tagja határozza meg), majd amikor végre kimegy a belső sávból, nem érti hogy miért mutogatnak neki - vagy oda sem figyel rá. 

- Mennyémá láma: Veszélyessége nemtörődömségéből ered, kiszámítható és legtöbbször agresszív is. Jelmondatuk: "A seggébe megyek tíz centire és kihúzódok csuma bal szélre, csak észreveszi már magát… de nem veszi, megőrülök, mennnyémá'… nézd meg, indexelek, villogok neki és akkor sem, most nézd meg az ilyet, mennyémá'!" Különös ismertetőjelei: Nem ismeri a követési távolságot, egy autónyi bőven sok. Ha ennyi van, előtted, akkor bejön eléd (lehet, hogy index nélkül). Gyakran a külső sávban húz el melletted, mert a követési távolság tartása egyenesen irritálja. Hevesen gesztikulál mögötted és lehet, hogy mikor elmegy melletted mozog a szája és vérben forog a szeme.

- Cikázó láma: Veszélyessége antiszociális mivoltából és technikai felsőbbrendűségének tudatából ered. Jelmondatuk: Aki nem tud vezetni, minek ül autóba? De tényleg? Most nézd meg ezt is, nem hagy helyet és meglepődik ha a lehajtó sávban előzöm meg… Ott sem férek be, de a leállósávban simán kikerülöm." Különös ismertetőjelei: A sáv fogalmát nem ismeri. Illetve igen: az úttest az, jobb padkától bal padkáig. Vezetéstechnikailag pengének hiszi magát (legtöbbször valóban átlagon felüli), ezért mindent megenged magának. Sokszor sportosnak látszó, vagy sport is a vas alatta. Ön és közveszélyes, de ő ezt másképp látja, mert ő érzi a gépet.

- Dzsippes vagy nagyvasas láma: A mennyémá láma és a cikázó láma közeli rokona, de sokkal nagyobb és általában tehetősebb is. Veszélyessége a fent említettek mellett, Isten komplexusából ered. Jelmondatuk: Ki a f*szt érdekel ez a sok majom itt, mindjárt lent vagyunk cuncika és akkor kifekhetsz a hajóra. Mindjárt odalépek, csak előbb lenyomom ezeket itt." Különös ismertetőjele: Gnúról - gnúra harcolva halad előre eszközökben ő sem válogat. Alapból gyorshajt és előz jobbról. Ha nem engeded el elég gyorsan és megharagszik rád, megelőz majd edukációs célzattal (vagy ahogy ő mondja, "hogy tanuljon a paraszt") befékez előtted, vagy csak simán rád húzza a kormányt.

- Népnevelő láma: Szabálytisztelő fajta láma. Irritálja a hétvégi, a mezei, a mennyémá, a cikázó és néha a nagyvasas valamint dzsippes láma is. Veszélyessége abban rejlik, hogy nem riad vissza néhány szabály áthágásától, hogy másokat annak betartására sarkalljon. Jelmondatuk: "Megtanítlak rá, hogy rendesen közlekedj, ha beledöglesz is. Mellesleg abból majd tanulsz." Pöcögteti a féket ha a túl közel mennek hozzá, akár rá is fékez ha kell. A jobbról előzőket imbolygással utolsó pillanatban sávváltással, vagy nagyon lassú sávváltással, esetleg a felező vonalon autózással bünteti. Kormány ráhúzás alap. Kifejlett gesztikuláció és erőteljes mimika jellemzi.

- Posztíró láma: Nyugodt, szemlélődő, elemző, néhol önmarcangoló fajta. Szeretné azt hinni magáról, hogy ő más, de elég sokat vonult már gnúkkal, hogy tudja: adott szituációban bárkiből előbújhat a benne szunnyadó mennyémá/cikázó/népnevelő láma, így belőle is. Jelmondata: "Autózz és éld túl a hülyéket!" Különös ismertetőjele: 120-140 között hajt, jobbra tart, figyeli és elengedi a lámákat. Életvidám, túlélésre játszik.

Egy alapszituáció, melyben megismerhetjük őket:

Szombat reggel, M1-M7 közös beveztőn gyűlik a nép, ki-ki vérmérséklete szerint keresi a helyét négy sávon, de a "radar kontrol" felirat nagyban behatárolja a sebességet 100-ra. M7 felé kanyarodva, lassan megszűnik a sebességkorlátozás, indul a játék. Első surlódási lehetőség pont ez: sokan nem látták, hogy már lehetne repeszteni (vagy úgy vannak vele, hogy majd Érd után) így megjelennek az első mennyémá és dzsippes lámák. Mivel nagyon az elején vagyunk, így itt még általában megoldódnak hamar az ilyen dolgok. A második surlódási pont az M0-ról érkezők besorolását segítő beljebb húzódók lenyomása, de többnyire ez is még belefér, bár itt már érdemes figyelni és beazonosítani a mezei, a hétvégi, a mennyémá és cikázó lámákat, illetve a néhol felbukkanó népnevelő lámákat. A harmadik surlódási lehetőség innen indul. Megkezdődik egy idegőrlő játék, melyet a lámák kezdenek játszani a gnúk között. A mezei és hétvégi lámák végre kibújva egy kamion mögül bemennek a belső sávba, ahonnan innentől szinte lehetetlen kirobbantani őket. Mivel minden gnú arra számít, hogy a belső sáv a gyorsabb, szinte kiürül a külső sáv. A gnú nem akar jobbról előzni, ezért nem megy vissza, a láma nem akar visszamenni, mert fél, hogy nem tud újra visszasorolni (vagy simán ostoba és nem méri fel a helyzetet), így szép lassan előkerülnek a mennyémá és cikázó, dzsippes és nagyvasas lámák, akik elkezdik jobbról előzni a sort. Ez azonnal aktivizálja a sorban haladó népnevelő lámákat, akik vissza-vissza húzódnak, vagy ijesztgetnek ezzel, hátha összetörik magukat a külső sávban szabálytalankodók. Persze ők már jól ismerik egymást és számítanak rá, így az ilyen jellegű megmozdulásokat rezzenéstelenül veszik és ha kell használják a leállósávot, néha meg is torolják fékezéssel. A másik feladat ezután, hogy visszajussanak a külsőből a belső sávba, ami elég nehéz, mert ilyenkor már a legtöbb gnú ellenszenvét kiharcolták így azok egymásra zártak, hogy ne tudjanak bejönni a lámák. Ettől persze a lámák egyre idegesebbek és agresszívan próbálnak bemenni…

Ha ezt, vagy a leírt ökoszisztéma bármelyik játékosának meccsét látja a kedves olvasó, azt javaslom mérsékelje a sebességét és álljon be a külső sávba egy kis időre. Ugyanis ilyenkor szoktak a legdurvább ráfutásos balesetek történni. Elég ha a sor elején valaki egy kisebbet fékez, a következőnek már egy kicsit nagyobbat kell, az azt követőnek még nagyobbat, az azt követőnek meg … és egyszer csak valaki nem tud megállni. (Általában a mennyémá láma ilyenkor szokott valakinek a hátuljába csapódni, aki rendesen tartotta a követési távolságot.)

Ezután mire a rádió bemondja, hogy érdemes kerülni, már a bevezetőig áll a sor és a szerencsések, akik le tudtak hajtani a pályáról, bedugítják a 70-es utat is.

Megérte? Nem hinném. 

A tanácsom: Ismerjük fel időben a lámákat és kerüljünk tőlük a lehető legtávolabb. Készüljünk az útra sok vízzel, klímával/legyezővel, kedvenc zenénkkel és sok toleranciával! 

Világbéke!