Korábban már szerepelt itt a blogon olyan történet, amiben arra érkezett panasz, hogy az embereknek csak kis részére érvényes, hogy baj esetén segítséget nyújtanának. Levente is elcsípett egy jelenetet, melyben valakik azzal próbáltak kibújni a felelősség alól, hogy nem az ő illetékességi területükön történt az eset. Nem tudom, mennyire védekezhetnek bármiféle szabályra való hivatkozással, de nekem nem tűnik emberséges és etikus hozzáállásnak. Nem akarnak, nem tudnak vagy nem mernek segíteni? És ez nemcsak a közlekedésben jellemző probléma.

Előre szeretném bocsájtani, hogy csak személője voltam, és a kis történet szűrrealitása miatt adódik, hogy a mai napig nem tudom eldönteni valóság volt-e vagy csak egyfajta Mátrix alkotta rendszer hiba.

December 6-án az Új Köztemetőbe kellett mennem reggel, szerencsére nem temetés ürügyén. A főbejárattól nem messze voltam a temető területén, amikor sikolyt és egy kisebb csattanást hallottam, próbáltam figyelni a körülöttem lévő környezetre de semmi szokatlant nem láttam, éppen ezért nem is nagyon foglalkoztam vele.

Kifele menet a fizető bódénál egy hölgy ment oda az ott dolgozóhoz, a következő beszélgetést megpróbálom visszaadni, mivel nem hallottam a bódéban dolgozó úr miket mondott, ezért csak a hölgy szavait tudom tovább adni:

- Elnézést de nem látta, hogy elütöttek valaki?

…(a választ itt nem hallottam)

- Ott van a fiatal úr. Nem akarnak rendőrt hívni?

(Hölgy a kapunál álló két szintén a temető dolgozóihoz fordult ekkor)

- Mentőt kéne hívni a fiatal úrnak!

- Kapun kívül történt hölgyem.

Na ez az utolsó mondat távozásra késztette a hölgyet aki oda ment a botorkáló sráchoz (úgy 20-24 évesnek tűnt), aki láthatóan szédelegve és az arcán zúzódásokkal ment útjára, és egy idősebb hölgy is próbált neki segíteni, úgy tűnt az orra is vérzik. Járni tudott és a segítséget elfogadta mert megállt, hogy a két hölgy segítsen neki. Azt nem tudom, hogy mentő jött e az esethez, mert már indulóban voltam harmad magammal a kijelölt parcellához. 20 perccel később már nem láttam a kapunál a fiatal srácot.

Szűrrealitás magyar módra? Vagy mert nem az én „területemen” történt akkor már nem érdekel? Vagy az a mentalitás, hogy nem velem történt nem akarok bele bonyolódni?