Ma hajnalban az autósok örömére megnyitották a Budai Alsó rakpart egy szakaszát. Nekem ez nem ilyen nagy öröm, mert ha nem tették volna, akkor nem történt volna meg, ami így igen. Az alsó rakpartról a dél felől jövők a Lánchíd után nem sokkal, a Halász utcánál lehet feljönni, a Bem rakpartot keresztezve. Itt van autóút, villamos sín és amit a legtöbben nem vesznek észre, vagy simán csak figyelmen kívül hagynak: kerékpárút. A keresztezőknek pedig elsőbbségadás kötelező (gyengébbek kedvéért: mackósajt) tábla. Egy fekete Opel Vectra vezetője annak rendje és módja szerint megállt a táblánál, jól körbenézett, nem is csak lassított. Én jöttem jobbról, gondoltam mivel tábla van és meg is állt, ezért azon ritka autósok egyike, aki nem gurul előre a kerékpárútra. Tévedtem. Már majdnem a kereszteződésnél jártam, amikor hirtelen úgy gondolta, hogy se autó, se villamos, ő megy. Aztán egy pillanatra rá észrevett, satufékkel megállt, csak akkor én már féktávon belül voltam és egyenesen a jobb első kerékív mellett neki csattantam a kocsinak, én meg a motorháztetőn fékeződtem le, a túloldalon pedig lehuppantam a földre. Mázli, hogy nem fél másodperccel előbb értem oda, mert akkor telibekap. Mivel elég elővigyázatos vagyok pont az ilyen marhák miatt, mindig van rajtam sisak, térvédő, könyökvédő. Így nagy bajom nem lett, csak kicsit megütöttem magam. Az autó vezetője kiszállt, aztán mikor látta, hogy mozgok, túléltem, nem fogják lecsukni, akkor a kocsijára nézett, aminek a motorházteteje egy ponton behorpadt és két szép hosszú csík is keletkezett a fényezésén. Na és ekkor lepődtem meg igazán, nem mintha az eddigiek nem lettek volna elegek meglepetésnek. Elkezdi mondani, hogy nézzem meg mekkora kárt csináltam a kocsijában, jövök neki egy új motorháztetővel. Nem vagyok egy ideges ember, de itt elszakadt a cérna és elhagyta a számat néhány olyan szó, amit amúgy nem szoktam a mindennapi beszéd során használni. Mondtam aztán hogy hívjunk rendőrt és meglátjuk, kettőnk közül ki kerül nagyobb bajba. No ekkor kapcsolhatott, terelésként káromkodott egy sort, miközben beszállt a kocsiba, és padlógázon elhúzott. A rendszámát viszont felírtam, úgyhogy a munkahelyem előtt a rendőrséget vettem célba. Ott teljesen korrektek voltak, még azt is megkérdezték, hogy ne hívjanak-e orvost esetleg. Nem vagyok az a feljelentketős fajta sem, de remélem hogy ez a tuskó azt kapja, amit érdemel. Ha már jogállamban élünk.