Az igazat megvallva, a napokban a TotalCar-on megjelent pályázati felhívásig nem hallottam erről az oldalról, de az ottani linken keresztül "áttévedve", kb. 5 perc böngészés után, mondhatni, otthon éreztem magam... Úgy látom, az itt feszegetett problémák mindenkit érintenek, akik valaha is kapcsolatba kerültek a közlekedéssel: lássuk be, kevesen vannak azok, akik így vagy úgy, de ne tartoznának bele ebbe a "csoportba". Ezúton szeretnék gratulálni az oldalhoz!

Az olvasottakon felbuzdulva, nomeg az említett pályázatot átböngészve, gondoltam, én is hozzáteszek valamit a "közkincshez". Az alábbi poszt nem kimondottan egy konkrét témára fókuszál, hanem egyetlen este (kb. 3 óra) tapasztalatait foglalja össze néhány pontban, a budapesti csúcsforgalomban egy átlagos napon, egy autó kormányánál ülve. A pontok nagyjából a történések időrendjét követik...

Tehát, a tapasztalatokból levont alapvetések, avagy egy kis budapesti "how (not) to drive" 23 pontban:

1. Az autósok 34,57%-a fél a sötétben. Más magyarázat nem lehet arra, hogy miért közlekednek felkapcsolt utastérvilágítással. Esetleg nagyon büszkék az autójukra, és azt akarják, hogy sötétben is mindenki jól lássa az arcukat. Rejtély.

2. A "Városi Vagány Csávó" cím elnyerésének alapvető feltétele, hogy sötétedés után világítás nélkül kell közlekedni. A helyzetjelző is jó, de nem annyira gizda. Esetleg adhatunk némi támpontot ahhoz, hogy autóstársaink merre keressenek a sötétben, ha felkapcsoljuk az utastérvilágítást, ld. 1. pont.

3. Ha nem a lazaságra, hanem inkább a biztonságra törekszünk, különösen, ha egyébként 12=egy tucat autónk vagy szakadt kisteherautónk van, akkor a legjobb, ha ködfényszóróval és ködzárófénnyel emeljük ki járművünket a tömegből (időjárásra, napszakra, lakott területre való tekintet nélkül. Köthetjük direktre is a ködlámpákat, akkor nem kell folyton a kapcsolóval vacakolni). Folyománya, hogy mindenki tisztában lesz azzal a városban, hogy nekünk ilyen extrákra is telik. Képzettebb felhasználók ne törődjenek a ködfényszórók valamelyikében kiégett izzóval, mert a másikra így rá lehet mondani, hogy kanyarfényszóró.

4. Az index használata a gyengeség jele. Ráadásul orvosi tény, hogy a villogó fények egyeseknél epilepsziás rohamot válthatnak ki, ami súlyos balesethez vezethet. Ezért ne kockáztassunk, se sávváltáskor, se kanyarodáskor.

5. A sávváltás két biztos módszere:
a) a mellettünk haladó autóra ráhúzzuk a kormányt, fakultatív indexhasználat mellett. Úgyis jobban félti a tulajdonosa, majd szépen beenged...
b) lassan, de határozottan elkezdünk "átcsorogni" a kiválasztott sávba. Ha bizonytalanok vagyunk, nyugodtan haladjunk néhány 100 métert a felezővonalon. Vigyázat! Az indexhasználat tönkreteheti a manővert!

6. Ha valaki elénk kéredzkedve próbálna sávot váltani, akkor illesszük autónk orrát kb. a besorolni kívánó kocsi B oszlopa mellé, és igyekezzünk ott tartani. Ha szerencsénk van, nem vesz észre a holttérben, és belénk jön. Máris kijavíttathatjuk az ő költségére/biztosítására a lökhárítónkat, amelyet a múltkor a mozgássérült-parkolóban koccoltunk le. Ha nincs szerencsénk, akkor észrevesz, és nem mer elénk húzódni. Ilyenkor kettőt visszagangolva száguldjunk el mellette, és közben igyekezzünk tudtára adni, hogy milyen béna, pedig mi udvariasak voltunk.

7. A sávelválasztó útburkolati jelek szerepe a város esztétikai szépségének fokozása, a nagy szürke aszfaltfelületek egyhangúságának megtörése. Kanyarodásnál ne figyeljünk rájuk, csak összezavarnak. Érkezzünk abba a sávba, amelyikbe csak jólesik. Ha esetleg ott már lenne valaki más, akkor referáljunk az 5. a) pontra.

8. Mindenki lehet busz, aki eléggé elhivatott. A buszsáv használata a legtöbbek szerint nem más, mint találékonyság és innováció.

9. A forgalmas útszakaszok mentén elhelyezett "megállni tilos" jelzőtáblák csak az ott lakókra vonatkoznak. Ha ilyen helyen hagyjuk az autónkat, akkor mindenképpen kapcsoljuk be a vészvillogót, ez ugyanis mentesít a tiltó tábla, és a mögöttünk feltorlódott sorban veszteglők átkainak hatálya alól.

10. Ha a dugóban a sarkon nem férünk be az utcába, akkor se álljunk meg a kereszteződés előtt (ha esetleg valaki erre vetemedne előttünk, dudáljunk, és villogjunk, ez megoldja minden gondunkat), inkább menjünk be, és álljunk meg keresztben. Önérzetünk több százalékpontot javulhat, ha ezzel nemcsak a többi autóst, hanem mondjuk a BKV buszt is feltartjuk (utóbbit semmiképpen se engedjük a megállóba be-, illetve onnan kihajtani! Hagy szívjon, akinek csak bérletre telik!). További százalékpontokért megállhatunk a villamossínen is.

11. A gyalogátkelőhely másik elnevezése nem "zebra", hanem „Mercedesek számára fenntartott parkoló".

12. Ha motoros futárként dolgozunk, nyugodtan cikázzunk a járdán a járókelők között. Ha meguntuk a babakocsis kismamák és járókeretes bácsikák rémisztgetését, lehetőleg a parkoló kocsik takarásából forduljunk ki az úttestre, kizárólag a forgalommal szemben. Nyugtázzuk elégedett mosollyal a kormányt rémülten rángató autósok küzdelmét, miközben próbálják megmenteni az életünket. Ez pont jó elégtétel azért, hogy ők fűtött utastérben meresztik a s*ggüket, miközben nekünk a tökeink a nyereghez fagynak.

13. Ha meguntuk a buszsáv használatát, továbbléphetünk: először csak a jobbra kanyarodáshoz, később, kellő gyakorlat birtokában bármely, dugó melletti továbbhaladáshoz használhatjuk a motoros futároktól ellesett trükköt, azaz mehetünk a járdán. Közben a kanyarodási/kikerülési szándék jelzésére használhatjuk az indexet, de a gyalogosoknak úgyis mindegy. Konzervatívak, illetve akik gyerekkorukban is szívesen játszottak mentőautósat, ehelyett a zárt villamospályát is igénybe vehetik.

14. Ha Hondát vezetünk, minden lámpától-lámpáig tartó száguldásnál pörgessük tiltásig (10.000+ rpm) a motort. Örüljünk minden 10 méternek, amit a következő pirosig ráverünk a Fabia kombis anyukákra. Ezzel megspórolhatjuk egy péniszhosszabbító műtét árát is.

15. Széles, legalább 2x2 sávos külvárosi útszakaszokon, ha gondunk adódik a haladási sebesség megfelelő megválasztásával, a következőképpen járjunk el: ha tudunk olvasni, keressünk az út jobb szélén egy kerek, nyalókára emlékeztető objektumot, aminek széles, kör alakú felső részére piros karikába egy fekete számot festettek. Jegyezzük meg jól a számot, majd adjunk hozzá 40-et. A kapott értéket állítsuk be a sebességmérőnkön. Vigyorogjunk gúnyosan azokon a szerencsétleneken, akik a fenti számítási módszert rosszul értelmezve kb. annyival hajtanak, amennyit a táblán látnak. Akkor se veszítsük el optimizmusunkat, amikor 10 perc piros lámpánál történő ácsorgás után előbbiek pont a zöldre odaérve szépen állva hagynak. Ilyenkor nézzünk buta arccal magunk elé, és induljunk síkító gumikkal, majd alázzuk le őket újra.

16. Vegyük rá aput, hagy a nekünk néha kölcsönadott alapfelszereltségű, családi járgányra dupla DTM-kipufogóvéget tetethessünk a zsebpénzünkből. Persze abból csak a leggagyibb anyagból készült sufnira telik, de az is +10 mentális lóerő. Dögösített járgányunkat vezessünk F1 pilótákat megszégyenítő sebességgel. Időnként cikázzunk a sávok között, hogy mindenki tisztában legyen a képességeinkkel.

17. A telefonkihangosító és a hedszet használata nem célszerű, mert úgy kívülről senki nem látja, hogy mobiltelefonálunk. Inkább bal kézzel tartsuk a fülünkhöz a készüléket (hogy mindenki lássa az olalablakon át, bónusz pontért a rendőrök is), közben terpeszkedjünk el az ülésben, mint otthon a masszírozós tv-fotelünkben, és a jobb kezünkkel gesztikuláljunk. Esetleg lábainkat is használhatjuk erre, ha a kezünkre néha az autó irányításához is szükségünk lenne, de kellő gyakorlással erre egy idő után nem fogunk rászorulni.

18. Céges kisteherautónk valójában tank. Ne féljünk használni a képességeit, ha csak egy fél sáv, vagy egy-két parkolóhely szabad a kocsisor kikerüléséhez. Az általunk letört visszapillantó tükrök maguktól újranőnek.

19. A rendőrautókra nem vonatkoznak a szabályok.

20. Mivel a taxik tetején is van valami bóbita-szerű képződmény, ezért rájuk sem.

21. A "kötelező haladási irány: jobbra" és a középen felfestett záróvonal csak a friss jogosítvánnyal rendelkezők számára készített figyelmesség. Ha ugyanitt mi balra akarunk fordulni, akkor álljunk meg az út közepén (indexet ne használjunk!!!), és ne is törődjünk a sok tanulóvezetővel, akik így jobbra nem tudnak kifordulni mögöttünk. Megvárnak. A villogásuk és dudálásuk a tapasztaltságunk elismerése.

22. Ha Suzuki taxinkkal egy másfél sávos kétirányú mellékutcából hajtunk kifelé, amelynek két oldalát parkoló kocsisorok foglalják el, nyugodtan kikerülhetjük a szembejövők oldalán a jobbra forduló teherautót. Ha véletlenül valaki ebbe az utcába próbál szemből befordulni, akkor a kialakult se előre-se hátra helyzetet kezeljük 10 centis állkapocsmozgással járó rágócsócsálással és őszülő, az egész napos zabálás maradványait viselő zsíros szakálunk kurkászásával. Néha nyugtatásképpen emeljük fel a bal kezünk mutatóujját, jelezve, hogy vettük a szemből érkezett autó sofőrjének kétségbeesett villogását, és mormoljunk el vele együtt egy imát, így talán nem szakítják le az utcából kilógó autója farát az arra járó bútorszállító kamionok.

23. A közlekedési lámpa piros jelzésének jelentése: (a zöld jelzéshez képest) legalább kétszeres kezdősebességgel közelítsük meg a kereszteződést. Ne álljunk meg, az torlódást vagy balesetet okozhat!

Ha valaki egyik-másik pontot esetleg humorosnak találná, felhívom a figyelmét, hogy ezeket mind a véres valóság, a nagybetűs élet, stb. szülte. És ez csak egy csepp a tengerben, a jéghegy csúcsa, és hasonló közhelyek. Lehet folytatni...