Cathy története sajnos nem egyedi eset, rövidre nyesett T betűs korszakom alatt velem is szórakozott minden különösebb ok nélkül (ha a T betűt nem tekintjük annak) két játékos kedvű elmeroggyant idióta, abszolút át tudom érezni a helyzetet, könnyen baleset lehet az ilyesmiből, nagy sebességnél, autópályán pedig ez különösen csúnya kimenetelű is lehetett volna.

Péntek 14 óra körül az M5-ös autópályán haladtam normális tempóval Szeged felé. Aki ismeri a kis Yarist, (1.0, SOL, 2006-os gyártmány), tudja, hogy nem éppen a gyorsulás bajnoka, és nem is kifejezetten autópályára való, de városi közlekedésre, kisebb utak megtételére tökéletes. Nos szép nyugodtan haladtam 124-126-tal (digitális kjelzô  :))  ), többel nem is nagyon szoktam, mert 126 felett sokat fogyaszt, és nagyon hangos a motor is. Éppen egy kamion elôzésébe kezdtem, index ki, tükörbe belenéz, sehol senki.

Szép nyugodtan sávot váltottam, és elôztem (illetve az elôzés folyamatában voltam) a kamiont, amikor láttam a visszapillantóból, hogy jön egy piros autó ezerrel. Kicsit megnyomtam én is a gázt, hogy ne nagyon akadályozzam, de mire beért (kb. 160-nal jött) még nem tudtam lehúzódni a kamion elé. Kénytelen volt kicsit lassítani, ezért még jobban nekiállt dudálni.

Láttam, hogy villogott, hallottam, hogy dudált és olyan közel jött, hogy nem láttam a rendszámtábláját sem. Nem nagyon szeretem, ha az ilyen tahó tuskók veszélyeztetik az életemet, csak mert ôk sietnek. Mivel folyamatosan tolt hátulról az autó, én is gyorsítottam még. Nagy nehezen kb. 140-nél sikerült végre kisorolnom a szélsô sávba.

Eléggé ideges lettem, és amikor mellém ért a piros autó, a nemzetközi középujjas jelzést használva tudtára adtam, hogy kinek villogjon és dudáljon. (Na ez az amit nem kellett volna, a piros autóban két félmeztelen srác ült, zselézett haj, napszemüveg, ablak tökig letekerve...)

Nem igazán tetszett nekik a véleményem, ezért gyorsítottak a belsô sávban, majd egy hirtelen mozdulattal elém vágtak a szélsô sávba, és satufékeztek. (kb. 150-160 km/h-ról vagy 60 km/h-ra) Csak a lélekjelenlétemnek meg a reflexeimnek köszönhetô, hogy nem lett karambol. Én is satuztam. Szerencsére a kamion, amit megelôztem, elég nagy távolságra volt már mögöttem, hogy ne szaladjon belém hátulról. (Meg szerintem a kamionos végignézte az esetet, és ô is fékezett.)

Ennyi nem volt elég a fiúknak, gondolták, majd jóóól megleckéztetnek, mégis mit képzelek, hogy csak úgy bemutatok nekik.  60 km/h-val mentek elôttem, fokozatosan lassítva, a kamion meg egyre közeledett mögöttem... na ekkor már nagyon be voltam tojva...  nem tudom milyen elhatározásból, talán hogy mentsem a bôröm, tükörbe belenéztem, senki sehol. Index ki, gondoltam megelôzöm ezt a két idiótát, akik veszélyeztetik az életemet.  Index ki, éppen sávot váltottam, elmentem mellettük, amikor látom a tükörbôl, hogy gyorsítanak. Pár pillanatig egy sebességgel haladunk, kb. 120 km/h-val. Én a belsô sávban, ôk a szélsôben. Majdnem beértük a következô kamiont, amikor a szélsô sávban lévô piros autó vezetôje gyorsított, és kb. 140-150 km/h-val besorolt/bevágott elém, éppen elkerülve a kamionnal való ütközést. 3 perc alatt másodjára követett el közúti veszélyeztetést, amelynek én voltam a szenvedô alanya.

Na nekem ennyi bôven elég is volt... mondtam mindenféle csúnya dolgokat. Nem gyorsítottam. Lehúzódtam a szélsô sávba 120 km/h-val az utoljára megelôzött kamion elé, és ezzel a tempóval haladtam tovább várva, hogy a lehetô legtávolabb kerüljek ettôl az ominózus piros autótól.

Tanulság?? Akad.  Nem mutogatok többet, mert nem tudhatom, hogy a másik autóban mekkora kretén ül. Most kifogtam.  Egy bemutatás nem ér annyit, hogy következményeként az életemet veszélyeztesse egy ilyen tapló. Tehetnék feljelentést, (a piros autó rendszáma, típusa is megvan) de nem teszek. Rendôr még a közelben sem volt, video nem készült, tanú csak a kamionos és én. Csak a saját idômet rabolnám ezekkel az idiótákkal. Sokkal kellemesebb dolgokkal is el tudom tölteni az idômet, mint hogy ilyen kretén, majdénmegmutatomneked egyének miatt a rendôrségre rohangáljak.

Zárszóként pedig idézem az egykori oktatómat: Nem csak elindulni kell, hanem megérkezni is!

Mindenkinek balesetmentes, taplóktól mentes, nyugodt közlekedést kívánok!