Egy önjelölt rendőrrel futott össze Roland is az M3-ason Pest felé, mint eddig már oly sokan mások is kis hazánkban mindenfelé. A levelét olvasva azért számomra nem ennyire fekete-fehér a helyzet, mert azt leginkább az autó sofőrje dönti el, hogy mennyire mászik az előtte haladó seggébe, nem a tempomat. Szintén gyanús, hogy a történet írója erősen fogalomzavarban van a háromsávos autópályát illetően, mert amiről itt szó van, az minden bizonnyal egy kapaszkodósáv, ahová 120-130-as tempóval nem feltétlenül indokolt átsorolnia a másik szereplőnek. De olvassatok és döntsétek el ti, hogy mi is volt ez tulajdonképpen!

Múlt hét pénteken Nyíregyházáról Budapestre tartottam az M3-on. A kocsimban van tempomat, mely megkönnyíti az autópályás utazást. Mint mindig, most is bekapcsoltam és 130-ra beállítva haladtam a főváros felé. A lassabbakat szépen előztem a gyorsabbak pedig nyugodtan mentek el mellettem. Már egész jól megy a jobbra tartás az autópályán.:)

A gond akkor szokott kezdődött, amikor összeakadok egy másik olyan autóval, aki szintén 130-al megy, csak tempomat nélkül. Mi a különbség kettőnk között? Csak annyi, hogy az ő 130-a, az valójában 120 és 140 között mozog, ahogy éppen tapossa a pedált. Az ilyenek hol megelőznek, hol visszaelőzöm őket. És néznek rám furcsán, hogy miért előzőm őket vissza, ha utána lassítok. Pedig hozzá se nyúlok a tempomathoz. A múlt héten is már Pest megyében jártam amikor egy kombi Opel Astrával hozott össze a sors, az első szériából. Előzgettük egymást, bár már itt nagyobb volt a forgalom figyelni kellett a gyors autókra.

Elértük a Gödöllő előtti legnagyobb emelkedőt, ahol 3 sávossá szélesedik a pálya. Én voltam hátul az Astra simán megindult a középső sávban felfelé. A szélső sávban jóval előttünk volt valami kisbusz. Az én autóm szépen tartja a 130-at, az Astra elkezdett lassulni. Én egyre közelebb értem, de csak nem ment le a szélső sávba. Előzni nem tudtam, mert gyorsak jöttek a belsőben. Már alig 10-15 méterre lehettem, amikor beletaposott a fékbe, úgy rendesen. Én is nyomtam egy padlót, majd elkezdett integetni, meg ordibálni, úgy értelmeztem, hogy miért megyek ennyire rá. Ekkor a belsőben sikerült megelőznöm, de ő továbbra sem húzódott le a legszélsőbe.

Azt veszem észre, hogy a legtöbben nem tudják mire jó a tempomat és miként működik. Azt hiszik, hogy folyamatosan tudják tartani a sebességüket lábbal taposva is, de ez tévhit. Főleg emelkedőre felfelé. Az pedig főleg nem jut eszükbe, hogy a három sávból a legszélsőben kell menni, ha az üres.