Lev úgy döntött, mellesleg saját sajnálatára is, hogy nem áll be az autópályán közlekedő, szabályosan előzgető sofőrök közé, mert azzal csak a szívás van. Tötymörgés, meg felesleges időpazarlás. Ezt az új felfogást alkalmazva előbb hazaért a nyaralásból is. Ti mit gondoltok, jól van ez így?
Tegnap este jöttünk haza a Balatonról, M7-es szokásos, 3 sávból belső-középső dugig, szélsőben elvétve pár autó.
1-2 középsőben krúzoló kollégára előzés előtt rá is villantottam, hátha, de azonkívül, hogy szokás szerint jött a mutogatás, rámgyorsítás, mögémjövés, villogás, stb., semmi más nem történt, 80-100-as tempóval haladtunk, lassítva, gyorsítva, idegőrlően. Az út felénél döntöttem úgy, hogy nekem elég volt egy életre, innentől eggyel kevesebb ember, aki betartja ezt a szabályt és mások miatt nem tud rendesen haladni - szépen a külső sávot is használva hazajutottunk: gyorsan, senkit fel nem tartva, frusztráció nélkül. És ezetúl így is fogok.
Nem akarok én nevelni senkit, aki nem tanulta meg és nem fogja fel, az úgysem fogja akkor sem ha engem szétvet az ideg. Mivel a külsőben és a középsőben is meg lehet úgy oldani az előzést, hogy mást nem tartok fel, így inenntől ezt fogom tenni és kész. A dolog nem haszontalan időben, ugyanis számtalan autót beértünk Budapest határában, akiket még a Balatonnál láttam magunk mellett, majd ők a belsőre ráállva haladtak, míg én szabályosan előzgettem, visszasoroltam, stb.
így alaposan lemaradva mögöttük - majd az út második felének köszönhetően utólértük őket, tehát ha végig így haladtam volna, akkor lett volna egy nyugodt és gyors hazautam a Balatonról. Azért kicsit szomorú vagyok, hogy így lett.
Az utolsó 100 komment: