Tamás nem véletlenül húzta fel magát annyira, hogy meg is írja a történetét nekünk. A tél örömei mellett ilyenkor fokozottan figyelnünk kell a csúszósabb szakaszokon, (meg úgy egyébként is, hiszen sokan hajlamosak egy kis hótól teljesen megkergülni) és ha ezt még ön- és közveszélyes játszadozó gyerekekkel is megspékeljük... Hát, nem csoda, hogy levélírónk kiakadt.

Szép dolog a havas tél (nem a Henrik), örülnek neki a gyerekek is. Hamar rájöttek, hogy legjobban a jeges keréknyom csúszik, így iskolába menet tele van az út közepe a lejtős utcákon csúszó srácokkal, jött már velem
szemben szánkó is.

Az a szar a dologban, hogy felfelé meg lendületből jó menni, ha megállok, akkor annyi. A múlt héten már elütöttek egy srácot így, és ma reggel 4-5 méterrel előttem taknyolt az egyik egy hatalmasat, pont keresztbefeküdt az úton. Tiszta szerencse, hogy ilyenkor 10 km/h körül járok, még így is farol az autó rendesen.

Én szeretem, ha kicsit riszálja a farát, de elég veszélyes a szembejövő kivilágítatlan iskolás. Ma egy kicsit kiordibáltam az ablakon nekik, hogy vegyenek már vissza (amikor felkelt az autó elől), erre jól oldalbaverték az autómat. Az volt a kölök mázlija, hogy nem tudtam gyorsan kiszállni, mert jobbról ütögette, és mire körbeértem, sehol nem volt.

8-10 fős csapatokban egyébként is kurva erősnek érzik magukat, amíg meg nem nyerik a Darwin-díjat, bár tuti jobban jár, ha a tenyerem találja el, mint a lökhárítóm. Lehet, hogy már öreg vagyok, és nem tudom megérteni a 10-12 éves kölyköket??

Még mielőtt beleköt valaki:
- egy nyomon járható mellékutca
- igen, én, a posztoló vagyok a hülye
- nem BMW-m van, bár hátsókerék meghajtással megy a tütü