Bár szidjuk a budapesti közlekedést és az autósok hozzáállását, azért úgy tűnik, van még néhány hely ezen a világon, ahol talán még több ok adódik a panaszra. Kata tapasztalatai azt mutatják, néha még örülhetünk is, hogy a helyzet nem rosszabb.

Már régóta érlelődik bennem, hogy ezt meg kellene osztanom Veletek, mint elrettentő példa: Varsóban bármi megeshet. És amióta megtapasztaltam ott a vezetés örömeit, úgy gondolom, Budapest egy közlekedési Paradicsom. Időbe telt, mire lerajzoltam, ráadásul csak remélni merem, hogy érthető lesz.

A sztori lényege, hogy a pirosan ábrázolt mentőautó villogva bár, de hang nélkül a forgalommal szemben a legszélső sávból szépen bekanyarodott jobbra. A történetet csak nehezíti, hogy az adott kereszteződésben, mint megannyi másikban is Varsóban, az egyenesen és balra haladóknak egyszerre van zöldje, jobbra bármikor lehet kanyarodni, illetve a velük szembe jövőknek is, így a balra kanyarodók szépen besorolnak középre, kivárják a sorukat, majd amikor már minden rég piros, elkanyarodnak. Természetesen a kereszteződés beláthatósága attól függ, hányan torlódnak középen éppen.
 
Történetünkben én voltam 'A', aki várta, hogy a szembejövők elfogyjanak, takarásban a szemben szintén balra kanyarodni kívánóktól, majd észrevettem, hogy 'C' megállt, azaz feltételeztem, hogy neki már piros, és elkezdtem kanyarodni. Ekkor bukkant fel 'B', akinek mégsem volt még piros (és 'C'-nek sem), aki szintén nem vette észre a némán éppen kanyarodó mentőt. 'C' azért állt meg, mert ő viszont már észrevette... Ekkor én 'A' és 'B' szépen szembekerültünk egymással a kereszteződés közepén, miközben a mentőautó is próbálta átverekedni magát. Elengedtem 'B'-t, majd ijedtemben besoroltam balra a belső sávba, remélve, a mentőnek pedig elég lesz a külső...
 
Ami számomra tanulságos, hogy azóta nem hiszek el semmilyen mentőnek semmit, és sajnos már bármilyen irányból várom, hogy jöjjön, alattomosan, hang nélkül, pedig Budapesten nagyon logikus hangokat adnak ki annak megfelelően, ki milyen irányból kellene, hogy számítson rájuk, épp piroson mennek-e át, stb. Most ebbe még vissza kell szoknom, hogy ne legyen üldözési mániám. A másik tanulság, hogy nálunk azért relatíve sok olyan kereszteződés van, ahol a balra kanyarodó sáv külön lámpát kap, és főleg nem az ekkora 2-3 sávos kereszteződések forgalmát küldjük egymásra ömlesztve, úgyhogy le a kalappal. Persze tökéletes közlekedés nincsen, de mindenkinek javaslom, aki valaha is azt gondolta, hogy Budapesten autózni rossz, lassú, dugókkal teli, nézzen körül Varsóban.