Sokszor mondogatjuk, hogy aki hülye, haljon meg, ezzel is normálisabb lesz az átlag. Azt azonban sem Gusztáv, sem más nem nagyon szeretné, ha egy idióta motoros az ő autója alatt végezné. Szerencsére végül esetünkben sem így történt, de ilyen mentalitással könnyen lehet, hogy nem éri meg a nyugdíjkorhatárt a gyíkagyú motorosunk.
A „Gyűjtöm a hülye autósok tükreit“ poszt kapcsán jutott eszembe egy történet, ami két éve nyáron esett meg velem. Vasárnapi motoros vagyok, sokat autózom. Igyekszem nagyon figyelni a motorosokra: bármilyen helyzetben találkozunk, segítem őket. Egy alkalommal mégis konfliktusba kerültünk.
MOM-parktól a BAH-csomópont felé 4 (vagy talán 5) sávos út lefelé. Én jobb szélső sávban csorgok a lámpához, a srác a bal szélsőből 3 sávon jó tempóban átvágva még épp befér elém. A mellettünk levő sávban fiatal anyuka egy gyerekülésbe szíjazott csöppséggel. Csinos lehetett, mert emberünk veszettül elkezdte rángatni a gázt, miközben bámult befelé az ablakon.
Anyuka kínjában azt se tudja, hova bújjon, hát nyilván nem a lámpát figyeli. Így eshet, hogy az sárgára vált, majd zöldre, és mindenki áll tovább mozdulatlanul. Pár másodperc múlva megunom az egészet, és ahelyett, hogy dudálással idegesíteném, jobbról nagy ívben megkerülve a még mindíg a felezővonal mellett álló, bámészkodó motorost, elindulok.
„Köcsög“ – gondolom közben, de nyugodt ember vagyok: se csikorgó gumik, se egyezményes kézjel, se dudaszó, semmi agresszió. A gyerek ennek ellenére piszkosul kiakadt, és az Osztyapenkóig előttem cikázva, mutogatva, 30-40-re fékezgetve gondolt elégtételt venni vélt sérelmén.
A tükröt szerencsére nem érte fel, és ép ésszel azt sem, hogy nem célszerű egy kéttonnás autó előtt motorral fegyelmezési célzattal fékezgetni. Végül ő a hetesen, én a sztrádán mentem békében tovább, de azóta sem hagy nyugton a dolog, hogy mi lett volna a helyes eljárás, és mi történt volna, ha a nagy fegyelmezés közben a kerekek alá kerül ez az észlény.
Píísz.
Az utolsó 100 komment: