Prokee az általam ismert legfanatikusabb, kalandos életű Trabant tulajdonos - na jó, bevallom, olyan sokat nem ismerek -, akinek már egyszer ellopták, majd nem sokkal később fejtetőre állítva meg is találták a szeme fényét. Most másvalamibe keveredett, az eddigi jó tapasztalatai után már statisztikailag is kijárt neki egy alapos szivatás.

Történt, hogy Tomnemtom barátommal bontólátogatást terveztünk vasárnapra, és abban maradtunk, hogy fél10-10 körül megyek érte. Az útvonal Százhalombatta-Érd Ófalu (érzékenyebb lelkű patriótáknak Óváros) lett volna, ha nem jön közbe egy kerékpáros felvonulás, amiről én természetesen nem tudtam.

Prokee Hamiltonon ül

Sajnos barátomhoz egyetlen útvonalon lehet lejutni, (ha nem számoljuk a behajtani tilossal védett, hypersz*r földutat Ófalu és Batta között), a Felső utcán. Mivel bőven időben voltunk, szép nyugodtan csorogtam lefelé, egészen a Kornélia utcáig, ahol egy keresztben álló, villogó Octavia fogadott.

Ahogy megálltam (harmadikként, talán), megérkeztek a bringások. Az első száznál még reménykedtem, hogy hamar továbbjutok. A harmadik-negyedik száz környékén jött egy csapat lihegő kisiskolás, akkor ismét azt gondoltam, ez lehet a sereghajtó boly. Nos, nem, véletlen sem. Nem tudom, idén hányan lehettek, de kiindulva a tavalyi 800-as létszámból, nem kevesen. Persze ráérősen, ők nem siettek.

Igazából én sem, motor leáll, miközben az egészséges életmód hívei sétakerékpároztak, én hátradőltem az autómban, és rágyújtottam. Felhívtam TNT-t, hogy pauze, majd megyek (9:21, a telefonom íváslistája

szerint). Vártam, vártam, vártam. Magam is megdöbbentem, amikor egyszer tényleg vége lett, és elindulhattunk.

Hangyányit rontott az örömömön, hogy sajnos egyfelé mentünk. Sebaj, tényleg nem volt miért rohannom, ami-a-csövön-kifér, nagyjából 5 km/h sebességgel robogtam mögöttük. A linkelt térképen látható, hogy nem keveset, nagyjából 2.5 km-t tettünk meg így, amikor is a Felső utca, és vele együtt a tömeg elfogyott. Ők el balra, nekem pedig volt még nagyjából két saroknyi a célig.

A küldetést persze még ekkor sem tudtam teljesíteni, egy szimpatikus (tényleg!) chopperes hölgy állt előttem keresztben. Gondolom, a rendezvényt az Érdi Motoros Egyesület biztosította, kísérte. Az előttem lévő két autó, meg talán még kettő, aki a környező utcákban várta a menet elvonultát, elment jobbra. Én nem nyertem, előttem motoros, mögöttem volánbusz, stop.

Integettem tanácstalan tekintettel a hölgynek, aki barátságosan visszaintett, hogy á-áááá, erre nem lehet. Kiszóltam, hogy akkor most

hogyan tovább, a bringások elmentek balra, én jobbra mennék, 200 métert, ezért jövök 2.5 kilométert. Ne tegyék ezt velem! Elballagott a sarkon posztoló rendőrhöz, majd vissza, és megerősítette, hogy én bizony itt át nem jutok.

Kérdeztem, mi legyen, mondta, forduljak meg. Köszi, ez a hely sok dologra alkalmas, úgymint állás, menés, de megfordulásra nem kifejezetten. Mindegy, muszáj volt szabadulnom, megfordultam. Nem könnyen, legalább öt tilitoliból, nyilván igen feltűnően, de mivel nem szerettem volna hirtelen érdi lakossá válni minden előzetes felkészülés nélkül, hát megoldottam.

Valószínűleg nem kellett volna. Pár tíz méterrel odébb ugyanis a kombi Octavia és benne a szerv két jeles képviselője ült, félrehúzódva az út szélén. Később derült ki, hogy a bringások valahol megfordultak, és jöttek visszafelé.

Én ezt akkor még nem tudtam, gondoltam, visszamegyek, valahol megállok, és felhívom T. Tomnemtom barátomat, hogy keljen lábra, és hozza ki magát a Felső utcára, mert kordon alá vonták becses lakhelyét.

Azonban egyelőre még a megfordulásnál tartottam, majd elindultam visszafelé, helyet keresve a megállásra. Ahogy az Octavia mellett elhaladtam, egy hyperfrusztrált fej jelent meg az ablakban, és ingerülten elémnyitotta az ajtót, majd berántotta. Mindeközben, és hangsúlyozottan a nyitás előtt, a lehúzott ablakon kihajolva nézett hátrafelé. Csak azért nem bontottam le az Octavia ajtaját, mert ahogy az arc megjelent, beljebb húzódtam, azt hittem ui, hogy kiszáll a sofőr.

Mentem még egy 50 métert, közben leesett, hogy ez egy igazi parasztos-beijesztős-szemétkedős megmozdulás volt, nem egy véletlen kiszállási kísérlet. Közben találtam is egy helyet, ahol félreálltam, felhívtam TNT-t (10:31) és visszasétáltam a rendőrautóhoz, lehajoltam az ablakhoz, és beköszöntem.

- Jó napot, megmondaná, miért nyitotta rám az ajtót ?

- Megmondaná, miért jött ki a megkülönböztető jelzést használó autó elé?

- Uram, nem jött semmilyen megkülönböztető jelzést használó autó, ráadásul a biztosító hölgy mondta, hogy forduljak meg. Itt poroszkálok a bringások után egy órája, és most derült ki, hogy nem mehetek tovább. Mit kellett volna tennem?

- De jött az autó, ott jött a sarkon, és maga kijött elé.

- Uram, ez nem igaz. Ha jött volna, nem megyek ki elé. (Említettem, igen lassan tudtam megfordulni, és mikor végre irányba álltam, még mindig sehol semmi).

- Jó, akkor megtesszük a szabálysértési feljelentést, és majd kiderül, kinek lesz igaza.

- Rendben, állok elébe. Forgalmit, jogosítványt, személyit adjam ?

Na itt egy kicsit meglepődött.

- Ö... Nem, nem kell, megvan minden adata.

- Rendszámot biztos ne diktáljam be ?

- Nem, nem kell.

- OK, akkor találkozunk. Viszlát.

Nos, kíváncsian várom, lesz-e feljelentés belőle. Én mindenesetre nem írtam fel sem a rendszámot, sem az azonosítót, de még a rendfokozatát sem. Nem kívánom erősíteni a fontosságtudatát T.J. Hooker úrnak azzal, hogy panaszt emelek ellene, amire ő megteszi a feljelentést, és hónapokon keresztül kardozunk egymással. Sem időm, sem kedvem ilyen kisstílűségekre.

Azt azonban megjegyzem, mindeddig csak jó tapasztalataim voltak mind az érdi, mind a battai, sőt, a diósdi rendőrökkel kapcsolatban. Jónéhányukkal voltam már ilyen vagy olyan kapcsolatban, jórészt az én vagy az ő munkájuk révén. Igazoltattak is, tanúskodtam is, panaszos is voltam.

Egyiküknél sem találkoztam azonban ilyen leckéztetős stílussal - az ajtónyitós momentum sokkal inkább emlékeztetett a pesti flaszter ki-ha-én nem hülyegyerekeire, mint egy egyenruhás rendőrre. Akkor sem kultúremberhez méltó megmozdulás, ha tényleg büdös paraszt módjára fordultam volna meg, feltartva a nénóskocsit.

Kerítek egy szolgálati, vagy alaki, vagy nemtommilyen szabályzatot, megnézem, van-e benne ajtórányitás jellegű kényszerítőeszköz.

Elgondolkodtam, milyen egyéb eszközök lehetnek még a repertoárjában. Ha indokolatlanul hangjelzést használok, falhoz szorít, hátrabilincsel, és sötétzárkába rak ? Ha rajtafelejtem a távolsági fényt lakott területen belül, lelő, mint egy kutyát ? Ha elfelejtem időben visszakapcsolni az indexet kanyarodás után, felrobbantja a házunkat?

Ehhh...

Remélem, egységsugarú úr az a bizonyos kivétel, aki erősíti a szabályt.