Az nem derült ki számomra MZs sztorijából, hogy a balesetett szenvedett kerékpárosnak lett-e komolyabb baja, vagy egyáltalán túlélte-e a nem vágyott kalandot. Az viszont szomorú, hogy tényleg van ilyen, amit leírt nekünk, pár éve BKV buszon ülve láttam egy kikerülést, aminek szintén árokba borulás lett a vége, a sofőrnek pedig eszébe sem jutott megállni.

Barátunk Szegedről kerekezett az 55, 53 majd az 54-es úton Kecskemét felé. Nem rutintalan bringásról van szó, bejárta a világot kerékpárral, húzott már el mellette négy pótkocsis kamion (road train), baleset nélkül tekert ázsiai forgalomban is.

Ráadásul rendszeresen vezet autót. Mégis beborították az árokba és senki, de SENKI meg nem állt megnézni, életben van-e még.

Egy augusztusi vasárnap délelőtt éppen Szegedről tartott Egerbe, semmi csomaggal, jó tempóban barátunk, amikor Fülöpjakab közelében egy autó előzni kezdte. Nincs ezzel baj, hadd menjen, csakhogy szembe is épp akkor érkezett egy másik autó. Az előzésben lévő jármű nem ütötte el a biciklist, csak szépen letolta az útról.

A két szemben haladó autó tükre letört, repkedtek a szilánkok mindenfelé. Barátunk megpróbált még jobban lehúzódni, ám egy kátyúban blokkolt a kereke, ő pedig nagy ívben repült az árokba.A két autó pedig egyik erre, másik arra, nagy gázzal eltűnt. Így tettek az őket követő járművek vezetői is. SENKI nem állt meg.

Vajon nem vették észre, hogy letört a bal oldali visszapillantó tükrük? Vagy féltek, hogy  megölték a biciklist? Esetleg észre sem vették, hogy egy biciklist lesodortak az útról?

A hozzászólásokban (már ha lesz) tegyük félre a biciklis - autós ellentétet. Arra keresem a választ, miért marad el a segítségnyújtás egy közúti balesetnél? Te mit éreznél, ha a fiaddal, férjeddel, édesapáddal történne meg? Esetleg Veled.