Biztos rendszeresen szokott Riska autózz! blogot olvasni, mert az nem lehet véletlen, hogy ilyen mesteri illusztrációt, ha úgy tetszik, fantomképet készített a két habzó szájú autósról, akik épp kerékpáros barátait próbálták nagy vehemenciával kiiktatni az élők sorából, úton, kocsibeállóban, járdán, meg ahol épp utolérték őket. Azért ilyen nicknévvel egy önarcképet még elvártam volna a képre a köpcös meg a szekrény mellé, azért a piros pont így is jár!

Nyári autós (fogjuk rá, hogy autós) élményeimet szeretném nektek megosztani Keszthely békés városából. A történet előzménye nagyon egyszerű; két haverom elindul hazafelé biciklivel, én apámmal a jobb 1-ben autóval utánuk indulok mindjárt, csak még apám vált pár szót valakivel. Mire elindultunk, a srácok már befordultak a hazafelé vezető utcába. Mikor odaértem, én is így tettem, befordulás után érdekes kép fogadott.

Egy szakadt ford áll az út közepén, éppen pattan ki belőle egy szekrény méretű fószer (fedőneve: szekrény #1) és elkezd a bicikliző srácoknak ordibálni és megpróbálja őket menetközben "leszedni" a kerékpárokról, mikor mellette haladnak el. Most vagy csinálok valamit, vagy ez a jómadár megborítja őket menetközben, így -hogy felhívjam magamra a figyelmet - dudálni kezdtem és ráléptem a gázra, hogy minél hamarabb odaérjek (kb 100-200 méterre voltak előttem).

A szekrény ettől megijedhetett, mert visszahúzódott a kocsijához. Gondoltam problem solved, kikerültük őket az autóval, közben anyáztak mind - szekrényéknél anyuci, hátul két 4-5 körüli gyerek... Srácok ijedtükben közben kitekertek a járdára, nehogy még el találja ütni őket a későbbiekben a jóember. Ahogy a mellékelt ábra is mutatja, mivel az út szélén árok van, ezért nem mindenhol lehet fölmenni a járdára, csak a kapubeállóknál.

Ők ezt meg is tették, mentünk volna tovább, mikor azt látom, hogy előlünk a járdára egy kocsibeállón át bevágódik egy renault twingo, pont a srácok elé, majdnem elüti őket. Hub.meg mondom, abból is kipattan egy köpcös nagydarab (alias köpcös #2), az is elkezd ordítozni velük, azzal a különbséggel, hogy akkor már mi is kérdőre vontuk, hogy ugyan miért akarja elütni a srácokat a járdán. Autóval.

Természetesen a twingoban is jobbegyben anyuka, hátul két kiskölyök. Jóra nevelik a gyerekeket. Közben befutott szekrény#1 is hátulról a szakadt forddal, az is jónak látta az ordítozást, így becsatlakozott. Megunván a fröcsögést - mikor a srácok már messze el tudtak tekerni nehogy utolérjék őket -, továbbindultunk.

Persze, még nincs vége, mint egy amerikai akciófilm, köpcös, alias #2 visszatolat az útra, majd beelőz a twingoval, és kb kemény 40km/h-s sebességről besatuzik előttünk. Így utólag mókás látvány volt látni ahogy a bekötetlen gyerekek megfejelik kicsit az előttük lévő ülést, de biztos megérte apucinak ez az áldozat. Namost mi egy új toyota camryben ültünk, így mögöttük 2 méterrel bőven megálltam.

Ha nagyon filozofálni akarnék, akkor azért feltenném magamnak azt a kérdést, hogy milyen apa az, aki a gyerekeivel a hátsó ülésen - akármilyen sebességről is - besatuzik valaki előtt. De nem teszem fel, ott sem volt időm erre, mert apám, - akinek mondjukúgy csak helikopterre nincs jogsija -, nem tolerálta nagyon, hogy a féltett autója előtt ilyen jóemberek össze-vissza fékezgetnek.

Gondolta kiszáll és személyesen megbeszéli az autót vezető köpcös, alias #2-vel, hogy ezt miért is csinálta, de nem sikerült, mivel barátunk elhajtott. Szekrény, alias #1 persze mögöttünk végig anyázott és dudált a kocsijából. Apám megkért, hogy ugyan kövessem köpcöst, mert nem szeretné, ha nem tudná vele megbeszélni a történteket és emiatt nem tudna éjjel aludni.

Igazi autós üldözés alakult ki, mi mentünk köpcös után kb 30 km/h-s sebességgel, közben szekrény (#1) elhajtott másik irányba. Köpcös addig addig nem állt meg, amíg szekrény#1 újra vissza nem került mögénk pár utcával odébb.

Így már biztonságban érezte magát ahhoz, hogy mégegyszer lesatuzzon (előttünk volt kb 10 méterrel, wtf?!) és kocsijából kipattanva -de egy lépést sem téve- ordításba fogjon. Apám amúgy nem egy stresszes típus, ő is kiszállt az autóból és próbálta elmagyarázni az akkorra már odérkező szekrény #1-nek is, hogy ugyan miért nem rúgunk le biciklist a bicikliről, miért nem ütünk el biciklist a járdán és miért nem satuzunk kisgyerekekkel a hátsó ülésen.

Szekrény #1 visszavett az iramból és elcsendesedett, ezt látva köpcös #2 megindult apám felé -megint csak wtf-, majd mikor látta, hogy ettől senki nem fog megijedni, megállt előtte kb 2 méterrel és tovább folytatta az ordítozást.
Én eközben szekrény #1 macájával folytattam diskurzust az élet értelméről és komoly filozófiai gondolatokat vetettem föl neki, melyekre adott válaszából csak egyre jobban megerősödött bennem az az érzés, hogy akikkel dolgunk van, azok bizony voltak már Brazíliában.

Tudjátok, eleinte még naiv az ember, nyár, meg Balaton, biztos sokat napozott... Na mindegy, azért ajánlottam neki egy jó fogorvost aki a 2 fogából képes 20at csinálni legalább.

Közben persze a biciklis haverjaim is beérkeztek akiket ugye az "üldözés" közben lehagytunk. Mint kiderült, a történet annyi volt, hogy a két srác egymás mögött biciklizett az út szélén, az autók sorra előzték le őket, még köpcös #2 is elment mellettük, de szekrény #1nek akkora volt a töke, hogy nem fért el mellettük, ezért közvetlen közelről rájuk dudált.

Ennek következtében egyik haverom ijedtében egy "anyád"-at(ejnye, nem beszélünk csúnyán) ejtett ki a száján. Ez indította be a láncreakciót, emiatt kockáztatták köpcösék meg szekrényék hogy saját családjukat kiírtják és börtönbe kerülnek 10 évre. Mivel már mindenki kifáradt az ordítozásban, az anyázó haverom úgy döntött, megoldja az esetet, gondolta elnézést kér és mindenki takarodjon haza, mert így biztosan nem fogunk dűlőre jutni, ahhoz legalább az kéne hogy köpcösnek meg szekrénynek összesen legalább negyedakkora iqja legyen mint a kutyámnak (1 percembe került ezt a hatalmas oltást megírni).

Miután elnézést kért, köpcösék és szekrényék -szekrény tényleg nagy darab volt vazze-, még folytatták volna az üvöltözést, de látták, hogy esélytelen, mivel mi is visszaszálltunk az autóba, és a srácok is elindultak a másik irányba, vissza, hazafelé. Azért még egy jó hangos dudaszóval megajándékozott minket szekrény #1, amikor elment mellettünk, köpcösék után.

A tanulság: ne anyázz be szekrény #1nek!

FAQ:

• miért nem hívtunk rendőrt? - költői kérdés, ugye?
• miért nem b.tuk pofán az összeset egy vasrúddal, vagy gyújtottuk fel őket? - nem vagyunk agresszívak.
• miért kellett a srácnak beanyáznia, akkor nem lett volna semmi. - jogos
• miért nem tesztek feljelentést? - megint költői kérdés

Többi FAQ-ra válaszolok a kommentekben szívesen. Nekem lehet anyázni, én nem foglak elütni titeket ;)

U.i.: a történet stílusától és a képektől függetlenül a leírt eset tényleg megtörtént.