Néha megijedek a hosszú levelektől, hogy majd mások is megijednek tőle és el sem olvassák, DÁ viszont annyira részletesen és mindenre kiterjedően írta le, miben más az autós közlekedés az Egyesült Államokban, mint itt nálunk, hogy egyik pillanatról a másikra már vége is volt az írásnak. Annyit azért elárulhatok: sokminden más ott.

A blogon láttam pár héttel ezelőtt egy élménybeszámolót külföldi vezetési szokásokról, és ha már van szerencsém az Egyesült Államokban eltölteni pár hónapot, és közben vezetni is, megosztom az élményeimet a kedves Olvasóval. Az keleti parton, New Jersey államban lakom, és általában a lakhely, munkahely, közeli városok között vezetek, de volt szerencsém már ezer mérföldet is levezetni két nap alatt, 6 államot érintve.

Először is az autóról, mint kötelező eszközről. Az ismert, hogy errefelé még a "nanny"-nek (aki a gyerekre vigyáz, amíg apu és anyu dolgozik) is Lexus jár, de ez nem véletlen. A nagyvárosoktól eltekintve, egészen mások a települések errefelé, autó nélkül nem lehet élni. Nem azért, mert lusták lennének az emberek - bár erről még esik pár szó hamarosan, hanem mert a legközelebbi bolt jó esetben is 2-3 mérföld; és járda nincs.

Nincsenek se plázák se hipermarketek a városokban (nem New York-ról van szó), viszont 10 kilométeres körzetben minden megtalálható. A főutak mellett egymást követik az itt "mall"-nak nevezett létesítmények, amik néha pláza jellegűek, néha csak egy-egy éttermet és boltot jelentenek. Bár tömegközlekedés itt éppen van, csak a forgalmas helyekre lehet eljutni. Az autó tehát kötelező, és egy hétvégi túra vagy rokonlátogatás érdekében vezetni egy fél napot nem ügy.

Azt sem árt azért megemlíteni, hogy néha átesnek a ló túloldalára. A "drive thru" otthon is ismert a McDonald's jóvoltából, itt azonban van drive thru ATM, bank és gyógyszertár is. Az ATM-et még talán megértem, de a teljes körű banki ügyintézés, vagy a recept beváltása talán már megérné, hogy kiszálljanak a kocsiból.

A közlekedési szabályokról. Meg kell említenem, hogy az államok között nagy a különbség a szabályzást illetően, vagyis amit írok, elsődlegesen New Jersey-re érvényes. A sebességhatárok 25-45-55-65 mérföld (40, 72, 88, 104 km/h). Ezek közül 65 csak az interstate-eken jellemző (ezek leginkább az autópályákra hasonlítanak, bár nem mindenhol van fizikai elválasztó a két irány között, csak 5-10 méter széles fű csík). Városon kívül általában a 45mph a korlátozás, de gyakran felemelik 50-re. Az 55 a többsávos főutakon jellemző csak, míg a 25 városon belül.

A lámpáknál általában szabad pirosnál jobbra kis ívben kanyarodni. Ez úgy tudom, Európában is létező dolog pár országban. Meg kell hagyni, nem rossz szabály, nagyban lecsökkenti a jobbra kanyarodás idejét, és nem állnak az egyenesen haladók között feleslegesen azok, akik más ciklusok alatt is tudnak kanyarodni. Egyébként a piros lámpa ilyenkor stoptáblának minősül. Az emberek ezt tényleg privilégiumnak tekintik itt, és nem vágnak ki jobbra akármikor.

A táblákról. Nagyon sok stop táblát használnak, és elsőbbségadás kötelező alig akad. Európai szemmel nagyon fura az is, hogy a táblák nagyon verbálisak. Bonyolult ikonok és szimbólumok helyett szövegesen írják ki a táblára a dolgokat: "No turning on red", "No trucks in left lane" ("Pirosnál kanyarodni tilos", "Teherautóknak tilos a belső sávban közlekedni"). Felesleges táblák ritkák, és nincsenek az otthon oly gyakori teleaggatott karácsonyfa szerű táblaköltemények, amit esélyem sincs 1 percnél rövidebb idő alatt értelmezni.

A lámpákkal viszont nem spórolnak, egy egyszerű kereszteződésben is gyakran van irányonként 2-3 lámpa. Ez eleinte zavaró is volt, mert nem tudtam, melyiket kell néznem, de idővel megtalálja az ember a rendszert ebben is. Nem tudom, hogy ez általános-e, de a jobbra vagy balra kanyarodók lámpái néha csak a megfelelő sávból (azaz megfelelő szögből) láthatóak. Ezt nagyon hasznosnak találom. Viszont a lámpák nem szilárdan vannak felerősítve, csak drótkötelekre akasztják őket. Erősebb szélben tehát kilengenek. A jobbkéz szabály errefelé szintén ismeretlen, egyenrangú útkereszteződésben stoptábla minden irányból, és tessék menni.

A vezetési morálról. Az ismert sztereotípia, hogy nyugatra haladva egyre kulturáltabbak az vezetési szokások. Nos, ez az óceánon túl is igaz marad. Nem kapkodnak az autósok, nem előzgetnek és szlalomoznak össze-vissza, a gyalogosoknak megállnak, nem másznak rá az emberre, nem villognak, nem dudálnak (ok nélkül). Természetesen kivételek akadnak. A mentőt és tűzoltót viszont mindenki úgy kezeli, ahogy kell, 2*2 sávos úton is lehúzódik mindenki a szélére.

A sávváltás egyáltalán nem probléma, még nagy forgalom esetében se. Kiteszem az indexet, és ha van hely, mehetek, nem kell félni attól, hogy a mögöttem jobbra vagy balra levő közben ott terem. Egyszerűen feltételezik, hogy ha sávot váltok, akkor az azért teszem, mert kell, és nem őt akarom személy szerint akadályozni. Hasonlóan előre gondolkoznak a kereszteződéseknél is, nem hajtanak be, ha nem tudnak rajta átmenni.

Dugók helyett itt inkább torlódások vannak. Az interstate-en a forgalom nem áll meg, csak lelassul, akár 15-20 mph-ra, de folyamatosan gurulunk előre. Nincs közbe dudálás és leállósáv használat, és sávot is lehet váltani ha szükséges.

Az irányjelzés viszont nem olyan gyakori, mint elvárnám, és a záróvonal se annyira érinthetetlen dolog az ittenieknek. Az is idegesítő, hogy sokan már a jobbra kanyarodó sáv megjelenése előtt lehúzódnak jobbra. Aszfalt van ott is, de sáv még nincs. Sávok gyakran tűnnek el csak úgy a semmibe: megszűnik a szaggatóvonal, és a két sáv összefésülődik. Ennek meg van az az előnye, hogy nem jár rosszul egyik sáv se, egyiknek sincs igazából elsőbbsége, viszont számomra zavaró, pont azért, mert nem tiszta a helyzet.

A sebességhatárokat is eléggé lazán tartják be, viszont nem úgy, mint otthon. Itt nem csak a belső sáv, hanem kollektíve minden autó gyors hajt - de nem tolnak le, ha te nem. Nem ritka a jobbról előzés, és ezt nem veszik sértésnek az emberek. A főúton 55-ös korlátozás mellett a forgalom gyakran 65-tel halad mind a 3 sávon, még annak ellenére is, hogy a rendőri jelenlét jelentős.

Gyakran látni az út mentén járőröket, és dolgoznak is. Ha jól tudom (ez még másik államból korábbról származó információ), ok nélkül csak úgy nem állíthatnak meg, különösen másik államból származó rendszámmal. De ha van okuk, megteszik. Szinte minden nap látok félreállított autót és rendőrt mögötte.

Az autóparkról. Természetesen Suzuki nincs, de nem csak mint márka hiányzik az utakról, hanem mint kategória is. Sok az amerikai márka (Ford, Chrysler, Chevrolet), de a távol keleti is (Toyota, Honda, Hyundai), és akad nem kevés Audi és Mercedes is, de európaiak közül csak ez a kettő. Kis városi autók elvétve láthatóak csak; Hummer-ek és Ford Mustang-ok annál gyakrabban. Sok az SUV és a pick-up is természetesen.

Az automata sebességváltók megérnek egy mesét. Kényelmes, de egyben rossz is. Egy kisebb autóval eleve rossz helyzetben van az ember egy Lincoln Navigator-ral szemben, pláne ha pirostól indul enyhe emelkedőn. Nehéz kihúzni a kocsit (nem a versenyzés miatt, hanem a forgalom tempójának felvétele érdekében), mert az automata sebességváltó természetesen nincs tudatában, hogy mikor ildomos váltani.

Hasonlóan a sebességváltó miatt (történetesen, hogy nem kell hozzányúlni), nagyon gyakori a lámpáknál az előrecsorgás. Sokan egyébként is rosszul ítélik meg a lassítás ütemét, és messze állnak meg az előttük levőtől. Emiatt megállnak, majd féklámpa kialszik, előre csorognak 3 métert, megint féklámpa. Aztán 10 másodperc múlva - amikor az előttük levő is felzárkózott - ismét ugyanez. A vicces, amikor ezt a lámpánál álló első autó teszi, és már majdnem a kereszteződés közepén jár mire tényleg zöldet kap.

Az utak jellege. Általában elmondható, hogy az utak jó minőségűek. Nem azt jelenti, hogy nincsenek javítások, de ritkák. Városon belül már kicsit más a helyzet, ott sok a javítás. Általában szellősebbek is az utak, sok sáv van. A főutak 2*2, 2*3 sávosak, az interstate-ek néha 2*2 sávosak, máskor 4*3 sávosak úgy, hogy egy irányba két fizikailag elkülönített úttest is vezet, egy csak kocsiknak, a másik kocsi, teherautó, busz számára.

Nagy városok környékén a be- és kivezetőkön vannak „carpool lane”-ek, ahova 2 vagy NY környékén például 3 utassal szabad csak behajtani. Ezt szintén be is tartják az emberek.

A rokkant parkolók és egyéb érdekes jogi szabályzások. Rokkant parkolók természetesen mindenhol vannak, és nem foglalják el a Hummer-ek őket. Egy ötlet, ami tetszik: nem csak felfestés jelzi a fenntartott parkolót, hanem tábla is. Ez azért jó, mert messziről látja az ember, és nem gurul el oda feleslegesen, hogy csak ott vegye észre, mégse nyerő ötlet.

A táblára mellesleg szép nagy betűkkel fel van írva, hogy első kihágás 100$ pénzbüntetés, a többi akár börtön. Egy érdekesség: alkoholt nem szabad az utastérben szállítani, csak a csomagtartóban. Az egyterű autókkal kapcsolatban nem tudom mi a pontos szabályzás, azt hiszem az inkább "gray area" a jog szempontjából. Viszont egy sör után még lehet vezetni.

Másik érdekesség az iskolabuszok. A diákokat szállító iskolabuszt, ha áll és gyerekeket vesz fel vagy rak le, tilos megelőzni, de még szemből se szabad elmenni mellette. És ezt is betartják az emberek, sőt nem csak betartják, de tisztelik is. Nem az iskolabusz háta mögött állnak meg az autók, hanem 10-15 méterrel mögötte, tisztes távot tartva.

Azt elfelejtettem még említeni, hogy a benzin olcsó, most éppen 2.6$ 1 gallon (3.78 liter), ami kb 120 Ft per litert jelent. A tévében ennek ellenére egymást érik a hibrid autók hirdetései, és minden autó, nem csak a hibrid, azzal próbál kitűnni, hogy mennyire takarékos.

Összességében bár itt se tökéletes minden, nyugodtabban lehet vezetni. Gyalogosként már korábban megtapasztaltam az Egyesült Államokat, és merem állítani, otthon fényévekre vagyunk ettől. A városban nem félti az ember az életét. New York-ban, Boston-ban, San Francisco-ban gyalogosként jártam, és bár a sok dudaszó New York-ban nagyon zavaró volt, kifejezetten jó volt gyalog közlekedni ezekben a városokban. New York-ban a lámpa a zebránál például opcionális, ha állnak az autók, át lehet sétálni. Autósként hasonló előzékenységet tapasztaltam csak errefelé, és őszintén, sokkal jobb itt vezetni.

Remélem a hosszú olvasmányt érdekesnek találta a Tisztelt Olvasó.