Sokszor van szó száguldozókról, esztelen gyorshajtókról, sokkal kevesebbszer emlegetjük viszont a másik végletet, Márk ezzel kapcsolatos elmélkedését osztotta meg velünk, mert legalább ugyanannyira jelen van a közlekedésben ez a helyzet és a türelmetlen autósok miatt akár veszélyes is lehet. Egyáltalán mit tekinthetünk indokolatlanul lassú haladásnak?
Sokat gondolkodtam, hogy megírjam-e ezt a posztot, hiszen nem a sokak által kedvelt bringás, ködlámpás, motoros stb. esetet szeretnék megírni, még csak nem is egy konkrét szituációt, hanem olyan jelenségeket, amikkel gyakran találkozok és zavarónak érzem őket.
Well, haladok lakott településen kívül a megengedett legnagyobb sebességgel - 90 km/h - a távolban feltűnik egy néhány autóból álló "vonatka". Természetesen utolérem a konvojt, ami magától értetődő módon 50-60 km/h-ás sebességgel poroszkál, és mit ad isten az utolérés helyétől kezdve "előzni tilos" van érvényben, amit a záróvonal is fennen hirdet. Jelzem az út kiváló minőségű, széles, száraz, hétágra süt a nap, az elől haladó autó nem IFA, műszaki hibás vagy egyéb "lassú jármű"!
Az előzési tilalmat az indokolja, hogy az út enyhe ívben hosszan kanyarodik. Természetesen az erős ellenkező irányú forgalomtól egyébként sem lehet előzni, illetve lehetne, ha az elől haladó 3-4 jármű nem tartana minimális követési távolságot. Így hát vonatozunk hosszú kilométereken keresztül, araszolunk kellemes üzemanyag takarékos tempóban, a tükröt vizslatva, hogy mikor jelenik meg egy tesztoszteron/adrenalin (nem kívánt rész törlendő) lovag, hogy a veszélyekre - és mások életére- fittyet hányva egyszerre megelőzze az addigra már 15-20 autóra bővült "bojt".
Nyílván mindenkinek joga van ott és olyan sebességgel haladni amilyennel akar, továbbá magasról leszarni a közlekedés többi résztvevőjét. Megismétlem: joga van hozzá! Az persze más lapra tartozik, hogy talán kötelessége lenne a többiek haladását ok nélkül nem akadályozni. Vajon mi oka lehet a sor elején haladónak arra, hogy 20- 30 embert feltartson? Mi oka van arra, hogy viselkedésével - áttételesen is - szakorvosi ellátásra szoruló, mentálisan sérült egyéneket, mások életének veszélyeztetésére késztessen?
A másik közlekedésfilozófiai kérdésem hasonló témájú. Lakott területen kívül védett úton a megengedett legnagyobb sebességgel közlekedem. Alsóbbrendű útról kolléga fel akar hajtani a védett útra, amit meg is tesz úgy, hogy közben nekem fékeznem kell, a mögöttem közlekedőnek erősebben kell fékeznie és így tovább míg a legutolsónak - amennyiben elég hosszú a sor (10-15 autó) - meg kell állnia. Barátunk e remek manővert követően a leginkább üzemanyag takarékosan - óvatosan növelve a gázpedáljára ható erőt - mintegy 60 km/h-ra gyorsít, és ennyiben marad. kezdődhet az előző bekezdésben leírt túlélőpróba. Kérdés: miért volt olyan roppant fontos a többiek elé kikanyarodnia, ha ennyire idő bővében van?
Ha teszem azt én kanyarodok ki főútvonalra, és látom, hogy valaki érkezik, akkor igyekszem minél gyorsabban elérni az útszakaszra megengedett legnagyobb sebességet, akár úgy, hogy padlógázon gyorsítok. Emlékeim szerint - valamikor a földtörténeti őskor hajnalán - amikor még autósiskolába jártam, volt egy ún. rutin vizsga, melynek egyik követelménye volt az álló helyzetből a lehető legrövidebb idő alatt minimum 40 km/h -ra való gyorsítás, gyakorlandó a "hogyan ne akadályozzuk a forgalmat" nevű manővert. Meglátásom szerint ezt nem mindenkinek sikerült maradéktalanul abszolválnia.
Ígérem ez lesz az utolsó ilyen jellegű felvetésem. A fentebb vázolt közlekedési helyzetekből fakadóan, türelmüket elvesztett Fittipaldik, előzni kezdik ugye a sort különböző típusú személygépjárműveikkel, melyekben gyakran komoly "lóerőgyárak" dolgoznak. (Bízom benne, hogy megfelelően érzékelhető utóbbi mondatomban az irónia). Esetleg úgy gondolják, hogy az ötödik - hatodik?- fokozat elegendő erőtartalékot biztosít számukra szándékuk kivitelezéséhez. Ja, hogy közben veszélyeztetnek másokat, vagy akadályoznak olyanokat akik az előzést hatékonyabban kivitelezve, számukra is megkönnyítenék az előzést? Kit érdekel? Majd bevágok valaki elé!
Mit lehet tenni ilyen helyzetekben, azon kívül, hogy az autós a fogát csikorgatja, és illetlen gondolatai támadnak a fentebb említett közlekedésromboló magatartású egyének és felmenő ági közvetlen nőrokonaik között fennálló intim kapcsolat tisztaságát illetően, továbbá ebből fakadóan kétségei támadnak e nőrokonok életvitelének erkölcsös voltával kapcsolatban? Vagy titeket ezek a csöppnyi nüanszok nem szoktak zavarni?
Hoppá! Most látom, hogy kissé hosszú lett, bocs, hogy elragadtattam magamat!
Az utolsó 100 komment: