Autós blog lévén leginkább autósok szoktak levelet küldeni mindenféle tapasztalatokkal, nyűgökkel, kérdésekkel. Gábor egészen más szemszögből látja a fővárosi közlekedést, gyakran közutálat tárgya, mert ő az, aki a nagy, lassú, kék izével folyton feltartja a forgalmat és persze mindig elénk akar kijönni a megállóból is.
Buszvezető vagyok a BKV-nál, sokat tudnék írni a saját (buszos) dolgainkról, és a kisautósokról is, de az alábbi kettőt mindenképpen: az egyiket az aktualitása miatt, a másikat pedig mert már régóta foglalkoztat. Elnézést a gigahosszú levélért: nyugodtan húzz belőle, csak a lényeg menjen át.
A héten szóváltásba keveredtem egy autóssal (elég ritka az ilyesmi, mert alapvetően nyugodt természetű vagyok), és a vita közben döbbentem rá, hogy a kisautós nem is tudta, hogy szabálytalanságot követ el. Azért írom le, mert ennek a szóváltásnak a hatására ébredtem rá, hogy a zöm sajnos lehet, hogy nem is ismeri ezt a szabályt (vagy csak úgy tesz?)
A szitu nem túl bonyolult: a XV. Rákos úton álltam a buszmegállóban. Ez egy kétszer egysávos út, nincs kifejezett buszöböl, egy egész kicsit kihasasodik a sáv, de annyira nem, hogy az álló busz mellett ugyanabban a sávban elférjen egy személykocsi is.
Az ajtók bezárása és az irányjelző bekapcsolása után láttam a tükörből, hogy jön egy kocsi mögöttem - relatíve lassan, mert egy gyalogátkelő és egy majomsziget is van az úton, azt is kerülnie kellett. Mivel ő nem jelzett, elindultam, ám hamarosan észrevettem, hogy elkezdett kikerülni (irányjelző nélkül).
Én is kifelé húztam, a felezővonalhoz akartam passzítani a buszt, de hamar nyilvánvalóvá vált, hogy nem férünk el ketten. A kisautó átment a szembejövő sávba, ott azonban - még biztonságos távolban - jöttek. Én megálltam, ő befejezte a kikerülést. Mindez cirka 1 másodperc alatt játszódott le.
Utána ahogy haladtunk tovább egymás mögött, befékezgetett egyszer-kétszer, majd a lámpánál utolérve kinyitottam az ajtót, és némi indulattal megvitattuk a történteket: én felhívtam a figyelmét, hogy ha nem használja az indexet, én nem tudom kitalálni, hogy mit akar, ő pedig azzal tromfolt, hogy azért nyomtam őt le, mert én vagyok a nagyobb.
Mindez persze nem volt ilyen cizellált, de a rövid pengeváltás során nekem leesett a tantusz: fogalma sincs arról, hogy a KRESZ szerint irányjelzőt kellett volna használnia.
Gyorsan a jogszabály, aztán a gyakorlat buszos szemszögből: előzés, kikerülés: 34. § (2).
Sajnos, az irányjelző nélküli buszelőzés, busz kikerülés rendkívül általános, noha nincs egzakt felmérés a kezemben, de az autósok cirka 70-90 százaléka nem jelzi ezt a manővert. Pedig az a helyzet, hogy buszt előzni, kikerülni irányváltoztatás nélkül nem lehet: ugyanis túl nagy járművek vagyunk ahhoz, hogy egyenesen haladva, irányváltoztatás nélkül le lehessen hagyni minket (értelemszerűen kivétel a buszmegálló öbölben, vagy párhuzamos közlekedésre alkalmas úton a külső sávba helyezett buszmegállóban álló jármű, hiszen amellett el lehet menni).
Az autósok zöme azt hiszi, hogy az ő előzési, kikerülési szándéka egyértelmű. Részben - gondolom - ezért nem jeleznek sokan, részben mert - és ez volt a mostani megdöbbenés -, nem is tudják, hogy kell nekik. Azt kell tudni, hogy a busz vezetőfülkéjéből ha belenézek a bal tükörbe, szinte mindig látok egy autót, amelyik kidugja magát - vagyis látom a bal fényszóróját.
Akár mögöttem poroszkál, akár távolról jön, mindig próbálnak beljebb menni mint a busz, még akkor is, ha egyébként nem előznek. Ugyanis a busz kitakarja az utat, és gondolom az emberek látni akarják mi van elöl, így kicsit még beljebb húzódnak, mint a busz. Namost ez a pozíció, és az előzés megkezdése előtti pozíció teljesen ugyanolyan a tükörből nézve, tehát egy kidugott autó-orr számomra, mint buszvezető számára egyáltalán nem azt jelenti, hogy előzés következik.
Az a hiedelem, hogy a buszos számít rá, tehát téves (leszámítva persze az evidens helyzeteket). A másik, amit tudni kell, hogy a buszvezető ugyan sokat nézi a tükröt (összehasonlíthatatlanul többször, mint egy autóvezető), de nem állandóan, hiszen azért előre is figyelni kell. Tehát ha valaki hosszú másodpercek óta jön mögöttem, kicsit kidugva a kocsiját a busz mögül, aztán egyszercsak belehúz, és elkezd előzni, én tuti nem fogok rá számítani. Ha jelzi, akkor igen.
Ezek a szituk általában másodpercek alatt játszódnak le, ha tudok és kell, készülök rá, akár segítem is kis lehúzódással, vagy lassítással, de mint fentebb írtam, az esetek 70-90 százalékában esélyem sincs sem segíteni, sem mást tenni, mivel nem is tudom, hogy itt előzés lesz. (Bármilyen megdöbbentő: igen, szoktam segíteni, szoktam lemondani az elsőbbségemről, mert tudom, hogy a kisautó a gyorsabb, pillanatok alatt eltűnik előlem - mindezeket persze ésszerű keretek között.)
De ha nem jelzik a szándékot, bizony számos rossz tapasztalat után most már úgy vagyok vele, hogy én is leszarom, nyomom tovább, aztán oldja meg, ha slamasztikába keveredik, az ő kalandja volt. A hosszú felvezetés egyetlen summázata: tessék használni azt az irányjelzőt, baj nincs belőle, és sokkal jobban kiszámítható a manőver - esetleg még segíteni is tud a busz.
A másik sztori egy nagyon súlyos jelenség, és nem is ismeretlen, 2008-2009-ben sok halálos baleset volt belőle, a sajtó egy ideig nagyon nyomta.
Ez a gyalogátkelő, gyalogosnak való elsőbbségadás kérdésköre, illetve a gyalogosgázolásé. Van két jellegzetes lakótelep, ahol gyakran járok busszal: Újpesten és Újpalotán (bár nem csak lakótelepi jelenségről van szó, de ezeken a helyeken nagyon elharapózott). Mindkettőnél van egy kétszer kétsávos, osztottpályás út, és igen sok kiépített, de lámpával nem védett gyalogátkelő.
A jelenség a következő: lassítok az átkelő előtt, hogy a tőlem (külső sáv) jobbra álldogáló gyalogosok átmehessenek. A gyalogos elindul, és erre felbukkan a belső sávban egy autó, és jó tempósan előzni kezd. A gyalogosokat ugye én magam takarom ki, tehetetlenül nézem mi lesz. Ha nagyon jön a kisautó, elkezdek dudálni, ez szól a gyalogosnak, autósnak egyaránt, de 99 százalékban a gyalogosok torpannak meg.
Az a döbbenetes, hogy nem a nagy merdzsósok, BMW-sek és egyéb rosszhírű állatfajták tolulnak ilyenkor a belső sávban, nem is kizárólag a huszonévesek, hanem bizony gyakorta az átlagos autóval menő átlagemberek. Ráadásul - figyelem is őket ilyenkor - gyakori, hogy utána befordulnak valamelyik panelház felé, tehát látható itt laknak, nem először járják a környéket autóval, pontosan tudják hol a gyalogátkelő. Arról nem is beszélve, hogy autó nélkül közlekedve maguk is ugyanazt használják...
Ha egy eset lett volna nem írnám meg, de teljesen rendszeres. Ugye mindenki tudja, hogy (34. § (8) a) gyalogátkelőhelyen és előtte előzni tilos? Ha tudja is, nem alkalmazza. Kitaláltam már védekezésképpen a balra irányjelzést (kábé olyan hatással, mint mikor a buszmegállóból indulnék: semmilyennel), egyszer-kétszer keresztbeálltam az úton, mintha kikerülnék valamit (dudakoncert mögöttem), kiintegetek a kis ablakomon, hogy álljon meg (vissza még nem integettek, szerintem nem is látják), de leginkább kétszer is meggondolom, mielőtt átengedek egy gyalogost - ami viszont teljesen szabálytalan.
(Tényleg csak zárójelben: nincs autóm, magam is gyalogos, illetve tömegközlekedő vagyok, és bizony nagyon öntudatos gyalogosként viselkedem, ahol elsőbbségem van kikényszerítem, hogy megadják, buszvezetőként tehát evidens, hogy igyekszem betartani ugyanezeket a szabályokat a másik oldalról is.)
Azt érzékelem, hogy az elmúlt évek gyalogosgázolásairól (pl.: babakocsistól, nagymamástól) szóló hírek egyáltalán nem változtattak az autós hozzáálláson, a gyalogos továbbra is inkább zavaró tényező az utakon, mint szent tehén. Magam is voltam Svájcban, ahogy egy múltkori posztban is szóbakerült: a hozzáállásbeli különbséget zongorázni lehetne.
Kérlek Benneteket - bár tudom, aki az evolúciónak arra a fokára jutott, hogy olvas is a vezetésről, valószínűleg szabályosabban közlekedik -, hogy kiemelten figyeljetek erre...
Az utolsó 100 komment: