Biztos lesz, aki majd jól megmondja a monitor mögül, hogy Maestro helyében simán megállt volna, vagy kikerüli a piroson átszáguldó Opelt, mert csak reflexek kérdése az egész, a többiek számára viszont rávilágít a lenti történet arra, hogy lehetünk bármilyen profi autóvezetők, bármilyen óvatosak, lehet bármilyen autónk, ha hirtelen előttünk terem egy idióta, megtörténik a baj.

Friss élmény, tegnap történt. Barátnőmet vittem haza este, egy Skoda Superb-el. M3-ról lekanyarodtam a Hungáriára, gyér forgalom, de nem siettem, minek, 70-el lehet menni, 65 körül autóztam. Apámmal sokat vezettem anno, megtanított a körültekintő és biztonságos vezetésre, és aki eddig mellettem ült, mind azt mondta, hogy biztonságban érezte magát. Elértünk az Ajtósi Dürer sorig, zöld volt a lámpa.

Belső sávban mentem (ki akartam kerülni egy autót a középsőben), mikor hirtelen egy szürke Opel jött keresztbe jobbról (ki az Ajtósiról). A középső sávban haladó előtt még pont elfért, én meg ahogy kell, telibe kaptam, nem volt esélyem.

Óriási szerencse volt, hogy az út másik oldalán egy rendőrautó állt, az Opel el tudott volna menni, és a mozgásából (lehet rosszindulatúan) arra következtettem, hogy nem nagyon akar megállni.

A nő kérdés nélkül elismerte a felelősségét, majd bármiféle "jól vagytok?" kérdés nélkül visszaült a kocsijába, és néha beszélt a rendőrökkel. Mint kiderült, sárgáról váltott a lámpa neki pirosra, ő még úgy gondolta, hogy ezen átcsúszik. Felvetésem: ilyen piroson átcsúszást a kicsit is meggondoltabb, ám siető sofőr akkor vállal be (maximum), ha mondjuk kis ívben kanyarodik ki, és akkor is annyival, hogy ha valaki jön balról, még meg tudjon állni.

Ebből kiindulva nem értem mi vezérelte a hölgyet, a kétszer háromsávos, középen villamossínes úton balra nagyívben való átcsúszáskor. A nő sérülés nélkül el tudott menni a kocsijával (bal hátsó ajtaját kaptam el), nekünk totálkár (légzsákok kinyíltak, kocsi elejéről minden leszakadt), és széttörtem a jobb csuklóm (ösztönösen kitámasztottam a kormánynál, így túl azon, hogy fogott rajtam az öv, a maradék erők mind a csuklómnál hatottak, a légzsák hiába nyílt ki, nem is ért el), ami csak azért nagyon kellemes, mert billentyűsként az elkövetkezendő három hónapban igen kellemetlen helyzetbe került több zenekar is.

Barátnőmnek az ijedtségen kívül semmi baja nem lett. Mindezt csak azért írom le, hogy hiába tud az ember vezetni, hiába nem megy gyorsan, hiába körültekintő, vannak helyzetek amiket egyszerűen nem lehet kivédeni. Akár vasárnap este 10-kor, amikor az ember egy szép napot tudhat a háta mögött, és a legkevésbé sem számít ilyesmire.

Megtörténik.