Olyan HVCS példányokkal már biztos mindenki találkozott, akik megfúrt kipufogódobbal és kályhacsővel felszerelt tizenhúsz éves, egykor sportos autókból pislognak ki a zselézett hajuk alól és spontán adrenalinsokktól vezérelve bináris gázpedálkezeléssel közlekednek és ha valaki ezt nem reagálja le, azt legyőzött prédának tekintik. Pocok sztorijának egyik része egy ilyen egyedről szól, a másik fele meg egy felelősségteljesnek szemernyit sem nevezhető családapáról, aki kishíján megtömeggyilkolta az egész pereputtyát.
A múltkori cikkem után egy másik budapesti érdekességet írnék le. A második esetben majdnem vér is folyik...
A mai napon a váci út felől tartottam többedmagammal a hősök tere felé, egy kis nyugati pálya udvari kitérővel. Így a körútról az oktogonnál rákanyarodtam az Andrássy útra. Ahol két sáv van. Mikor én odaértem, az egyik sávban már állt valaki, így én mellé álltam.
Míg várunk a pirosra, azt vesszük észre, hogy a mellettünk lévő autó (a piros lámpa ellenére) ugráltatja a kocsiját és megy rá a zebrára. Aztán mikor zöld lesz a lámpa megindul padlógázzal, majd elkezd motorfékezeni.
Amint az én kocsim orra 1-2 méterrel az övé el kerül (hozzáteszem teljesen nyugodt tempóban gyorsítok), megint teljes gázzal gyorsít és most már le is előz 2 kocsihosszal is, de ekkor utolér egy kocsisort. Én jelzem neki, hogy jöjjön be elém, amit meg is tesz. Majd a hősök terei elágazás előtt még bejön elém (nem túl közel) és elkezdi a két sáv közt össze vissza rángatni a kormányt (kocsit).
Az ő autója egy biztosan 2000 évjárat feletti nagy motorú batár volt. Az én autóm egy szép állapotú, szintén nagy, de öreg, youngtimer, amit nem hajtok, vigyázok rá, pedig 160lóerő van benne. Nem is értem, miért presztizs neki egy ilyen autót lehagyni (mert számomra egyértelmű, hogy gyorsulni szeretett volna velem).
Akár még akkor is ha felvettem volna vele a kesztyűt, akár, így hogy nem. Jah, a sofőr egy kb. huszonéves srác volt, mellette a kis barátnőjével. Ezzel az erővel én is gyorsulhatnék Trabantok ellen, és ünnepeltethetném magamat a nőmmel, de nem teszem.
A másik szintén hasonló történet régebbi hónapokkal. Véletlenül pont ugyanolyan márkájú autóval történt meg. De a sofőr már nem 20 éves volt hanem 40 év körüli családapa, a teljes pereputtyával a nagy batárban. Szintén kétsávos út a 15. kerületben.
Az Asia Centerből és Tescoból tartottam a Bosnyák tér felé. Itt én álltam meg előbb a jobb szélső sávban. Mellém érkezett meg később a batár. Itt is a hülye gyorsulós zsigerek voltak a problémák, de itt majdnem vér is folyt, sőt még én is benne vagyok hangyányit. Amíg vártam a zöld jelzésre, kicsit előrébb gurultam. Már nem is emlékszem, hogy direkt vagy véletlenül, a lényeg, hogy még vol helyem a felfestett vonalig.
Ekkor csak annyit hallok, hogy a mellettem lévő kocsi, csikorogva kiló a javában piros lámpánál. De nem vette,észre hogy hátulról, keresztbe van forgalom. Így csodával határos módon két autó közé ékelődött be, nulla féktávolsággal. Megúszták, de látszott az arcukon, hogy megijedtek, és hogy azt hitték zöld a lámpájuk. Veszélyes dolog ez a városi gyorsulgatás. Ahogy Marty McFly-nak is megmondták a vissza a jövőben: Ne tedd, még akkor sem ha nyuszinak hívnak, mert akkor baj lesz, vagy lehet!
Kérdezem a többi autóstársamat akik itt kommentelnek, hogy ővelük is sűrűn fordul elő hasonló eset? Vagy egy öreg roncs, ha korrekt állapotban van tartva, akkor ekkora "ellenféllé" válik az új autósok körében?
Az utolsó 100 komment: