Nem is olyan rég egy igen érdekes siófoki sebességmérési szitut osztottam meg veletek, ott az volt a kérdés, van kereszteződés, vagy nincs. Gábor története egészen más, de ugyancsak a traffipaxhoz és a sebességkorlátozó táblához kapcsolódik. Utóbbi ugyanis jó ideig egyáltalán nem volt észrevehető röntgen szemek nélkül, mérni persze itt kellett.

Aki gyakran jár a 6-os úton Bp felé, ismerheti a képen látható helyszínt, Budafok magasságában. A 2x2 sávos 6-os főút végig 70-es korlátozás alá esik. Ám amint elfogynak a kereszteződések és a kanyarok és nyílegyenes lesz az út, egy 60-as tábla vesz vissza a tempóból. Én még embert nem láttam itt 60-nal menni, megesik, hogy 90-nel még a külső sávból is letolnak. Oda is figyelnek erre rendőreink, mert az egyenes másik végén levő Opel szerviz előtti benzinkútnál rendszeresen megfigyelhető a traffipaxos autó.

Látod a 60-as táblát? Nem?

Szerencsére szemből szoktak villogni, előre jelezve a veszélyt, így lassíthat az ember az értelmetlen 60-ra.

Régebben történt, hogy haladtam Bp felé, szemből villogtak az autósok, már jóvel e helyszín előtt. Bemérgesedtem, mert mindenki lelassított, én meg anyáztam, hogy azért, mert mérnek, még nem kell megállni, a megengedett sebességgel nyugodtan haladhatunk. Be a belső sávba és biztonsági ráhagyással 80-nal végigmentem a lassuló sor mellett. Mikor a méricskélő rendőrök magasságába értem, az egyik rendőr a feltartott mutatóujját lengette felém a háromlábú mellől.

Gondoltam, nem nekem int, mert nincs miért, de többször visszapörgettem magamban a jelenetet és úgy tűnt, hogy mégis kimondottam nekem integetett. De miért? Nem csináltam semmit! Vagy mégis? nem hagyott nyugodni a gondolat. Mivel nem régóta kezdtem el arra járni napi rendszerességgel, nem tudtam fejből az összes táblát, így másnap és harmadnap fokozottan figyeltem, milyen szabályok érvényesek az adott útszakaszra.

Közelről már látszik, hogy van ott valami. Mondjuk egy mindkét irányból behajtani tilos, vagy ilyesmi...

A fényképeken is látható, hogy jobbról egy út torkollik be és gondoltam, a szabályoknak megfelelően ez feloldja az addig érvényes 70-es korlátozást. Megnyugtattam magam, hogy mégsem nekem integetett a rendőr. De mi van, ha mégis? Minden nap egyre jobban figyeltem, hogy mi lehet a hely titka és vagy negyednap megpillantottam. Ott a 60-as tábla, csak semmi nem látszik belőle a buja vegetáció miatt. Benőtte az őserdő, mint a maja piramisokat.
Gondoltam, lefényképezem az állapotokat, hátha érkezik egy jó kis csekk, legyen mivel védenem magam.

Mikor legközelebb trafiztak, megálltam és szóltam a rendőröknek, hogy mérhetnek nyugodtan, de ha 60 felett kapcsol be a gép, akkor sajnos kárbavész a munkájuk, mert erre az útra 90 kell, hogy legyen a megengedett, mert menetirányból nincs észlelhető egyéb tábla. Közölték, hogy haladjak tovább.

Mivel egy héten kétszer, háromszor voltak ott mérni, berágtam és felhívtam a XX. ker-i kapitányságot, hogy ugyan ne szivassák már a népet, vagy vágják le a táblát takaró lombot, vagy ne túráztassák a rendőr kollégákat felesleges munkával, illetve ne riogassák az autósokat. Azt a választ kaptam, hogy ez nem az ő dolguk, hívjam a közterületeseket. Azt válaszoltam, hogy hívják ők. A bejelentést megtettem, intézkedjenek, az a dolguk.

A képrejtvény megoldása...

Két nap múlva megint mérés. Megint telefonáltam, kábé hasonló választ kaptam. Mivel csökönyös vagyok, mint egy szamár, megígértem neki és be is tartottam, hogy minden alkalommal telefonálni fogok, amíg nem látszik a tábla és trafit látok az út szélén. Ősszel lehullott a lomb, látható lett a tábla, tavaszra pedig levágták azt az ágat.

Érdekes módon, azóta alig látok arrafelé trafit, pedig korábban majd' minden nap ott voltak.

Aztán rájöttem, hogy lehet, hogy kár volt púposkodnom, mert ha azért vágták le, mert zaklattam őket, akkor magammal csesztem ki, mivel megszűnt a mentőöv a későbbiekre.