A mai poszt írója kérte, hogy a névtelenség homályában maradhasson, mert annyira sokkolták a vele történtek, hogy nem szeretne újra találkozni a nagy sötét BMW-vel, aki egy időre megduplázta az egész család vérnyomását. Az látszik, hogy eddig nem olvasta a blogot, mert akkor tudná, hogy az ilyesmi sajnos egyáltalán nem egyedi eset...
Nemrég találtam rá erre a blogra, amely azt gondolom mindenképpen hiánypótló. Sajnos én is rengeteget utazom autóval és most már egyre nehezebb levezetni azt a feszültséget azon autóstársaink jóvoltából, akik nemhogy a közlekedési szabályokat nem tartják tiszteletbe, hanem mások életét is veszélyeztetik. A saját történetem az alábbiakban, már nem új keletű, kb 2 éve történt egy őszi estén, de azt gondolom mindenkinek tanulságos lehet ez a – remélem – egyedülálló történet (őszintén remélem mások nem kerültek ilyen helyzetbe).
Közel 2 éve is már, hogy az egyik szokásos hétvégén útra keltem a családdal péntek este Pécsről Székesfehérvár irányába, a nagymamához. Szokásos út egy családi kikapcsolódáshoz. Én vezettem, párom az anyós ülésben és a két 3, és 5 éves gyerek hátul. Akkor még nem volt meg az M6, így Pécsről Szekszárd felé a jó öreg 6-os főút volt az egyetlen választás a rendesen kanyargós mecseki szakasszal.
Valahogy kialakult bennem, hogy ez nem a féktelen száguldozás helyszíne, hanem ’Csak óvatosan!’ a gyakran előforduló felelőtlen előzők miatt. Ezen az estén is bekövetkezett az, hogy egy nehezen belátható kanyar előtt észrevettem, hogy mögöttem egy nagysebességű autós igyekszik, nyomja rendesen és arra készül, hogy mindenképpen elkerüljön engem, persze a kanyart nem lehet belátni (max 100, miért is ne, ’egyszer élünk’, ’bátraké a szerencse’ stb).
Viszont az előzése pillanatában már látom, hogy szemből is jön valaki. No, szokásos helyzet, leveszem a gázról a lábam, ’hadd menjen ….’, de éppen ahogy húzna el mellettem, akkor hirtelen egyértelművé válik, hogy a szembejövő sem spórol a gázzal és nem fog beférni !!! Aztán az utolsó pillanatban csak egy erős fékezés ment meg engem a hármas karamboltól.
Phhhuuuu ezt megúsztuk, káromkodás ösztönből és egy fénykürt búcsúzóul, ami talán még eléri kedves autóstársamat, hogy „Mekkora felelőtlenséget is kreáltál Te …!”. De nem telik el fél másodperc sem, amikor a kedves, engem és másokat is majdnem életveszélybe sodort autóstársam (nagy sötét 7-es BMW, kb 10 éves szerzemény), BELETAPOS A FÉKBE (!!!), azaz s_z_ó s_z_e_r_i_n_t (lassan írom) SATUFÉKKEL MEGÁLL A 6-os KÖZEPÉN. ESTE. 21 ÓRA KÖRNYÉKÉN. EGY ÚJABB KANYAR ELŐTT…
MIT CSINÁL EZ???? Nem tehettem mást, mint satufékkel én is megálltam, ösztönösen (eszembe se jutott kikerülni egy beláthatatlan kanyar előtt). … MEGÁLLTUNK… Ránéztem a feleségemre: Most mi lesz? – kérdeztem. Majd szólni sem tudtam, mert hirtelen lepörögtek a következő gondolatok:
MI VAN HA VALAKI JÖN MÖGÖTTEM 110-EL? Úristen, nem fog észrevenni, belém jön! A gyerekek hátul! Ezt aki előttem van meg nem tudom kikerülni! Vagy ha meg kikerülöm mi lesz akkor, leszorít? Rám nyitja az ajtót?…. CSAK ÁLLTUNK ….Eltelt talán 5-7 másodperc is de az autó előttem nem mozdult, szinte az örökkévalóságnak tűnt, lebénultam, arra gondoltam, most mi lesz?
Kiszáll valaki és megfegyelmez??? Feltépi az ajtót??? Rám lő ??? Majd hirtelen megindult az élet és szerencsére az az állat is előttem, padlógázzal elhajtott Mecseknádasd irányába (ez néhány km-el előtte történt, és aki ismeri a régi 6-ost az megérti a félelmemet).
Azóta is elevenen él bennem az a mindösszesen 15 másodpercnyi lidérc, és nem találok rá értelmes választ. Ki az aki eljut idáig, hogy életveszélyes manőverét egy újabb életveszélyes akcióval tetézi, senkivel és semmivel sem törődve úgy dönt, hogy megfegyelmez? Szerencsétlen azt sem gondolta végig, hogy ő is otthagyhatja a fogát egy hátulról jövő becsapódástól.
Semmi, de semmi sem fékezte meg, csak az az érzelmileg túlfűtött vágy, eszelős gondolat hajtotta, hogy ő megmutassa, hogy ki is az úr az utakon. De kinek is? Miért is? ŐRÜLET! Úgyhogy kedves autóstársaim, higgyék el, ma már a fénykürttel is csak óvatosan. Sosem tudhatjuk milyen szabadlábon lévő, öntörvényű elmebetegekkel találkozhatunk az utakon.
Utóirat: néhány héttel később ugyanazon a környéken előzött meg kísértetiesen szintén egy sötét 7 es BMW, és szintén életveszélyesen (lehet, hogy ugyanaz) , és akkor ismét arra gondoltam, hogy egyáltalán nem vagyunk biztonságban, CSAK ÓVATOSAN!!! Ezt ajánlom mindenkinek!
Az utolsó 100 komment: