Tényleg úgy van, ahogy István is írja, hogy először mindenkibe beleverik, hogy indexeljen, ha elindul, sávot vált, kanyarodik, aztán elkezdünk mindenféle indokokkal kifogásokat találni? Nálam a mai napig reflexszerűen működik az irányjelzés, röhögtek már ki, amikor udvaron belül is nekiálltam indexelni. De szerintem inkább ez, mint a leszokás.
Bármelyik klasszikus szabályszegést vehetném egy poszt alapjául. A téma szó szerint az úton hever, s kimeríthetetlen. Mégis: az indexhasználat mellőzése az a non plus ultra, az az elérhető arrogáns flegmatizmus, ami képes kihozni kisebb nagyobb mértékben az idegbeteget belőlem. Akár gyalogosként, kerékpárosként, vagy autósként veszek részt a közlekedésben.
Miért lett ez divat? Hogy lehet " elfelejteni" indexelni, amikor egy olyan mozdulatról van szó, ami reflex szerűen kell működjön alapesetben.
Másrészt egy kulcsfontosságú információ a közlekedés minden résztvevője számára, hogy hova tartok, mire készülök, merre szándékozom továbbmenni, Meg óhajtok állni, avagy elindulni. Vagy ez nem fontos?
Amikor kézhez kapjuk a jogosítványunkat, még bennünk vannak az alapvető mozdulatok: biztonsági öv, világítás, index, indulás. Hova kopik el ? Sokan azt mondják: nem jött senki, üres volt az utca, este volt már. Valahogy így kezdődik. És amikor egy feltételes reflexből eldöntendő kérdést csinálunk, elindul a lavina.
Aztán a totális leszokás. Körforgalomból ki, sáv-váltás, előzés, elindulás , megállás, kanyarodás. Irányjelzés nélkül.
Szerencsére visszafordítható lenne a dolog, bár visszatartó erő nincs jelen az utakon. Részemről 30.000 ft alatt nem is bírságolnám az indexet mellőzőket, akkor megtanulnák mi is az az izé ott oldalt... A dolog gyalogosként is zavaró, amikor nem indulok neki az utamnak mert "jön az autó" ami aztán mindenféle infóközlés nélkül megáll a távolban. Vagy éppen elindul.
Vagy kiteszi 1 mp re az indexet amikor már a kanyarban van. De a legjobb amikor kiteszi ott, ahol nem is kanyarodhatna másmerre... Micsoda kegy!
A dolog azért is különösen elgondolkodtató, mert számtalan baleset, haláleset épp az irányjelzés elmulasztásából származó balesetek miatt következik be, ám ennek bizonyítása mindenkor nehézségekbe ütközhet. Vegyünk példának egy főútvonalon lassan közlekedő gépjárművet, amit indexelve kielőznénk, majd melléérve ránk húzza a kormányt, és borulunk az árokba...
Félelmetes ugye? És ez a baleset megtörtént a családomban, halálesettel végződött. 4 év kellett hogy kimondják, a balesetek ki a felelőse... Részint innen vannak bennem az idulatok. Bár nem feltétlnül. Úgy gondolom, a minimumot mindenkinek meg kell tennie a biztonságos közlekedés érdekében. Nem egyedül vagyunk az utakon. Nem nehéz dolgok ezek: Világítás, index, biztonsági öv, kihangosító. Nem pénzben mérhető dolog. Mégis érték: információ.
Aki nem képes erre a minimális kommunikációra az utakon, akkor az élet más területein is mire számíthatunk az ilyen emberektől? Én sem vagyok szent, felveszem a forgalom ritmusát, még ha a sebességhatárokat túl is lépi az ember alkalmanként, az sem feltétlenül veszélyforrás, ha jelzem mire készülök, világítok, és nem megyek bele olyan szituációkba amikből nem biztos hogy jól jövök ki.
Az utakon csak egymásra számíthatunk. Sajnos a szervek munkájáról nem tudok elismerően szólni, mert az öncélú pénzbegyűjtési akciókon túl nem nagyon látom az igyekezetet részükről a közlekedés biztonságosabbá tételére.
Az utolsó 100 komment: