A múltkori autós idegesítés elleni pontokba szedett poszthoz hasonló módon írt levelet Teodora, aki arra igyekszik rámutatni, hogy a tanuló vezetők kapcsán mire kell leginkább figyelnünk.
Néhány hete megkért egy barátnőm, hogy kísérjem el egy autókázásra, mert friss jogsisként úgy érzi, gyakran bizonytalan még, de az oktatójából, az apai tanácsokból és barátja aggódó tekintetéből elege van. Magam is csak három éve vezetek, viszont azóta elég sokat. Utunk során azt vettem észre, hogy talán jobban járt volna, ha nem teszi ki a tanulóvezető-táblát.
Az autósok, ha meglátnak egy T betűt a közelükben lévő kocsin, általában az „ójaj” vagy az „óbaze” kifejezés írja le a legjobban reakciójukat, vérmérséklettől függően. Pedig ennek nem kellene így lennie. Vagy, ha ez a válasz már zsigerivé vált, akkor legalább a második gondolatunk legyen az, hogy a T jelentheti azt is, „Te is így kezdted!”. Mert mindenki így kezdte, még az is, aki szeretné elfelejteni ügyetlenkedéseit.
A tanuló vezetők nem hülyék, hanem tapasztalatlanok. Ezt kell szem előtt tartanunk, amikor utunkat mazsolák keresztezik. A legfontosabb, hogy még nincsenek felkészülve a váratlan helyzetekre, így ne hozzuk őket zavarba hirtelen előzésekkel, kanyarokkal.
Magunknak is árthatunk vele! Kanyarodásnál például ne dudáljunk rájuk, ha csak annyi a hibájuk, hogy lassan haladnak, mert a legtöbb tanuló fülében még a KRESZ tanfolyamon tanultak csengnek, miszerint lakott területen csak akkor használhatjuk a hangjelzést, ha vészhelyzetet akarunk elkerülni. Az pedig nem vészhelyzet, ha esetleg ki kell várnunk, amíg a lámpa újra zöldre vált.
Lámpás kereszteződésnél többször előfordult már, hogy lefulladtak előttem a tanulók, velem is megesett annak idején, de szerencsére az emberi memória nagyon jóindulatú, és könnyen elfelejti a kellemetlen élményeket. Emiatt fokozottan érvényes, hogy ha tanuló áll előttünk a sorban, ne csak azt nézzük, mikor lesz már szabad az utunk, hanem azt is, az előttünk állónak valóban sikerült-e elindulnia.
A megállás szintén a fokozottan problémás esetekhez tartozik. Egy tapasztalt vezető, főleg, ha ismert úton jár, bátran rálép a gázra, amikor előtte sárgára vált a lámpa, mert biztos benne, hogy átér a kereszteződés túloldalára. De ez nem így vagy feltétlenül a kezdőknél! Ők bizony gyakran meggondolatlanul a fékre lépnek. Igen, ez nagy hiba, ezért kell észnél lennünk. Erre szolgál az a nagy T.
Azt hiszem, nem én voltam az egyetlen, akinek időbe telt, mire megszoktam, hogy az, amit a visszapillantó tükörben látok, mit jelent a valóságban. Gondolok itt a másik autó sebességének felmérésére és a két autó közti távolságra. Ezért, ha a tanuló sávváltásnál elénk akar bejönni, a lehető legegyértelműbben jelezzük, hogy beengedjük-e vagy sem. A kezdők legtöbbje bizonytalan: ne bizonytalanítsuk el őket még mi is.
Természetesen a tanulóknak létezik a félelmet nem ismerő csoportja is, akik nem tudják felmérni, hogy amit művelnek, az akár életveszélyes lehet. Amíg ők oktatóval vezetnek, az rájuk szól, ha vagánykodnak, később azonban biztosak lehetünk abban, hogy nem fogják kiragasztani a T betűt a kocsi hátsó ablakára. És valószínűleg balesetet is okoznak, sajnos. De ez már egy másik történet…
Számtalan helyzetet lehetne még példának hozni, ezek jutottak eszembe a barátnőmmel való hétvégi autózás közben. A legfontosabb az tehát, hogy a tanulókkal szemben -szerintem- ne a "teher alatt nő a pálma" bölcsességet alkalmazzuk, ne szivassuk őket, szivatják ők magukat is eleget.
Az utolsó 100 komment: