Az M3-as bevezető és Széchenyi utca csomópontja szerepelt itt nem is olyan régen. Úgy néz ki, ennek a csomópontnak van még egyéb problémás része is. Talán jogos elvárás, hogy az autópályával kettévágott kerület egyik feléből a másikba átjuthassanak az emberek. Ennél a felüljárónál azonban ez nem teljesül zökkenőmentesen, mivel a fel- és lehajtási lehetőségek korlátozottak. Viszont ez nem mentség a lustaság miatti szabálytalankodásra. Elég változatosak az autósok módszerei errefelé, részletezi nekünk Hajnalka. Egyetértek vele, legjobb lenne a körforgalom az Opál utcához, akkor talán mindenki kanyarodhatna, amerre szeretne - stresszmentesen. De addig is be kellene tartani a szabályokat, hiszen így csak egymás szívatása megy.

Nem tudom, emlegette-e már valaki errefelé a Széchenyi út és az Opál utca sarkát a XV. kerületben. A Széchenyi út áthalad az M3 felett, a híd Opál utcai oldalán egy autópálya-lehajtó van, a másik oldalán pedig felhajtó. Az Opál utca a Vág utca felől egyirányú, a markánsan rosszindulatú helyi erők szerint azért, mert valami potentát lakik ott, aki mégsem volt elég potentát ahhoz, hogy az egész utcát lezárassa magának, ezért kénytelen volt félmegoldással megelégedni.

A problémák éppen itt kezdődnek. A hídon áthaladva ugyanis a népesség 80%-a ezen a sarkon jobbra fordul, többségük index nélkül, gondolom azért, mert így nem bizonyítható az előre megfontolt szándék, adott esetben nyugodtan érvelhetnek, hogy pl. szerelemféltésből hajtottak be szemből az egyirányú utcába. Okuk egyébként van rá, az érintett részen óvoda és iskola is található, a lakóingatlanokról nem is beszélve. Aki nem jár a tilosban, annak legalább másfél értékes percébe kerül, mire a Kolozsvári út érintésével megkerüli a tömböt.

Aki az egyirányú Opál utcából érkezik, és balra kíván kanyarodni (azaz fel a hídra), ilyenkor izgalmas problémával szembesül. Ha az előírásoknak megfelelően kihúzódik balra, egyszer csak szembe találja magát pl. a Posztmumus Személy és Vagyonőr Bt. céges autójával, melynek vezetője szemmel láthatóan erős izgalmi állapotban van, és ennek nyelvi eszközökkel ad kifejezést. Ha ellenben a helyiek szokásaihoz alkalmazkodva jobbra húzódik és utat enged a pirosló fejűnek, akkor a mögötte szabályosan jobbra kanyarodni kívánók fogják elküldeni a biológiai édesanyjába, ráadásul jogosan.

Ez azonban még mindig nem a teljes tényálladék. Akik ugyanis a pályáról lehajtanak, azok elméletileg csak egyenesen mehetnének tovább a Széchenyi úton (a Kolozsvári út irányába). De nehogy má’ egy hosszú nyelű bilikék palacsintasütő parancsoljon a férfinak, meg a férfi napszemcsós hónaljcicájának. A pályáról érkezők tehát merész balkanyarral felhajtanak a hídra. (Az indexhasználatra itt ugyanaz vonatkozik, mint az előzőekben.)

 

A helyzetet az alábbi tényezők bonyolítják:

- A pályáról érkezők kresz-tudatosabbik fajtája nem a járműforgalom elől elzárt területet és a záróvonalat análisan meghágva ünstöllést ficcen fel a hídra, hanem némi kockázat-haszon elemzés után szemből behajt az egyirányú utca torkolatába, megfordul, és onnan kanyarodik balra, már-már szabályosan (index, stb. ld. fent).

- A pályáról lehajtva egyenesen továbbhaladni kívánó Kovács Brúszvilisz István 80 kmh körüli sebességgel érkezik belé az élethelyzetbe, és a gumiabroncsok kopását megelőzendő a stop táblánál nem fékez, hanem úgymond besorol a Széchenyi út forgalmába. Ettől a Széchenyi út forgalma az azt alkotó járművekkel együtt megszűnik.

- Van egy minősített alesete is a dolognak, mikor a pályáról lehajtó egyén egy még merészebb balkanyarral a híd túloldalán visszahajt a pályára (Az ember lelki füleivel hallani véli a „Bocsánat, Mr. Barroso, ez mégsem Gödöllő” félmondatot a sötétített szélvédő mögül).

- Akik az ellenkező irányból a Széchenyi úton fel akarnak menni a hídra, a rendelkezésükre álló kb. 200 méteres egyenes szakaszon lendületet vesznek, mert Polski Fiaton szocializálódtak kiskorukban. Ha a zebrán a néni kihúzhatós pincsikutyával próbál átmenni, és a sofőr rosszul állította fel a kinematikai egyenletet vagy nem vette észre Fifit, akkor a néni a póráznál fogva percekig a jármű mögött fog vízisízni.

 

Az Opál utcából szabályosan balra kanyarodni kívánó anyuka (ez vagyok én) tisztában van saját járművének gyorsulásával, illetve a hátsó ülésen szurkoló leánygyermek szakítószilárdságával, ezért próbálja megvárni azt a lélektani pillanatot, mikor úgy lesz képes felhajtani a hídra, hogy a gyerek utána nem fogja otthon közölni Apával, hogy anya már megint úgy vezetett, mint a Mr. Irdatlan, miközben  nem tűrte a nyomdafestéket. Közben a mögötte állók a szellemi frissességét firtatják fennhangon.

 Hogy mi lenne itt a megoldás? Szerintem egy körforgalom, bármennyire istenkísértés is az ilyesmi közvetlenül egy híd után. Talán még hely is volna rá.  De miután felébredtünk és kihúztuk a kezünket a biliből, valószínűleg az is elég lesz, ha mindenki megpróbál fogcsikorgatva bár, de szabályosan közlekedni. Aki az óvodába, iskolába tart, elmegy a Kolozsvári útig. Aki tudja, hogy a pálya után fel kell mennie a hídra, az eggyel előbb hajt le (vö. M3 Gumi Kft.), és valahogy átküzdi magát a lakóövezeten (kb. 300 méter). Nagyobb balesetet eddig még szerencsére nem láttam itt, de olyat már igen, hogy négy kiváló sofőr szabályos deadlock helyzetet alakított ki, valószínűleg azóta is ott állnak a dudákra tapadva (az autók hangjelző eszközére gondolok). Hogy így van-e, azt nem tudom, akkor erősen pirulva megfordultam az egyirányú utcában, elmenekültem, és azóta nem járok arra.