Eljutottam odáig, hogy megírjam a nyaraláson tapasztaltakat, ami az autózást illeti. És bár sok rendkívüli esemény nem történt, leszámítva a pozsonyi állatot, szerintem közlekedési szempontból érdekes helyeken jártunk

A tavalyi francia (fél)körút után idén kicsit északabbra mentünk nyaralni. Minél többet akartunk látni a három Benelux-országból, ezért is választottuk az autót. Amszterdamban jártam már pár éve repülővel, akkor nem is utaztunk semmiféle gumikerekűvel, csak vonattal be a városba és vissza. De azt már akkor láttam, hogy nagyon jól tud itt együtt élni a sok bicikli mellett az autós és a tömegközlekedés is. Sűrűn járó, tiszta vonatok, villamosok és buszok, nagyon kulturált az egész.

Hollandiába mentünk a három ország közül először. Furcsa volt a 10 évvel ezelőtti magyarországi sebességhatárokkal (50/80/120) találkozni, főleg a német sztráda után (Nem mintha eszeveszetten száguldoztunk volna ott az időjárás és a nem kifejezetten versenyautónak épített gépjárművem miatt.). Mégis gyorsan meg lehetett szokni ezt a 120-at, 125-nél már tényleg senki nem akart letolni, de nem is akadályozott senki sem a haladásban. Ha sávot akartam váltani, az indexemre a reakció gázelvétel volt a másik részéről és simán be lehetett sorolni, nagyon kényelmes volt így. Pályán kívül így van ez az országúti 80-nal is. Szinte minden főbb kereszteződés el van látva körforgalommal vagy jelzőlámpával (lakott területen kívül is), utóbbiak hangolása kiváló. Rövid és gyorsan pörgő lámpaperiódusok vannak, az alárendelt irányoknak érzékelőjük van, akkor váltanak, ha jön valaki ott, a főútvonal forgalmát pedig nem akasztják meg feleslegesen. Legalábbis sok helyen tapasztaltuk, elsőnek érkeztünk egy lámpához és villámgyorsan váltott. De fő prioritást a kerékpárosok és a tömegközlekedés élveznek, mily meglepő.:) Pl. Edam és Amszterdam között 2x1 sávos országút, de a befele menő irányban végig szeparált buszsáv (buszhoz hangolt lámpaprogram végig), külön az út mellett bicikliút. Mindenki tudja, hol a helye.

A városokban is jól lehet közlekedni, senki nem tart fel senkit, a biciklisek jobbra tartanak, vagy eleve a kijelölt sávon mennek. Pirosba nem hajtanak, de lámpánál elöl felsorakozhatnak egymás mellett. Zöldnél elindulnak egyből, nincs tökölés, mindenki megtalálja a saját sávját, autós, motoros, biciklis egyaránt. Dudálást, anyázást nem hallottam.

Hollandia a jó példa a tökéletes, stresszmentes közlekedésre, és bár a biciklisek itt az urak, az autósoknak semmi okuk a panaszra; hibátlan minőségű utakon egyenletes tempóban lehet haladni szinte bárhol az országban. És természetesen gyönyörű vidéki helyek és városok vannak Amszterdamon kívül is, mindenkinek szívesen ajánlom. :)

Néhány nap hollandiai tartózkodás után továbbmentünk Belgiumba, ahol már nem tűnt minden olyan idillinek. Antwerpenbe érkezve hirtelen olyan érzésem lett, mintha otthon lennénk. Pocsék minőségű kátyús és bénán foltozott utak, sok helyen macskakő, de teljesen egyenetlenül. Valahogy itt már korántsem olyan harmonikus minden, mint tőle északabbra.

Fokozódott ez az érzésem, amikor Brüsszelbe értünk. A közlekedési morál itt jócskán a budapesti alatt van. Itt már mindenféle "finomságot" láttunk, amire itthon szeretünk úgy reagálni, hogy bezzeg Nyugaton, ott nem csinálnak ilyet. Dehogynem. A kedvencem a jobbkéz-szabály "nem ismerete" volt. Nagyon sok utca jobbkezes, még olyanok is, ami főútvonalnak látszik, akár középen villamossínnel, de nincs semmiféle elsőbbségadás tábla. Lelassítok, benézek jobbra, mögöttem nyomja a dudát, majd megelőz a villamossínen, ami nemcsak záróvonallal van elválasztva, hanem külön, kb. járdányi magasságban fut a vágány az út közepén. Erre viszont mi is sokszor ráhajtottunk, de nem előzési szándékkal, hanem mert előszeretettel állnak meg a helyiek az egy szem forgalmi sávban egy második parkoló sávot nyitva, és más lehetőség nem volt a kikerülésre. Bolti áruszállítást szinte csak így láttunk. Nincs tekintélye a piros lámpának, de az egyirányú utcába is bemennek fordítva. Csúcsforgalomban kaotikus állapotok vannak, a kereszteződésekbe itt is behajtanak, ha nem férnek át, akkor is. Ami jó, hogy a főbb útvonalakon sok szakasz alagútban fut, így nincsenek szintbeli kereszteződések, viszont a városképet sem csúfították el felüljárókkal.

Ott sem tökéletes tehát minden, legalábbis, ami a belga utakat, közlekedőket illeti. Ettől függetlenül Belgiumot is nagyon szerettük, szépek a városaik, megvan a különleges hangulatuk és persze ajánlatos minél több csokit és sört megkóstolni, utóbbit persze csak az után, hogy letettük az autót! :)