Jó dolog, hogy időnként segítünk egymásnak és lemondunk elsőbbségünkről egy másik közlekedő javára. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy a másik jóindulatával vissza szabad élni. Én nem szoktam felhúzni magam azon, ha valaki nem enged maga elé, más országokban ez még ennyire sem működik, mint nálunk. Volt, hogy láttam én is, az illetőnek nem tetszett, hogy nem engedtem be, de az is maximum csúnya nézésben merült ki, aztán ki-ki ment a dolgára, nem dőlt össze a világ. László összefutott egy olyannal, aki viszont ennél durvább módon adta tudtára, hogy nem tetszik neki a helyzet.

Gyors sztori, hogy milyen országban élünk.

Múlt hét pénteken reggel mentem dolgozni a Farkasréti temető mellett az Érdi úton lassan csorogtam lefelé. Ilyenkor mindig ez van, mert a Süveg utca felől sokan jönnek, és itt csatlakoznak be.

Általában szépen működik a zipp- zár elv, a kereszteződésnél mindenki beenged maga elé egy autót, én is így tettem. Legnagyobb meglepetésemre egy “nagyonsietekésfontosabbvagyoknálad” szakadt sárga furgon megpróbált beslisszanni elém másodiknak, nem tudom, miért nem tudott várni, nem értem, nyilván a Balkánon nőtt fel, azt tanulta, sanyarú sorsa, nehéz gyerekkora volt, nem tudom.

Még csak nem is tettem arra utaló dolgot, hogy jöhet, semmi. Agresszív volt, ennyi. Fékezés, dudálás, aztán bejött mögém, ahogy eredetileg kellett volna. Itt már gondoltam, hogy “barátom, lehet, jobb lett volna, ha előttem vagy a szaroddal”, végig úgy jött mögöttem, hogy szerintem a két autó között nem volt egy méter. Ez így ment a Stromfeld úti lámpás kereszteződésig, de igazából én már el is felejtettem a történetet, jól van, hülye vagy, majd hagyok magam előtt több helyet fékezni. Piros, megálltam.

Már jó ideje álltam, amikor egy kis lökést éreztem hátulról. Belenéztem a tükörbe, nagy sárgaságot láttam, “b***meg, nekemjött”. Szándékosan nekem engedte a fostaligáját. Öv kikapcs, gondoltam, kipattanok, és leüvöltöm a fejét, hogy nem ukrajnában vagy, de mire az ajtót kinyitottam, már ő is kinn volt. Mondom, “nekem jöttél B****meg”. Erre ő vigyorogva, “nem mentem neked”. Tudta jól, hogy úgyse tudom bizobnyítani, kicsi volt, tanú nincs, nem látszik. Már indultam volna, megbeszélni a történetet, amikor megláttam, hogy két kisgyerek ül mellette, olyan hatéves forma. Na, akkor gondoltam, ez a két kisgyerek nem tehet arról, hogy az apjuk/ sofőrjük egy ekkora baromállat, nem rémisztem őket halálra, hiszen nem vagyunk állatok (én legalábbis biztosan nem) visszaültem, elidultam.

A következő lámpánál már rutinosan hagytam magam előtt annyi helyet, hogy folyamatosan csorogni tudjak előre, és ne tudja megint megcsinálni, de azért megpróbálta a rohadék. Aztán az a gondolatom támadt, hogy az iskolánál a zebránál mindíg van egy rendőr. Szólok neki. Na, nem azt mondom, hogy szándékosan nekem jött. Ó nem! Mivan, ha “véletlen” volt. Egyszerűen csak annyit mondok, hogy kétszer nekem jött picit, és szerintem meg kellene nézni, hogy az autó megfelelő műszaki állapotban van- e, mert szerintem nem jók a fékei…

Sajnos nem volt a zebránál a rendőr. Pont aznap nem. De esküszöm, hogy ha még egyszer meglátom a furgont, és ott a rendőr, megcsinálom. Nem hiszem el, hogy ekkora barmok vannak ebben az országban…