Szerettek olvasni? Most megtehetitek. Egy Jéggyár utcai lakó egy jó hosszú levelet küldött nekünk, amit a 13. kerület polgármesterének írt. Úgy vélem érdemes elolvasni, mert hangulatos kis írás.

Dr. Tóth József polgármester részére


Tisztelt Polgármester Úr!


Mielőtt a tárgyra térnék, előre szeretném bocsájtani, hogy levelemet tényleg a 13. kerület polgármesterének szánom, bármennyire is célszerűnek tűnne az első néhány bekezdés elolvasása után "másra szignálni" a témát. Ezért arra kérném, hogy bár a levél hosszú lesz, mégis szánjon időt az elolvasására - a levélből ki fog derülni, miért is Ön a címzett...

Google map

Ez év, azaz 2011 október 14.-én reggel (kerékpárral) munkába indulva a Jéggyár utcából (ahol lakom) a Futár utcára balra kifordulva figyeltem fel az "egy irányú utca" (szakszerűbben: "kötelező haladási irány") táblára. Jó magyar emberként magamban gonoszul mosolyogtam is, hogy "höhö, jól kiszúrtak néhány emberrel - például azokkal, akik  reggel a Futár utcai iskolába autóval viszik a gyerekeiket". Este hazafelé tartva szembesültem azzal a ténnyel, hogy (höhö) velem is jól kiszúrtak, hiszen ha adott esetben autóval jövök hazafelé a belváros felől, akkor a Béke útról nem fordulhatok be jobbra a Futár utcába, mert az a Jász utcától a Béke útig végig egyirányú - a Béke út felé. Ehelyett tovább kell mennem Újpest felé, át a Fiastyúk utcai lámpás kereszteződésen, és csak a Keszkenő utcán keresztül, "hátulról" tudok hazatérni. A szomszédaim megnyugtattak, hogy igen ez így van, sőt aznaptól a Keszkenő utca is egyirányú - "szerencsére" csak a Béke út felől a Jász utcáig. Ez viszont azt is jelenti, hogy ha Újpest felé van dolgom, akkor nem hajthatok ki a Keszkenő utcán, hanem csak a Futár utcán keresztül juthatok ki a Béke útra, kivárva, amíg a Béke út forgalmát megfogja a Fiastyúk utcai lámpás kereszteződés, és remélve, hogy lesz, aki "beenged", és nem töltik fel az autók a Béke utat a lámpától visszafelé annyira, hogy ne tudjak kifordulni jobbra...

 

És ez így is történt, már aznap este, ugyanis munka után dolgom akadt a 13. kerület északi részén, tehát a Béke útra kellett volna kijutnom autóval - merthogy oda már nem kerékpárral mentem. Mivel egy-két dolgot vásárolnom is kellett, a Futár utca felé indultam, és befordultam a Béke útra néző háztömb előtti parkolóba, leparkoltam és bementem Béke út 77. szám alatti boltba. A vásárlás végeztével jöttem rá, hogy ha a parkolóból észak felé a Keszkenő utcára hajtok ki, akkor nem fordulhatok balra a Béke út felé, hiszen a Keszkenő utca a Béke út FELŐL egyirányú... Tehát nekem (és másnap reggeltől kezdve mindenkinek a Béke út 77. tömbjében lakik és autója a ház előtt parkol) azért a kb. 10 méterért, amit a Keszkenő utcán a Béke útig kellene megtennem, a Jász vagy a Jéggyár utcán keresztül "visszafelé" meg kell kerülnöm a háztömböt - vagy a szűk parkolóban meg kell fordulnom, és a Futár utca felé kihajtani a parkolóból, még akkor is, ha Újpest felé indulok.

A Béke útra kijutva és észak felé haladva aztán szembesülnöm kellett azzal, hogy minden második utcára kikerült a "Behajtani tilos" tábla, a többi utcára pedig az "Egyirányú utca" tábla. Tehát ez a kitünő forgalomszervezési megoldás nem csak a Futár/Keszkenő párost érinti, hanem a Gyöngyösi útig az összes utcát. Ekkor fogalmazódott meg bennem az, hogy levelet kellene írni az illetékesnek, bárki legyen is az, amelyben észérveket felsorakoztatva rámutatok, hogy ez az ötlet egy rossz ötlet, és ezen érvekkel megpróbálom rávenni az eredeti állapot visszaállítására - azaz az újonnan felszerelt közlekedési táblák levételére. Persze nyilván nem a saját, "szubjektív" megfontolásaim (hogy ez nekem kényelmetlenséget okoz), hanem "objektív tények" felsorolásával. El is kezdtem a lista összeállítását, eképpen:


Bár nem tudom, mi volt a változtatás célja (hiszen erről nem kaptam tájékoztatást, csak a már bevezetett új renddel szembesültem), az biztos, hogy a változtatás eredményeként

1. Sikerült a környékbeli kis utcák forgalmát minimum megnégyszerezni. Miért is: vegyünk két autóst (X és Y), akik ugyanabban a Béke út és Jász utca közötti kb. 100 méter  hosszú utcában laknak: X az utca Béke út felőli végén, Y pedig a Jász utca felőli végén. (Ez a 100 méter és a további konkrét számok nem pontosak, de az arányokat jól fogják illusztrálni.)
Tegyük fel, hogy X autója minden este a Béke úttól 10 méterre parkol, Y autója pedig a Béke úttól 90 méterre. Eddig minden reggel X-nek 10 métert kellett "visszafelé" autóznia a Béke út felé, Y-nak pedig 90 métert. Egy ki-és-beálláshoz tehát X-nek 20 métert kellett az utcában "autóznia", Y-nak pedig 180 métert - a két autó által generált "összforgalom" tehát 200 méter volt, átlagosan 100 méter. Tegyük fel, hogy a változtatás után az utca a Béke út felől lett egyirányú, tehát reggelenként mindkét autósnak a Jász utca felé kell elhagynia a utcát. Ez X számára 90 méternyi, Y számára pedig 10 méternyi utat jelent, az összforgalom: 10 + 90 + 90 + 10 = 200 méter, tehát az adott utcában ők ketten naponta pontosan ugyanakkora forgalmat generálnak, mint korábban. Abban a másik utcában viszont, ahol végülis ki fognak jutni a Béke útra, a változás után autónként és naponta 100 méternyi forgalom jelenik meg (kb. ekkora a távolság a Jász utcától a Béke útig), tehát összesen 200 méternyi - szemben azzal a 0 (nulla) méterrel, ami a változás előtt volt (lehet, hogy X vagy Y az életben soha nem is hajtott végig autóval ezen a bizonyos "másik" utcán). Ehhez jön hozzá az az autónként kb. 200 méter, amit a Jász utcán kell  megtenniük azért, hogy a kérdéses "másik" utcáig eljussanak. Ez összesen 2 * (100 + 200 + 100) = 800 méter (átlagosan 400 méter), szemben a forgalmi változások előtti összesen 200 (átlagosan 100) méterrel. Nyilvánvaló, hogy fenti gondolatmenet az adott utcában lakó összes autósra igaz, tehát az autónkénti "átlagos forgalom" (úthasználati távolságban kifejezve) napi 100 méterről napi 400 méterre nőtt.
Mondhatnánk, hogy "oké, de a Jász utcán megtett 200 métert eddig is megtették, csak a Béke úton, tehát forgalom CSAK A KÉTSZERESÉRE NŐTT", de mivel a Jász utca egyirányú, ezért mindenkinek, aki a Béke út felé egyirányú utcában lakik, annak "hazafelé" el kell mennie a következő utcáig azért, hogy végül a Jász utcán keresztül hazatérjen, náluk itt plusz 400 méter jelenik meg (először 200 a Béke úton Újpest felé, aztán 200 vissza a Jász utcán). Az egyik utcában lakóknál tényeg "csak" 100-ról 200 méterre nőtt a megteendő út, a másik utcában lakóknál viszont 100-ról 200+400=600-ra. Átlagban megkapjuk a "100-ról 400-ra" növekedést, ezen belül pedig sikerült olyan forgalmat generálni a Jász utcára, ami eddig nem létezett.
A "plusz forgalom" pedig kinek rossz?
Az ottlakóknak, hiszen
   - idejüket rabolja a napi plusz "körözés"
   - a plusz megtett út plusz költség (lehet, hogy ez csak évi plusz 10 liter benzin,
     de a mai 400 forintos benzinárnál ez évi 4000 forint)
   - a nagyobb forgalom nagyobb környezetszennyezést (rosszabb levegő, nagyobb zaj) jelent
Mondhatnánk persze, hogy "hiszen ez csak plusz 300 méter naponta fejenként", viszont ez tényszerűen NÉGYSZER NAGYOBB FORGALOM, és akiknek a változás rossz, azok pont az ITT ÉLŐK - akár van autójuk, akár nincs!!!


Körülbelül eddig jutottam az "észérvek" listájának összeállításában, amikor azon kezdtem el gondolkodni, vajon ki is fogja elolvasni ezt a levelet. Feltehetően egy hivatalnok egy központi vagy önkormányzati hivatalban, remélhetőleg egy ILLETÉKES hivatalnok - akinek meg van a jogköre ahhoz, hogy egy ilyen intézkedést visszavonjon. Sajnos elég nyilvánvaló, hogy ez a bizonyos ILLETÉKES hivatalnok pontosan ugyanaz lesz, aki az intézkedést hozta (kitervelte, elfogadta, végrehajtatta), hiszen az adott témában ugyebár definició szerint Ő AZ ILLETÉKES. És ezen a ponton le is mondtam arról, hogy észérvekkel el lehet érni az intézkedés visszavonását, és az "észérvek listájának" 2. pontjába már bele sem kezdtem (a lista egyébként 5 vagy 6 pontból állt volna).

Parkinson óta tudjuk, hogy egy hivatal legfőbb célja önmaga létjogosultságának igazolása, a hivatalnokok célja pedig önnön tevékenységük fontosságának (hasznosságának???) igazolása. Nyilvánvaló, hogy ha egy hivatalnok pár napon belül visszavonná egy olyan rendelkezését, aminek előkészítésén és megvalósításán adott ideig dolgozott, akkor azzal maga igazolná, hogy az adott idő alatt végzett tevékenysége érdemi teljesítménynek nem tekinthető, az erre az időre neki kifizetett pénz (munkabér), illetve az intézkedés végrehajtására kiadott összegek (a táblák elkészítésének és kihelyezésének díja, az útburkolati jelek, stb.) kidobott pénznek tekinthetők, ő tehát a feladatára alkalmatlan, gyakorlatilag egy idióta. Az ilyen szituációt a viselkedéskutatók "kognitív disszonanciának" nevezik - a kérdéses személy mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy az önértékelése ne szenvedjen csorbát, tehát az ellenérveket el fogja utasítani, és legelsősorban saját magát fogja meggyőzni arról, hogy a kifogásolt döntése helyes volt. Például az egyik igen jó érve gondolom az lenne, hogy "a kérdéses táblák eltüntetése is pénzbe kerülne ám" - azaz azért maradjon az új helyzet, mert drága lenne visszacsinálni a régit. A kérdéses hivatalnok tehát mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy az általa kezdeményezett változtatás megmaradjon. És ahogy mondani szokták: az a legveszélyesebb, ha a hülyeség akaraterővel párosul.

Bár az "idióta" kifejezés talán kicsit erősnek tűnhet, nem találtam más megfelelő kifejezést arra a személyre, aki nem képes felmérni a döntései következményeit - mert biztos vagyok abban, hogy ezt a "forgalmi rend változást" nem gondolták végig, csak valamiféle homályos okból fakadó "változtatási kényszer" szülte. Ráadásul pont azoknak az érdekeit nem vették figyelembe, akiket a változtatás érint, és akiknek "érdekében" (vagy akiknek az érdekeire hivatkozva) szoktak ilyesféle döntéseket hozni: nevezetesen a környéken lakókat felejtették ki a számításból (arra elsőre nem gondolnék, hogy az intézkedés életbeléptetőit valamiféle "hátsó szándék" vezette - bár, ki tudja). Azoknak a "környéken lakóknak" az érdekeit nem vették figyelembe, akiknek (és itt most talán demagóg leszek egy kicsit) a befizetett adóforintjaiból kapja az illető hivatalnok a fizetését, és akiknek a befizetett adóforintjait költi akkor, amikor egy ilyen intézkedést végrehajt. A kérdéses forgalmi rend változtatást "előidéző" hivatalnokkal kapcsolatban pedig a legtöbb, amit el lehet mondani, az az, hogy megkaphatja a fizetését, de inkább ne dolgozzon - mindenki jobban jár. Sőt: be se kell mennie dolgozni, akkor biztos nem okoz kárt - a fizetését küldjék ki postán...

Mivel -szerencsére- ma kis hazánkban már nem kommunizmus van, így megteheti egy "mezei" állampolgár, (legalábbis nagyon remélem) hogy nemtetszésének hangot ad egy olyan döntés esetén, ami az életét (életminőségét) befolyásolja. Nem úgy áll hozzá "A Hivatalhoz", hogy örül neki, ha az békén hagyja, hanem elvárja, hogy a hivatal működésének legyen valami értelme. Sajnos azonban a fentebbi, a hivatalok és hivatalnokok működésével kapcsolatos gondolatmenet alapján reménytelennek tartom, hogy magát "A Hivatalt" észérvekkel meg lehet győzni bármiről is, és rá lehetne venni bármely intézkedésének visszavonására - bár épp mostanában mutatott erre meglepő példát Tarlós István főpolgármester a Budaörsi úti buszsáv ügyében...

Ezért gondoltam úgy, hogy az lesz a legjobb, ha a problémával egyenesen a Polgármester Úrhoz fordulok. Nincs se időm, se kedvem arra, hogy "A Hivatallal" küszködjek. Egyáltalán: már az időt és energiát venne igénybe, hogy megtudjam, kihez kell fordulni ezügyben, hogy aztán egy száraz, hivatalos hangú válaszból értesüljek arról, hogy márpedig ez így van és így is marad, mert csak. Márpedig időből van a legkevesebb, az élet rövid, és nem szándékozom arra pocsékolni az energiáimat, hogy egy bürokrata által előállított helyzet megváltoztatásáért harcoljak. Pedig egy kicsit már behúzott a csőbe: ennek a levélnek a megírása is időbe telt, és nem lett volna rá szükség, ha az illető hivatalnok nem ilyen ügybuzgó.

Tehát ezúton kérném a Polgármester Urat arra, hogy intézkedjen a Futár és Gyöngyösi utcák közötti utcákban bevezetett forgalmi rend változás visszavonásáról, az egyirányúsítás megszüntetéséről és a táblák eltüntetéséről. Szeretnék megmaradni abban a hitemben, hogy egy Önkormányzat célja nem a helyi lakosság "csuklóztatása" és életük megnehezítése - hanem épp ellenkezőleg. Ez az új forgalmi rend pedig igencsak megnehezítené a környéken lakók mindennapjait és rontaná az életminőségüket - a rendeletet megalkotók ezt nyilván nem tudják, hiszen szorgos munkálkodással töltött munkanapjuk (melynek során nyilván más témákban is a levelem tárgyát képező forgalomszervezési ötlet kidolgozásához és kivitelezéshez hasonló szintű szellemi teljesítményt nyújtanak) végeztével nem ezekbe az utcákba térnek haza...

Bár a probléma eléggé bosszantó, a kérdéssel e levél megírásán túl nem látom értelmét foglalkozni - nyilván nem fogok tüntetést vagy más tömeg-megmozdulást szervezni. Ugyanakkor remélem, hogy a környéken lakók elég felnőttek ahhoz, hogy  valamilyen formában ők is kifejezzék nemtetszésüket, és nem veszik szótlanul tudomásul az ilyen és ehhez hasonló, a mindennapjaikat negatívan érintő "hivatali intézkedéseket". Amennyiben a Polgármester Úr nem fogja az intézkedést visszavonni (vagy a megfelelő "illetékessel" visszavonatni), a magam részéről egyetlen dolgot tudok tenni: a következő önkormányzati választáson az Ön ellenfelére fogok szavazni (akárki legyen is az), és erre fogok buzdítani mindenkit, ha egy beszélgetésben ez a téma szóba kerül. És ez vonatkozik az Ön pártjának más, az önkormányzati választásokon fellépő jelöltjére is.

Ezen kívül e levelet meg fogom küldeni néhány "internetes orgánumnak" is, rájuk bízva annak eldöntését, hogy mihez kezdenek vele: index.hu, totalcar.hu, autozz.blog.hu, Tékozló Homár, stb.


Várva a Polgármester Úr hathatós intézkedését,
üdvözlettel,
Egy Jéggyár utcai lakó



Utóirat: Bár eredeti szándékom szerint a levelet névvel és pontos címmel aláírva küldtem volna el, amikor megmutattam a feleségemnek, két észrevételt tett: egyrészt bár szerinte mindenben igazam van, mégis az volt a véleménye, hogy stílusom "bicskanyitogató" és dühöt sugároz, ezért az olvasóban eleve ellenérzéseket fog kelteni. Nem ez volt a szándékom - a levél írása közben bennem nem düh, hanem egyfajta fásultság és reménytelenség kavargott, és úgy gondolom, a megfogalmazás is ezt tükrözi. A nejem másik megjegyzése az volt, hogy nem örülne annak, ha, ha névvel és címmel küldeném el a levelet. Nem tudom mitől fél, és ő sem tudta megfogalmazni az indokot - ezzel együtt a kérését méltányolva használtam végül az "Egy Jéggyár utcai lakó" formulát...