Az elmúlt hetekben láthattátok, hogy a Michelin szervezésében téli abroncs teszteléssel kapcsolatos játék indult, aminek résztvevője blogunk is és ezúttal nem csak szerkesztőségi részről, hanem bekerült egy szerencsés olvasónk, Hammer is. A program szerint október utolsó vasárnapján gyakorlati, a rákövetkező hétfőn pedig egy elméleti tréningen vettünk részt. A gyakorlati tréningnek a Hungaroringen található Groupama Garancia Vezetéstechnikai Centrum adott otthont. Tavaly SilentSound már beszámolt hasonló programról, ezúttal én is megtapasztaltam, hogy van mit tanulni, hiába van már több százezer levezetett kilométer a lábamban. Azért is volt jó ez az egész, mert itt minimális kockázattal, de a határokat feszegetve-átlépve lehetett kipróbálni azt, mire vagyunk mi és az autóink képesek. Nem is javaslom senkinek, hogy csak úgy gyakorolgasson közúton, bár egy üres parkoló azért pár dologra lehetőséget ad. Mindenképpen javaslom ezt vagy a hasonló vezetéstechnikai pályákat, szerintem még én is el fogok menni ilyenre újra. Nemcsak hasznos, de vezetni szerető embereknek élvezetes is lehet, kicsit gyűrni az autót itt. Hogy mik voltak a gyakorlatok, tapasztalatok; álljon itt Hammer beszámolója.

Október utolsó hétvégéje tökéletesnek ígérkezett a Michelin Winter Test Drive-hoz: vasárnapra végre megjött a téligumiknak való hideg. A Hungaroring Vezetéstechnikai Centrumához az Autózz! blogtól Don Blasius egy Opel Merivával, Hammer - olvasóként  - Saab 9-5 Griffinnel érkezett, a másik hazai blog, a Gáz+Fék szerkesztője Toyota Corollát hozott, a nyertes olvasója pedig egy félig dobozos Mercedes Vitót.

Először kipróbáltuk, mit tudnak a nyári abroncsok. Egy lejtőn, vizes aszfalton, majd fellocsolt műgyantán kellett vészfékezéssel megállni kb. 30-40-40+ km/órás tempókról. Ezt a feladatot aszfalton még tűrhetően, 8-10-10+ méteren abszolváltuk. A jégnek megfelelő síkosságú műgyantán viszont a lejtő aljáig lecsúszott szinte mindegyik kocsi, 70-90 méteres(!) fékutakat produkálva, pedig itt 40-es tempó fölé nem is mentünk.

Utána azt próbálgattuk, mekkora tempónál veszíti el a tapadást a nyári gumi jégen. A Saab kb. 30 körül kezdte durván tolni kifelé az orrát. Vissza volt még az emelkedőn elindulás: nagyon finoman kellett adagolni a gázt, így is kipörgő kerekekkel, aktívan dolgozó kipörgésgátlóval csúszkáltunk fel a dombra. Érdekes módon meglepően jól viselkedett a Vito. Mint utóbb kiderült, nem nyári, hanem egy agyonhasznált, tízéves téli garnitúrán futott, és még az is jobban viselkedett, mint a mi nem is elöregedett nyári abroncsaink.

A központi épülethez visszatérve kezdődött a gumicsere, megkaptuk a Michelin Alpin 4 abroncsainkat. Közben megérkeztek a cseh versenyzők is, akiknek a késését a havazás, és balesetek miatti dugó okozta. Ők egy Mazda 6 és egy Hyundai Genesis Coupét hoztak, valamit két további Saabot: egy a Griffnél frissebb 9-5 Aerót és egy 9-3 SS-t. Otthagyták az autóikat a gumisnál, amíg elmentünk ebédelni a Hungaroring éttermébe.

Délután egy rövid fejtágító után, még a sötétedés előtt kezdődött a program. Cseh kollégáink egyből a téli gumival kezdték a fékpróbákat, mi pedig a fenti pályán megismerkedtünk a rántópaddal, amely azt szimulálja, amikor jeges úton kitör a kocsi hátulja, pl. mert lecsúszik egy hosszanti jégbordáról.

Régebben már kétszer is jártam az Autóklub pályáján tréningen, egyszer, három éve pedig egy másik promó-rendezvényen itt, a Hungaroringen is, akkor ráadásul a mostani autómmal, így nem volt nagy a meglepetés, nem is sikerült megforogni. Az viszont meglepett, hogy az Alpin 4-esekkel mennyire rövid kormánymozdulatokkal, kevés csóválással sikerült megfogni a Saabot.

Kb. három kör után Don Blasius autója átment forgalmi akadályba, mivel egy megpörgés után olyan szerencsétlenül sikerült megfognia egy locsolófej-mélyedést, amely lefordította a hátsó felniről az abroncsot. Tanulság: gumicsere után óvatosabban autózzunk, mert amíg a gumiragasztó hozzá nem gyógyítja a felnihez az abroncs peremét, az könnyebben lefordulhat róla. A Merivát szervizelték a pálya szélén, így a rántópadot többet nem használtuk, csak a pálya hátsó részén kerülgettük a vízfalakat, kerestük a tempót, ahol elveszítjük a tapadást. A Saab eléggé az orrát tolta, de ráfékezésre, vagy durvább gázadásra el lehetett indítani a nyári garnitúrával megtömött farát is. Megpördülni így sem sikerült vele, gázelvétellel és/vagy ellenkormányzással mindig sikerült megfogni.

Mire itt lejárt az időnk, elkészült a Meriva. Szerencsére nem sérült meg sem a gumi, sem a felni. A helyünkre cseh versenyzők jöttek, mi pedig feljebb mentünk egy pályával szlalomozni. Itt az aszfalt és a műgyanta hosszanti találkozására voltak kitűzve a bóják, ezeket kerülgettük - időre. A Saab erejét kihasználtam az aszfalton gyorsításra, így a csúszós felületen kényelmesen futottam jó tempót. Az első mért körön beállított a 43 mp-t nem verte egyik hazai kolléga sem. (A csehek idejét nem tudom.) Javítani nekem sem sikerült, mert amikor fokoztam a tempót, akkor túlerőltettem, és belefékezésekkel el is buktam, amit máshol nyertem.

A tesztnap zárásaként visszatértünk a lejtőre. A téligumikkal aszfalton is javítottunk pár métert, még 50-ről is megállt mindegyik autó 10-11 méteren, a nyárival összevethető 35-40km/óráról pedig 6-8 méteres fékutakat mértünk. Nem tűnik soknak a különbség, pedig nem mindegy, hogy pont megállok a gyalogos előtt, vagy egy méteren keresztül megtolom. A "jeges" próba pedig magáért beszél: 35-45 körüli tempóról is sikerült megállni 40-60 méteren. A kanyartempóink is nőttek kb. 10km/órával, és az emelkedőn elindulás sem okozott gondot. Persze a téli gumival is kipörgött a kerék, de érezhetően kevésbé.

Visszafelé az M3-ason érezhetően jobban irányítható volt az autó, mint kifelé a nyári gumin, de csak később tűnt fel, hogy alig nőtt meg a zajszint, nem hallom a szokásos dübörgést, amit korábbi, nem prémium márkás téli gumijaimnál tapasztaltam korábban.

A hétfői napon várt még ránk egy elméleti oktatás a Michelin központban. Megtudtuk mindent a "bűvös" 7 °C-ról, a mintázatokról és összetételekről, arról, hogy hogyan kapaszkodik egy gumi. Ezekről a következő bejegyzésekben írunk részletesen, eloszlatva pár tévhitet is. Stay tuned!

A mogyoródi hétvége óta napi használatban is gyűjtjük a tapasztalatokat, és a hosszú hétvégébe egy hosszabb vidéki körtúra is belefért. Vezettem esőben-ködben 5-6 fokban és szárazon 12-14 fokban is. Az első 500 km nem okozott nagy meglepetéseket, a gumi hidegen jól tapad, ilyen melegen még nem kenődik, és a zajszint is alig nőtt meg, inkább csak a hangszín változott a nyári abroncsaimhoz képest.

Határozottan tetszett a tréning nekem is, a Hammer által fent leírt kisebb kellemetlenség ellenére, de hát gyorsan helyére is tették az egyébként épségben maradt gumit, nem volt semmi probléma (még a dísztárcsa sem esett le a felniről). Köszönöm a gumiszerelő kollégák gyors segítségét! Tényleg fontos odafigyelni arra, hogy frissen szerelt gumival kicsit jobban figyelni kell a gumi oldalfalára, lehetőség szerint ne vágjuk kátyúba, ne padkázzuk! Emiatt azért sajnálom, hogy nem gyakorolhattunk tovább a rántópadon, de sajnos tényleg kevés volt az idő, nagy volt a pörgés. Örültem, hogy futhattunk egy kört a tesztpályán még a gumicsere előtt is. Nem mintha kételkedtem volna az eredményben, de így a saját autómmal tapasztaltam meg rövid idő leforgása alatt, hogy mennyire másként viselkedik ugyanazon az útpályán az autó nyári gumival, és másként télivel. Eddig sem voltam annak a véleménynek a híve, hogy a téli gumi marketingfogás lenne, de a kétkedőknek, okoskodóknak tudnám ajánlani, hogy csinálják végig ugyanezt! Mert nem mindegy száraz útnál sem, hogy 30 km/óráról 10 vagy 8 méter a fékút, hiszen ezen a néhány méteren is múlhat egy-egy baleset. És akkor nem is beszéltünk még a jeges útviszonyokról, amikor már a téli gumival produkált fékút fele a nyáriénak!

A gyakorlati tréning után az esti program része volt a négy csapat számára közös vacsora, valamint egy kisbuszos utazás keretében egy röpke budapesti városnézésben részesültek cseh kollégáink és mi is. Úgy érzem, ez elég jól sikerült. Az első benyomásaim alapján mind a másik magyar blog, mind a két cseh blog képviselői is szimpatikus emberek, szerintem mindenki kellően nyitott volt a másikra. Jó hangulatban sörözgettünk az este és nem igazán riválisként tekintettünk egymásra. Hiszen ez egy játék!

A Michelin Alpin4 abroncsok felszerelése óta is napi szinten használom az autót, így folyamatosan fogom Veletek megosztani tapasztalataimat. A kétnapos tréning idejére igazi télies időjárás köszöntött be, így a Hungaroringről hazafelé már én is érezhettem a különbséget forgalomban is. Az M0-ás keleti szektorát igénybe véve mentem haza vasárnap este nyálkás, esős időben, alig fagypont felett. Ilyen körülmények között is elég kellemes volt autózni, persze sokan valószínűleg még nyári gumival poroszkáltak, messze a megengedett sebességhatárok alatt. Az én autóm stabil volt, mertem vele menni, persze nem állat módjára. Ne is essünk át a ló túloldalára, attól, hogy van egy jó téli gumi garnitúránk, még ugyanúgy körültekintően, szabályosan kell közlekedni! Azóta inkább száraz útviszonyok között közlekedtem a rövid munkahéten, ráadásul kicsit fel is melegedett az idő, de ez összességében nem okozott problémát a gumiknak. Korábban volt már olyan téli gumim, ami 10 fok felett már nagyon nyúlt, csikorgott, de az Alpin4-nél ilyet nem tapasztaltam. Persze ettől még nem lett nyári gumi sem. Zaj terén pedig nagyon jók a benyomásaim, alig hangosabb a nyári gumijaimnál, igaz egy kis kerepelés hallható valószínűleg a mintázat miatt, de egyáltalán nem zavaró. A poszt megjelenésének idejére már túl leszek a tátrai utamon is, így majd az itteni tapasztalataimat később, egy másik posztban olvashatjátok majd.