Téli gumi tesztsorozatunk negyedik posztjában összefoglaljuk tapasztalatainkat, hogyan viselkednek a Michelin Alpin4 abroncsok esőben illetve nedves útfelületen. Mint tapasztaltuk, az "enyhe" novemberben nemhogy hideg, de csapadék is alig volt, persze azért most már néhány esős, napon túl vagyunk, egy kicsit már a hó is esett, ami itt a fővárosban nem maradt meg. Azért ez a néhány alkalom is adott nekünk egy kis ízelítőt abból, hogy mennyire használhatók jól a téli gumik ilyen időben. Először következzék Hammer beszámolója, majd alatta az én tapasztalataimról olvashattok.

Hét közben viszonylag ritkán jutok az autóhoz, feleségem jár vele a gyerekekkel iskolába, bevásárolni, erre-arra szaladgálni. Így még a friss hóban sem vezettem, - a keddi még kevés volt egy esti csapatáshoz - és vizes úton is legtöbbet még a november eleji túrán. Most az esős tapasztalatokról kellene írnom, de nem azért nincs könnyű dolgom, mert kevés volt az eső, hanem azért, mert alig volt lényeges különbség a száraz aszfalthoz képest.

Nyilván változott - csökkent - a tapadás valamelyest, de ezt sem autópályán, sem országúton, sem városban nem jelentkezett megcsúszásban, sodródásban vagy kerékkipörgésben. A sebességhatárokat legfeljebb a traffipax tűréshatárán belül feszegetve teljesen jól lehetett közlekedni a Michelinekkel vizes úton is. Egyedül a nagyon meredek hegyi utcácskákon lefelé jövet fékezve sikerült párszor működésbe hozni az ABS-t ködös, párás napokon, szutykos aszfalton. Ugyanott ennyi nyári esőben a nyári gumival is össze szokott jönni.
Visszakanyarodva az elejére, igen, megkérdeztem a feleségem is, mit tapasztalt, de ő is csak a tapadásról tudott beszámolni - és egy vészfékezésről, amikor nem kapta meg az elsőbbséget. Ütközés nem történt.

Ha minden jól megy, a következő, záróepizódban már a havas tapasztalatokról is be tudunk számolni, az már talán változatosabb lesz ennél.
A Michelin Winter Test Drive hétvégén kapott elméleti alapozásból idéznék most is egy keveset, konkrétan arról milyen körülmények közt mi adja a téli gumi tapadását. Arról már volt szó, hogy a téli gumi anyaga, eltér a nyáriétól, üzemi hőmérséklete, amikor jól tapad alacsonyabb, és ezt hidegben is el tudja érni használat közben. Mintázata egyrészt mélyebb, szélesebb árkokkal tagolt, árok/sziget aránya nagyobb, másrészt a nagyobb szigeteket rengeteg apró lamella osztják kisebb részekre.
Száraz aszfalton az abroncs által átvitt vonóerőt leginkább az anyaga határozza meg. Vizes felületen szintén sokat számít a gumikeverék, feltéve, hogy érintkezik az aszfalttal. Ebben a mintázatnak van szerepe: a lamellák segítenek megtörni a vízfilmet, a mély árkokon pedig oldalirányban távozhat a víz a gumi alól. Havon a kapaszkodást már főként a nagy mintázatnak köszönhetjük, a lamelláknak a szerepe ilyenkor a mintázat tisztulásában van, ahogy az összenyomódó és kirugózó gumidarabkák elmozdulnak, kirázódik az árkokba tömörödött hó. A letaposott havon, és jégen pedig egyre inkább az apró mintázat, a lamellák adják a kerék tapadását.

Most már alaposan benne vagyunk a télben, megtapasztalhattuk a hideget és az első havat is, de biztosan vannak, akik még a nyári gumikkal autóznak. Nem árt, ha ismerik a következő ökölszabályt a nyári gumi téli fékútjaira. A téli vizes úton a nyári gumi fékútja kb. duplája lesz a nyári száraznak. Havas úton duplája lesz a téli vizesnek. Jeges felületen pedig duplája a havasnak. Vagyis a hóban, jégen, a megszokott fékút 4-8-szorosával is számolhat.