Újabb remek és átgondolt ötlettel álltak elő illetékeseink, ez pedig a sebességmérés nevű üzletág közszolgálati tevékenység kihelyezése az arra érdemes vállalkozókhoz, mintegy felélesztve a méltán népszerű gebines rendszert.

Fiatalabbaknak: a kései kommunizmusban a gebin egy sajátos üzleti modell volt: a szerencsés kiválasztottak kvázi magánvállalkozásként üzemeltethettek különféle (jellemzően vendéglátó-ipari) egységeket. Mondhatjuk, hogy a gebin a szocializmusban csendben meghúzódó aprócska vadkapitalizmus volt. Itt most az ellenkezője készül történni: vadkapitalista környezetben a szerencsések (régen úgy mondták: „jó elvtársak”) hatósági jogkörnek látszó dolgot kaphatnak.

A tervezet szerint az önkormányzatok mellett bárki beszállhat a bizniszbe, aki a pályázati feltéteket teljesíti. (Hogy a feltételekkel milyen ügyesen szűkíthető a zsírosbödön közelébe engedhető jóbarátok köre, azt talán most ne is részletezzük!) A lényeg, hogy magánvállalkozások vásárolhatnak majd különféle sebességmérő eszközöket, radarozhatnak/lézerezhetnek kedvükre, majd a zsákmányt az illetékes hatóságoknak átadva jutalékot kaphatnak. Persze nyilván lesz alkalmunk meghallgatni, hogy ez mennyire rossz üzlet, drága az üzemeltetés, kevéske a visszacsurgó pénz, stb.

Akinek dejavu érzése támadt, nem jár messze az igazságtól. Igen, láttunk már ilyet. Ha azt mondom, Centrum Kft., mindenkinek beugrik, ugye? Mi történik, ha a közterületi közlekedéssel kapcsolatos – potenciálisan rengeteg pénzt tartalmazó – feladatot kiadjuk egy profitorientált magáncégnek? A megfejtést is elárulom: minden erejével profitot akar majd termelni. Nem fogja érdekelni a közlekedés rendje, a biztonság, a korrektség, a tisztesség: arccal a kassza felé! A Sebességmérő Kft. munkatársai ugyanolyan közkedveltek lesznek, mint a parkolóőrök, a nem hivatalos „megoldásokat” is meg lehet majd beszélni velük, bizonyára.

 A Centrumhoz és bűntársaihoz hasonlóan itt sem a vállalkozás az első helyen üldözendő. Mert tegyük szívünkre a kezünket: ki ne írna alá egy olyan szerződést az önkormányzati haverral, ami sok éven át busás bevételt fog hozni, még ha egy kicsit vissza is kell csurgatni belőle? Akiknek el kellene gondolkodniuk – ha már a vicces magyarországi jogrendnek köszönhetően börtönbe nem kerülhetnek -, azok a törvényhozásban, önkormányzatoknál üldögélő illetékesek: mennyire elegáns dolog így eladni a közterületet? Hogy történhet meg az ilyen szerződések aláírása?

 Egy biztos: ha ez fajta terror életbelép, akkor már a legnagyobb rosszindulattal sem tekinthetjük aljas boszorkányságnak a különféle segédeszközöket. Ezek innentől kezdve nem a közfeladatot ellátó rendőr (amúgy sokszor minimum vitatható…) munkáját fogják kicsit nehezíteni, hanem az állampolgárt fogják megvédeni egy gátlástalan szervezettől, amely egyébként semmivel sem rosszabb, mint az emeltdíjas SMS-sel, vagy uzsorakamattal operáló, jelenleg is büntetlenül üzemelő társulatok.

Aki mégis az utcára merészkedik autójával, az vigyázzon! Nehogy ráparkoljon Enver hodzsa szobrának tyúkszemére! Ja, hogy nem 1962, és nem Albánia? Elnézést, valamit félreolvastam.