Igazából annyira felment bennem a pumpa hogy kedvem lett volna a képen látható hölgyet felpofozni, és aztán addig nem továbbengedni amíg a rendőr meg nem érkezik és fel nem jelent mindkettőnket. Hogy őt miért? Alább olvasható...

Tehát: helyszín tegnap a nagykörút budai része, végigmentünk a Margit hídtól együtt egészen a Déli Pályaudvarig, ahol is ő az egyik utcán lefordult jobbra. Ez idő alatt a gyermeke nem szenvedett életveszélyes sérüléseket, de kezdjük az elején.

Arra figyeltem fel valahol a KSH magasságában, hogy egy 5-6 éves fiúcska integet nekem az előttem haladó autóból. A hátsó ülésen állva, néha előrefordulva utazott a kölyök, eközben az anyja elöl vezetett. Néha a két első ülésre középen támaszkodva előre is bámult, de nagyrészt a korosztályának megfelelő mozgásmennyiséget produkálta, tehát egyszerre egyidőben mindenhol jelen volt a kocsiban, mint az irányvektor vagy a Jóisten.

Igazából szívesen feltettem volna a vezetőnek a következő kérdéseket:

1. Honnan tudja hogy nem fog senki bevágni elé, ezzel hirtelen fékezésre, irányváltásra kényszerítve őt?
2. Honnan biztos abban, hogy ő maga nem okoz koccanásos balesetet? Esetleg egy óvatlan pillanatban nem veszi észre a villanyoszlopot?
3. Tudja-e mekkora sérülést szenved a kocsiban az a gyermek aki mondjuk 30 km/ó sebességgel elindul az első szélvédő felé egy kisebb ütközésnél?
4. Tisztában van-e vele, hogy a fia így viselkedve már városi forgalomban is meghalhat annak ellenére hogy ő (bekötve) egy komolyabb nyakrándulással megússza?
5. Végezetül tisztában van-e vele, hogy egy hajszálon múlt hogy nem követtem el ellene a garázdaság búncselekményét?

Nagyon csúnya erők lépnek fel egy ütközésnél: nekem egy sima hátulról belekoccanástól is 3 hónapig (!) fájt a nyakam... Ezért is, amikor a 2,5 éves fiam elkezdte a pályán 120-nál kicsomagolni magát a gyerekülésből 3-4 hete, akkor azonnal kiálltam a műszaki sávba, aztán elmagyaráztam neki hogy csak akkor megyünk tovább ha ezt máskor el se kezdi. Lehet hogy megérezte mennyire komolyan gondoltam, mert azóta mint a jógyerek: indulás előtt mutatja a hevedert hogy kössem be.

Anyukák, értem én hogy ordít a gyerek ha bekötöm a gyerekülésbe, de ebben talán nem kéne engedni neki, elég ha a csoki-tv-sokáig fennmaradás kérdésekben vagyunk engedékenyebbek... abba legalább nem hal bele rövid távon.