Megosztanék veletek két izgalmas bringás történetet, mert nem találom a válaszokat:

Alpszituáció, kritikus tömeg nap van. Bringázna az is aki amúgy nem szokott. Bringzázik is. Üdvözlöm! Nekem is van biciklim, két éve nem ültem rajta, mert félek Budapesten, jó nekem a koszos BKV, és a két lábam. Van nekem egy öreg autóm amit szeretek, hangos, büdös, stb. Épp ez nem működik, berántás van folymatban, felfele a Budakeszi úton. Beindul, én gyalog vagyok, kertkaput nyitottam stb. Megyek fel a lábaimmal az emelkedőn a következő kereszteződésig ahol vár a járó autó. Nagyban örülök, amikor lefele a Budakeszi úton imbolyog egy srác bicóval, mondjuk úgy monitorgenerációs típus. Kétkeres rutin nulla. Mögötte fakó piros Maruti, hölgy vezet.

Hölgy előzne, srác megijed, beleng, kész a katasztrófa, vérben úszik az úttest. Maruti megáll, én nézek. Biciklis érkezik, profi, szűk szerkó, direkt hajtás, nó váltó, nó fék. Ó egy fixis vadbarom, gondolom én, na most minden rendben, bringásösszetartás! Lépnék ki az útra, felülről a szingós bringás kishiján elcsap, tovarobog, vér mégtöbb az úton. Első autó Ford Focus, ezüst, megáll, kiszáll, rohan, segít. Nem lépek le az útra, összeállt a kép minden rendben lesz, hezitálok. Hallom a mentőt. Megyek a dolgomra.

Tavaly, kritikus tömeg napja. Említett büdös, hangos, öreg, olasz négykerekűmmel, vagy 30 km/h környékén vágtázok le a Bélakirályon/Zugligetin. Barátnő, kutya a kocsiban. Nem vagyok szent, szoktam én itt gyorsabban is, sötétben, egyedül. De délután van süt a nap a kutya liheg a fülembe a hátsó ülésről. Délutáni jó szokás szerint DH bringások veszik igénybe a gravitációt a hegyoldalban. A hegyoldal elfogy, kivágnak elém. Gyorsabbak nálam. Motorfékkel gurulok, gurgulázva dörög a kipufogóm. Bringások lassulnak, engem húz a súly gyorsulok. visszateszem 2-esbe, ekkor hatalmas dörrenés, a leszabályozatlan kipufogó hatalmasat dörren, ahogy megemelkedik a fordulat.

Teljes harcidíszben pompázó DH-bringásunk, suspensor, teli sisak, vállvédő, mindenvédő, hátrapillant majd eldobja magát. Messze vagyok, eleve lassulni készültem, lassulok nagyobbat, kutya nem esik előre, nem jön szembe senki kikerülök. Hallom üvölt a bringás, hogy édesnyám csuklik, párszáz kilóméterrel odább. Tényleg olyan hülye volt hogy eldobta magát, máig nem tudom elhinni! Azt gondolta gyorsítani kezdek, azért bőg fel a motor, és amúgy is elbasznám, mert egy barom vagyok, olasz sportkocsival?

Kedves bringások, én szeretlek titeket! A legritkább esetben autózok, akkor is próbálok figyelni rátok, versenyszerűen bicikliztem. Ezek kirívó esetek, tudom, de ha az úgymond profi bringás, gondolok itt biciklisfutárok, mondjuk nem húznának át a piroson a zebrán átkelő gyalogosok között, ha a nem a járdán tekrnének, azon szakaszokon is ahol bicikli út van, stb. Talán tényleg lenne értelme a kritikus tömegnek, egészségesebb szemléletet szülne minden irányból.

Autós nem készülne ki ha biciklist lát, hogy jaj most milesz! Biciklis nem készülne ki, hogy jaj most mi lesz! Öregnéni zebrán nem készülne ki, hogy jaj most mi lesz! DH-s extrém srác nem akarna annyira bizonyítani, hogy ki ha én nem! Meg a fixis álljon meg ha baj van, világos, nincs fék, de akkor is! Meg különben is, miért pont engem, és miért pont kritikustömegnapon?

Ezek simán apróságok egy halott bringáshoz képést, akit simán elcsap egy ámokfutó, és abból van a több. De a bunkóság bárki csinálja bunkóság. Az arányok, kb állandók.